30. hét
A múltkori bejegyzés alatt megkaptam, hogy milyen negatív vagyok. Azóta ezen gondolkozom, hogy vajon tényleg így van-e. Alapvetően egy életvidám embernek gondolom magamat, csak ezek a néha feltörő nyomasztó gondolatok ne lennének. Ha csak a kifejezetten vidám dolgokról írnék, szerintem lenne összesen 5 bejegyzés az egész terhességemről, mert valószínűleg nem sokan kíváncsiak a mókuskerékre, amiben vagyunk. Felkelünk, ovijárat, ebéd, alvás, ovijárat, közben otthon játék-főzés-mosás-takarítás, megjön a férjem, vacsora, fürdés, altatás.
Úgy gondoltam, talán érdekes lehet, mi zajlik le az ember fejében, amikor egy középidős veszteség után újra babát vár. De nem fogom rosszul érezni magamat az érzéseim miatt, ezek is hozzám tartoznak, akár vidámak, akár szomorúak.
Szerdára volt időpontom a dokihoz, a harmadik trimeszteri genetikai ultrahangra. Úgy örülök neki, hogy neki mindenre van jogosultsága, így nem kell külön-külön időpontokat kérni és orvostól orvosig járni, egy füst alatt el lehet intézni minden vizsgálatot.
Szerencsére minden rendben volt, nagyon boldog voltam, hiszen már november közepe óta nem láttam a babát. Kíváncsian néztem, ahogy méregette a doki őt. Hihetetlen, hogy már itt járunk!
A doki kicsit ingatta a fejét, hogy jó nagynak tűnik a baba, és kérdezte, hogy a többiek mekkora súllyal születtek. Miután megtudta, hogy mindkettő 3600 gramm körül, már nem csodálkozott annyira, csak mondta, hogy készüljek, ez a gyerek sem lesz valószínűleg kisebb, mert már most, a 30. hét végén éppenhogy 2 kiló.
Szöget ütött a fejemben, hogy valóban ilyen nagy-e a baba, ezért otthon utánanéztem a korábbi terhességek leletei között, hogy ezidőtájt mekkorák voltak a többiek. Nos, majdnem milliméterre pontosan egyeztek a méretek, így megnyugodtam, hogy valószínűleg nem egy óriás bébit kell majd megszülnöm.
Ezen kívül a héten nem történt sok új dolog, a gyerekek betegek lettek, így ugrott az (első) ovis farsang, de a férjem kitalálta, hogy akkor bizony itthon fogunk beöltözni. :) Kíváncsi vagyok, mit fognak szólni hozzá a gyerekek.
Borbolya
