Több helyen olvastam, hogy sok nő elvesztette a babáját.
Így gondoltam, én is megírom, hogy velem mi történt az elmúlt 5 évben, hátha segíthet valamennyit másoknak.
2014. december 22-én megtudtam, hogy babát várok. Akkor voltam 5 hetes terhes, nagyon örültem.
2015.01.09.-én 7/6 hetes voltam, és ott még minden rendben volt teljesen.
2015.02.10.-én 12/6 hetesig az öröm határtalan volt. De utána jött a fekete felhő: 2015.03.13.-án a 18. heti ultrahangon sajnos a picinek már nem volt szívverése.
A méretek alapján 14 hetes magzatnak felelt meg. És ami még rosszabb volt, az orvos közölte, 4 hete bennem volt úgy, hogy már nem élt. Én ebből semmit sem érzékeltem.
015.03.13-tól 18-ig kaptam az infúziót, ami a szülést beindítja. Meg is lett a pici 18-án 14:30-kor. Kisfiú lett volna ...
19-én hazaengedtek, 3 hét múlva kontroll.
Letelt a 3 hét. Amikor visszamentem, közölték, hogy a baba vizsgálatának eredménye megjött, nem találtak semmit, nem tudták megmondani, mi volt az oka.
Elküldtek kivizsgálásra, hogy velem volt-e valamilyen baj. Hála Istennek minden vizsgálat eredménye jó lett. (Az eredmény viszont így érthetetlen)
Ezek után sajnos 5 évig (!) nem mertem próbálkozni a babaprojekttel.
2020.03.09.-én kiderült, terhes vagyok. Még csak a zsák volt. Gondoltuk, talán csak túl korai volt a terhesség. De 16-án elkezdtem vérezni, azonnal telefonáltam az orvosomnak. Mehettem is, megvizsgált, majd közölte, a zsák felszívódott.
Teltek a hónapok. 2 hónap után valami csoda folytán rá találtam egy bizonyos fajta terhesvitaminra*, el is kezdtem szedni és csodák csodájára baba lett. Várandós lettem.
2020.09.02-án 9 hetes terhes voltam, mikor végre orvoshoz kerültem.
Minden rendben volt a terhességem alatt, 12 hetesen még genetikai vizsgálatot is csináltattam, hogy még véletlenül se legyen baj .
2020.11.09.-én voltam a 18 hetes ultrahangon. Az orvos megnézte a nemét: fiú! Minden rendben van, semmi rosszat nem lát.
Ekkor voltam 18/5 hetes.
2020.11.13-án pedig beindult a szülés. Amíg arra vártam a kórházban, hogy megnézzék, mi a baj, elfolyt a magzatvíz...
Újabb szülés várt rám. Utólag emlékezve akkor bunkók is voltak velem, de ezzel nem foglalkoztam, csak azzal, hogy újra elvesztem a babámat. 19/3 hetesen született meg a kisfiam, élve. Az életem romokban volt előttem, de nem adtam fel ugyan úgy szedtem tovább a terhesvitamint, fel nem adva a reményt.
Végül sikerült, egy igazi kis hősöm született 2022 januárjában.
Azóta már eltelt 8 hónap, ő pedig makkegészséges.
A szedett készítményt mindenkinek ajánlom, nekem bevált. És azt is ajánlom, nem szabad feladni, bár nem könnyű tovább lépni.
De én azt mondom igen is megérte a sok szenvedés, anyának lenni nem könnyű dolog, de ennél csodálatosabb érzés nincs.
Roberta
*Olvasónk kiírta a készítmény nevét, itt viszont sajnos reklámnak minősíthetik, ha feltüntetjük. Aki kíváncsi rá, a posztoló egyetértésével megírhatjuk neki. (A szerk.)
