Anikó története itt maradt abba, némi technikai csúszással következzen a történet folytatása.
Amióta írok a Bezzeganyára én inkább az orvosi részét szoktam megírni, nem a hétköznapjainkat. Így most is a következő nagyobb vizsgálatokról írok.
A 20. heti nagy ultrahang után (amit írtam korábban) a kardiológiára kellett mennem az előzmények miatt (lombik kezelés után, amikor erős szívritmuszavarom volt). Időpontra mentem, és amin meglepődtem percre pontosan be is hívtak. Ritka az ilyen az egészségügyben azért. Amikor az orvos megtudta, hogy várandós vagyok, még alaposabban megvizsgált a szívultrahang közben. Szerencsére jobb lett az eredményem, mint egy éve.
Enyhe szívritmuszavar most is van, de megkaptam a leletem, hogy nyugodtan szülhetek természetes úton. Ismét elgondolkoztam, hogy korábban a hormonoktól, és a szteroidtól voltam olyan rosszul. Persze nem a lombik ellen akarok beszélni, csak mindenki máshogy reagál rá.
Van az a mondás, hogy egy nő két dologért hajlandó mindent megtenni: hogy legyen gyereke, vagy hogy ne legyen gyereke.
Következőleg a cukorterhelésre kellett mennem. Igazából a 24-28 hét közt ráér a vizsgálat, de mivel korábban is enyhe inzulinrezisztenciát mondtak nekem, így ahogy betöltöttem a 24.hetet, én már azonnal mentem is a vizsgálatra. Kicsit tartottam a cukorterheléstől a korábbi két alkalom miatt. Első alkalommal, amikor megittam a folyadékot, egy óra elteltével majdnem kihánytam. Nagyon küzdeni kellett, hogy bent maradjon. Második alkalommal jobb volt, de akkor is hányingerem volt. Ráadásul idén egészségesebben is étkeztünk, így féltem, hogy rosszabb lesz a vizsgálat emiatt.
Szerencsére hamar meg tudtam inni a folyadékot, azzal korábban se volt problémám. Volt olyan kismama, aki azzal is küzdött. Vérvétel után 2 órát kell helyben várakozni. Igy elkezdtem utána játszani a telefonomon, hogy teljen az idő. Kísérő a terhesgondozóba covid óta nem jöhet be. Eltelt fél óra, és olyan érzésem lett mintha szédülnék. Meglepődtem, mert én a hányingerre számítottam. Amikor már eltelt 45 perc, akkor már nagyon szédültem. Elkezdett izzadni a tenyerem is. Lefektettek aztán egy ágyra, utána jobb lett kis idővel. Később megcsinálták a 2. vérvételt is, és mondták, hogy ha baj lenne, keresni fognak telefonon.
Aznap ügyfélkapun meg is tudtam nézni az eredményem. Ilyenkor a cukorterhelés mellett labort is néznek. Kiderült, hogy kevés a vasam. Bíztam benne, hogy nem lesz vele probléma, mert eddig is szedtem vastablettát, de terhesség alatt ezek szerint kevés volt. A 120 perces terhelés eredményem 7,87 lett.
Egy ismerősöm azt mondta, hogy nálunk a kórházban 7,8 a határ, így abban a hitben éltem egy napig, hogy talán jó még az eredményem.
Másnap kerestek viszont telefonon, hogy be kell mennem az eredményért, és megkapom a diabetológiára is a beutalóm.
Van két ilyen ismerősöm, aki terhességi cukorbetegséggel volt diagnosztizálva, így nagyjából tudtam mire számíthatok. Kiderült, hogy nálunk 7 felett már kezelik a kismamákat. Egy év alatt megváltozott az eljárás. Az orvos először elmondta, hogy miért fontos tartani a diétát: méhlepény‐elégtelenség, nagyobb születési súly, nagyobb hasi szervek, koraszülés kialakulásának kockázata, de még születés után is lehet: alacsony vércukorszint, fokozott súlyveszteség, légzési elégtelenség kialakulása. Ezek után még kiemelte, hogy mivel volt három vetélésem, így azért is jobban oda kell figyelni.
Előírta a 170 grammos szénhidrát diétát, és megbeszéltük, hogy a vércukrot is otthon mérni szükséges étkezések után egy órával. Utána a dietetikus adott tanácsokat az étkezéssel kapcsolatban. Nyersen ki kell mérni az ételeket, milyen ételek a rosszak/jobbak a szénhidrát szempontból. Számít az étkezésben, hogy lassú vagy gyors felszívódású.
Eddig azt hittem, egészségesen étkezünk, ha ebédre például eszünk sült halat salátával. Jelenleg ez nem jó opció, mert nincs benne szinte szénhidrát. Kifejtette, hogy egyébként ez jó lenne, de a babának kell a szénhidrát is a fejlődésben. Ezen aztán itthon gondolkoztunk el, hogy a jövőben is érdemes tartani ezt a diétát, ha nem is ilyen szigorúan. Ha majd második gyereket szeretnénk, akkor is hasznos lehet az én szervezetemnek, hogy ne ingadozzon a vércukorszintem.
Az első egy hétben küzdöttem, hogy meglegyen a 170 g szénhidrát. Eddig szénhidrátból nem ettem ennyit. Vettünk teljes kiőrlésű, cukormentes kekszeket, hogy azzal is növelni tudjuk a szénhidrát mennyiséget. A vércukorméréssel nem volt problémám, annyi szurkálást kaptam az elmúlt évek alatt. Ráadásul ilyenkor máshogy gondol erre az ember, hogy a baba épsége miatt van az egész.
Egy hét múlva vissza kellett menni a diabetológiára egyeztetésre. Vinni kell az étkezési naplót, mert mindent vezetni kell részletesen, hogy mikor mit eszek. Mellé még a vércukorszint méréseket. Az egy hét alatt csak kétszer ment 7 fölé az értékem, de ez így rendben van, azt mondta az orvos. Megbeszéltük az orvossal, hogy nekem sok a 170 grammos diéta, így helyesbített, hogy ehetek kevesebbet, de ne lépjem túl a 170 grammot. Minimum pedig azért meglegyen 130 gramm felett. Mostantól 2 hetente kell menni diabetológiára. Jelenleg számolgatunk evés előtt, hatszor étkezünk, és igyekszünk odafigyelni a diétára. Szerencsére férjemnek se kell külön főzni, mert ő is megeszi, amiket én.
A végén, hogy egy picit csodababánkról is írjak: egyre erősebbeket tud már rugdosni, és szerencsére már nagyon aktív odabent. Férjem olvasta interneten, hogy 20 órát alszik kb. egy magzat odabent egy nap. Szerintem nálunk ez nem igaz, vagy álmában is ficánkol folyamatosan. Legjobban az étkezések után szeret bugizni, meg este amikor már lefekvéshez készülődöm.
Szereti a testrészeit is kinyomkodni a hasfalon keresztül, ami kevésbé szokott kellemes lenni, de neki mindent szabad. Ha férjem odarakja a meleg kezét a hasamhoz, akkor sokkal hamarabb vissza szokott húzódni, mint ha én rakom oda. A lényeg, hogy fejlődik a csodababánk. Néha még most is annyira hihetetlen, hogy egy kis élet fejlődik odabent.
S.M.Anikó
