„Nyugodjon meg, lesz magának gyereke”
Éppen két éve kezdődött. Gondoltuk, miért ne. Szeretjük egymást, egyetem, munka, lakás kipipálva. Nem erőlködtünk, nem számolgattunk. Azt viszont tudom, hogy már akkor is bennem volt, hogy inkább kezdjük el, ki tudja, mikor jön össze.
Két hónap után aztán szokatlan vérzéssel mentem orvoshoz. Méhen kívüli terhesség… döbbenet, sírás, műtét, ezentúl egy petevezetővel folytatjuk. De innen szép nyerni, gondoltam, talán ez egy próbatétel volt, ami után még hálásabb leszek a gyerekünkért.
Teltek-múltak a hónapok, egyre tudatosabban számolgattam, hőmérőztem, na, meg egyre jobban kiborultam minden alkalommal. Tavaly januárban elmentünk ismét orvoshoz, hogy itt valami nem stimmel. Semmi ok az aggodalomra, normális, ha rögtön nem jön össze, de azért egy vérvizsgálat nem árt. Belelkesedtem, végre történik valami.
A vérvétel semmi eltérést nem mutatott (igazából nem tudtam eldönteni, minek örülnék jobban...), aztán irány az átjárhatósági is, minden rendben, mármint azzal az egy vezetővel.
Vissza az orvoshoz, aki javasolja, hogy menjek át a meddőségi specialista barátjához, aki, mint kacsintva mondta, „mindenkit teherbe ejt”. Ám legyen. A dokival végigcsináltunk három időzített együttlétes hónapot, ez szerinte a minimum, majd azóta inszeminálunk. A doki lelkes, biztat, hiszen fiatal vagyok, egészséges, ne csüggedjek már. De egyre kevésbé tud megnyugtatni, na, meg egyre kevéssé hiszek az inszemek sikerességében (a férjem eredménye csillagos ötös). Még három inszem, aztán lombik.
Minden porcikámmal vágyom a közös gyermekünkre, közben látom, ahogy körülöttünk sorra születnek a babák. A munkahelyen fásultan, stresszesen túlélő üzemmódban próbálok lenni. Igyekszünk tartalmasan élni, utazunk, nyüzsgünk, de nincs olyan nap, hogy ne ugyanazzal a gondolattal feküdnék le. Nyár óta alkalmanként beszélgetek egy pszichológussal, ez segít valamennyit. Néha úgy érzem, bekattanok attól, hogy nem tudjuk mi a gond. Mi van, ha sosem lesz gyerekünk? Ha egyszer nincs semmi bajom és mégsem sikerül, mennyi az esélye, hogy inszemmel vagy lombikkal sikerül? Imádkozok, remélek, és próbálok bízni.
