Homokvárat végtelen változatban lehet építeni, a vakondtúrásszerű alapcucctól az erkélyes-alagutas bonyolult csodákig, megfelelő alapanyag esetén csurgatós módszerrel is csodás szecessziós építmények varázsolhatók. Hasonlóan a hóhoz, itt se jön rosszul azonban pár negatív forma, amivel könnyebb az alapokat lerakni, vagy mondjuk szögletesebb formákat varázsolni. (A hóból mi egyszer egy régi söröskrigli segítségével építettünk kifogástalan eszkimó iglut).
A két elemből álló várszettet Körös-torokon próbáltuk ki, ahol általában mindenre alkalmas csodás homok van a végtelen fövenyen – de nem ezen a héten, amikor magas vízállás miatt kissé eltűnt a szokott homokos part, és helyét némileg ragadósabb-sárosabb, egyszerre keményebb és mállékonyabb anyag vette át. Itt kellett tehát vizsgáznia eszközünknek, ugyanis a fiam első, forma nélküli próbálkozására a nővére gúnyosan közölte, hogy ez nagyjából egy állati lepényre hasonlít, amit felülről épp telibe készül taposni egy elefánt.
A formával, ha kellő határozottsággal borítottuk ki az anyagot belőle, végül határozott bástyák készültek, de lustább gyerekeknek egyébként maga a forma is várszerű, megfelelő környezetben felállítva, mondjuk köréje építve egy várárkot. Haladók persze megsokszorozhatják az elemeket, bonyolult térformákat kialakítva. Hogy a homok egyébként milyen szinten kreatív anyag, azt épp a Körös-torok e heti homokvárépítő versenyének képei mutathatják, ahol életnagyságú alligátortól barokk kastélyig és akciószoborig készült minden.
Miniszökőkút vízköpőjószágokkal
„Nyomható, csipogtatható, rágható, alkalmas strandra és fürdőkádba is” – állt a vödörre erősíthető kis cetlin, melyik gyerek tud ellenállni ennyi csábító ajánlatnak, még ha kissé túlkoros is hozzá? „Ennek lukas az alja körbe....?????” - néztem én gyanakodva a vödröt, miután a jópofa, fröcskölőképes kisállatokat kirámoltam belőle (a legtöbb a száján köp, kivéve a sünit, aki a labdáján át). A Kicsi nem lacafacázott az elmélettel, lenyomta a vödröt az elsőt teszthelyszínül szolgáló kád aljára, mire az eszköz szolgálatkészen látványos miniszökőkúttá alakult. „Zsííír kiráááály” – kommentálta a babakorból már erősen kinőtt gyerekem a tárgyat – később a strandon kiderült, ezek a lukak amúgy olyan aprók, hogy rövid távon akár vizet is lehet a vödörben szállítani, már ha nem zavar, hogy kicsit csöpög az alja.
Az állatok aranyosak, külön élmény, hogy nem „döglött” üzemmódban úsznak (a búvármaszkos-pipás teknős hibátlanul hordozza a hátán az apró kiskacsát), és hát a fröcskölés-csipogást bizonyos életkorban egyszerűen nem lehet megunni. A dolcsevitát jelképező macska (aki mint tudjuk, nem szeret úszni) pedig egy úszógumiban üldögél, kezében jókora pohárral – amiben nyilván nem víz van. Kövessük példáját és lazítsunk, míg gyermekünk a miniszökőkutat szemlélve csendesen rágcsálja vagy zajosan fröcskölteti a kis gumiállatkákat.
Korosztályunknak ismerős lehet ez a retro játék: a henger formájú, vízzel telt tartályban úszó figurákat kell "belelőni" a hátfalon található helyekre. Többek között fejleszti a türelmet, és kitartásra nevel, hiszen nem egyszerű pontosan annyira megnyomni a játékon található gombot, hogy a víz nyomása a kívánt helyre lője a figurát. Mi kocsiban teszteltük, elég sokáig elvoltak vele a kölykök.
Vakmacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
