Gondolkoztam egy ideig, hogy megírjam-e az újabb sztorinkat az állami egészségüggyel kapcsolatban, hisz a dolgok ettől nem változnak. Aztán csak felmérgeltem magam, hogy hány meg hány olyan helyzet és esemény van, amikor inkább hallgatunk, „mert változás úgysem lesz”, és hányszor nem merünk tenni semmit. Úgyhogy most leírom mégis.
Hétfő reggelre az egyik lányom arca felduzzadt, borzasztóan fájt neki, zöld takony jött az orrából. Felhívtam a háziorvost, aki azt mondta a tünetek alapján, hogy vigyem el sürgősen a fül-orr-gégészetre, mert gyanús, hogy arcüreggyulladása van, és minél hamarabb elkezdjük a kezelést, annál jobb lesz. Felhívtam az Örs vezér téri rendelőintézet időpontfoglalásos telefonszámát, ahol a hölgy tájékoztatott, hogy leghamarabb szerdára van időpont a gyermek fül-orr-gégészetre. Elmondtam neki, hogy mit mondott a háziorvos, mire megkérdezte, hogy
„Most be tudja hozni a gyereket?”
Mondtam, persze, nem gond, öltözünk és megyünk. Még arra is felhívta a figyelmemet, hogy időpont nélküliek leszünk, azaz ki kell várnunk, amíg sorra kerülünk. Megkérdeztem, hogy ez körülbelül mennyi idő lesz, mire azt a választ adta, hogy attól függ, mennyien vannak a rendelésen. Mondtam, nem probléma, tudunk várni, köszönjük a lehetőséget.
Elbumliztunk az Örsre, beálltunk a sorba a recepciónál. Várakozás közben a kifüggesztett papíron olvasgattam a mosoly fontosságáról, tetszett ez a hozzáállás. Mosolyogva nyújtottam be a TAJ-kártyát a kisablakon, és mondtam, hogy a gyermek fül-orr-gégészetre jöttünk. A túloldalon lévő (mosolytalan), idősödő hölgy visszadobta a kártyát és odavetette, hogy
„Ma nincs gyermek fül-orr-gégészeti rendelés.”
Jeleztem neki, hogy az imént beszéltem velük, és azt a tájékoztatást adták, hogy jöjjek ide a gyerekkel. Erre a mogorva recepciós felemelt hangon kiszólt:
„Maga nem beszélt itt senkivel.”
Köpni-nyelni nem tudtam. Félreértés ne essék: nem az önérzetemen esett csorba, beszéltek már velem ennél csúnyábban is (nincs ezzel dolgom és nem is húzom fel magam ilyesmin). Ha legalább annyit mondtak volna, hogy rossz volt a tájékoztatás, elnézést, ekkor meg ekkor jöjjünk vissza, akkor magamban maximum puffogok egy kicsit, és visszajövünk, amikorra mondják. De hogy még én vagyok a seggfej anyuka, aki iderángatja a beteg gyerekét tájékozódás nélkül, illetve azt hazudom, hogy ők hívtak? És legelsősorban: a gyerek ettől nem lesz ellátva.
Bejelentkeztem aznapra magán fül-orr-gégészetre. Kezdődő arcüreggyulladás. Gyógyszer, infra, átmosás, orrspray. És nagyon meg lettem dicsérve, hogy időben jöttünk. Kivártuk volna mi az Örsön is a sorunkat, ha lehetőségünk lett volna rá, akkor is, ha egész délelőtt ott kellett volna ülni. Mosolyt nem vártunk. De még csak rendelés sem volt… Segítőkészség még annyi sem.
Tünde
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
