Kevesen tudják, hogy az örökbefogadott kisbabát is lehet szoptatni. Zsuzsi és férje öt hónapja fogadta örökbe az újszülött Andrist, és Zsuzsi megpróbálkozott a szoptatással. Ha kis mennyiséggel is, de saját anyatejjel is tudja táplálni kisfiát. Zsuzsi elmeséli, milyen trükkökkel sikerült szoptatnia a babát, és hogyan szerzett anyatejet.
Hogy jutottatok el az örökbefogadáshoz?
A családalapítási próbálkozásaink harmadik évében eldöntöttük, hogy elindítjuk az örökbefogadást, mert mindenképpen szerettünk volna gyermeket nevelni, és már nem voltunk fiatalok. Nekem volt két spontán teherbeesésem, csak ezek korai vetéléssel végződtek. Fel voltunk készülve a hosszas várakozásra, de végül – meglepetésünkre – a folyamat elindításától számítva nem egészen két éven belül örökbe fogadhattuk Andrist. Mint kiderült, azért ilyen hamar, mert nem tettünk származási kikötést, és ő félroma baba.
Már eleve úgy tervezted, hogy szoptatod majd a babát? Hol hallottál erről?
Igen, eleve úgy terveztem, hogy mindenképpen megpróbálkozom a szoptatással, de ha nagyon nem megy, ha kudarcos vagy stresszes tapasztalat lesz, akkor nem fogom erőltetni. Volt előttem egy jó példakép: a tág baráti körben van egy anyuka, aki mindhárom örökbefogadott babáját szoptatta, sőt, a harmadik babánál eljutott oda, hogy a saját teje fedezte a kisfiú teljes szükségletét. Mielőtt Andris hozzánk került, az interneten is tájékozódtam erről, különösen a La Leche Liga honlapján.
Örökbefogadásnál általában nem lehet tudni, mikor érkezik a gyerek. Erre hogy lehetett készülni?
Nemigen lehetett készülni. Mivel jóval hosszabb várakozásra számítottunk, teljesen készületlenül ért minket a legelső kiajánlás tavaly augusztus végén; igaz, volt előttünk egy házaspár, minket „tartaléknak” szántak. Akkor és ott olyan helyzetben voltunk, tele szoros határidős munkákkal, hogy azt az első babát – egy kétnapos kisfiút Egerben – végül meg se néztük. De ettől kezdve tudtuk, hogy mostantól bármikor jöhet egy újabb telefon, és elkezdtünk nagyon tudatosan készülni. Befejeztük és leadtuk a folyamatban lévő nagy munkáinkat, érdeklődni kezdtünk a baráti körben, hogy kitől mire számíthatunk babaholmik ügyében, és mentálisan is átállítottuk a kapcsolókat: tudatosítottuk, hogy bármelyik pillanatban ugranunk kell. Az első telefon után egy hónappal érkezett az értesítés Andrisunkról, ekkor már jóval felkészültebbek voltunk, és örömmel mondtunk rá igent. Nagy segítség volt, hogy még két hét hátra volt a szülésig. Ezalatt kifestettük a hálót, kialakítottuk a babasarkot, s a barátaink jóvoltából összegyűjtöttük az összes szükséges babaholmit. Andris a kiírt napon született, időben odaértünk a szülésre. Nagyon mély, örömteli élmény volt, hogy ott lehettem, én vághattam el a köldökzsinórt, és tíz perc múlva már a karomban tarthattam. A férjemmel két órán át babusgathattuk. Utána minden nap bejártam hozzá a kórházba, és órákig vele lehettem. Fejni nem fejtem előre – amúgy ezt szokták tanácsolni, amikor tudni lehet, hogy nagyjából mikor érkezik a baba -, de beszereztem a Szoptanít készüléket.
Hogy fogtál neki a szoptatásnak?
Andrist már ott, a kórházban, a második napon próbáltam mellre tenni, a harmadik napon már hosszan szopizott – természetesen egyelőre a semmit. De úgy tűnt, megnyugtatja a szopás. A kórházban, sajnos, csak tápszert kaphatott, de elértem, hogy az általunk vitt szoptatásbarát cumisüveget használhassam. Amikor hazahoztuk, napokon belül elmentem egy szoptatási tanácsadóhoz, aki megmutatta, hogyan kell használni a Szoptanít készüléket, amit még a születése előtt beszereztem, ahogy az anyatejet is. Tíznapos volt, amikor sikerült hozzájutni egy elektromos mellszívóhoz is, és attól kezdve az igény szerinti szoptatás mellett naponta hatszor fejtem is.
Mi az a Szoptanít?
Ez egy kis tömlő, amibe bele kell tölteni az anyatejet, és a belőle lógó szondát a mellre kell rögzíteni, úgy, hogy a vége kissé túllógjon a mellbimbón. A baba elsősorban ezen keresztül kapja a tejet, mindaddig, amíg a gyakori mellre tétel és a fejés hatására beindul az anya saját tejtermelése. Olvastam, hogy a baba sírása és a hordozás is serkenti a tejtermelést. Én Andrist ötnapos korától sokszor magamra kötöttem, rugalmas hordozókendőben, és törekszem sok összebújásra vele. Hormont egyébként nem kaptam, a szoptatási tanácsadó csak egy reflux elleni gyógyszert írt fel, aminek egyik áldásos mellékhatása, hogy enyhén megemeli a prolaktin-szintet. Emellett tejtermelést serkentő teákat ittam, és homeopátiás bogyókat szedtem.
Honnan kaptál anyatejet?
Ismerősöknek, barátoknak írtam, hogy tudnak-e olyan anyukáról, akinek van fölösleges teje. Ők aztán továbbították a kérésemet, míg végül eljutott egy szoptatási tanácsadóhoz, aki kiterjedt ismeretségi körrel rendelkezik, és ő segített a legtöbbet. Most már, ha anyatejkrízisbe kerülök, neki írok közvetlenül. Az anyukák is megosztották a kérésemet ilyen-olyan levelezőlistákon, fórumokon. Felemelő a női szolidaritás, amit tapasztalok. Andrisnak volt már legalább tíz tejtestvére, és mindenki ingyen segített.
Az anyák néha félnek tőle, hogy egészséges-e a tejadó, nem szed-e gyógyszert a tejadó, vajon mit eszik… Ezt hogy ellenőrizted?
Akiktől tejet kaptam, zömmel korábban is adtak már tejet, sokan vannak köztük értelmiségiek, és egyszerűen működött bennem egy bizalom, hogy a saját babájuknak nem akarhatnak rosszat, tehát bizonyára odafigyelnek az egészségükre. A kisfiam minden tejet jó étvággyal elfogad, és eddig semmi baja nem volt, egy-két gyorsan múló hasmenésen kívül.
A hivatalos tejigényléssel próbálkoztál?
Amikor egyszer tartósan nagyon kevés tejet kaptunk, akkor próbálkoztam a hivatalos anyatejgyűjtő és -leadó rendszerrel is (örökbefogadott gyerekeknek jár anyatej gyerekorvosi receptre), de az csalódás volt, mert hetente kétszer, alkalmanként csak 150-300 ml-t kaptunk, ami Andris egy vagy két étkezését fedezte. (Egy csecsemő anyatejigénye napi 500-1000 ml.) Kevés tejadó anyuka hajlandó vállalni a sokféle szűréssel járó macerát, következésképpen tej is kevés van, s azt igyekszenek igazságosan elosztani a rászorulók között. Később jelentkeztek új anyukák, s ismét beindult a magánutas tejszerzés, ekkor lemondtunk a hivatalos útról.
Andris hogy vette a szoptatást?
Elég jól, bár a kórházbeli tápszeres táplálás miatt kialakult nála egy átmeneti cumizavar, de ez pár nap alatt rendeződött, mihelyt itthon elkezdtem gyakran mellre tenni. Kezdetben nem vette észre, hogy valójában egy szondán keresztül érkezik a tej 90 százaléka. Később Szoptanít-függővé vált, ha az etetések elején „natúrban” tettem mellre, frusztrálta, hogy csak cseppek jönnek, türelmetlen lett, és a tömlőre függesztette a tekintetét, onnan várta a „mennyei mannát”. Az, hogy beindult a saját tejtermelésem is, csak attól kezdve tudatosodott bennem, hogy elkezdtem fejni, és már 2-3 napon belül megjelentek az első cseppek. Alig akartam elhinni, euforikus élmény volt, hogy ez tényleg az én tejem… Igaz, heteken át csupán napi 20-30 ml-t tudtam fejni összesen, ami kissé lehangoló volt, de a nagy tapasztalatú barátnőm meg a szoptatási tanácsadó azzal biztatott, hogy ennél valószínűleg több van, és ezt a szoptatások során kiszívja Andris.
Mennyi időbe telt, amíg „belerázódtatok”?
Körülbelül két hétbe, és ezek után még másfél hónapig tudtam őt szoptatni, mert két hónapos volt, amikor beállt egy anyatej-krízis, a meglévő tejdonor anyukák már nem tudtak tejet küldeni. Ekkor napokig csak tápszert tudtam adni neki a nagyon kevés saját lefejt tej mellett. A tápszer túl vastag volt, Andris nem tudta kiszívni a szondán át, vagy csak lustácska volt, és nem akart „dolgozni”.
Mennyi anyatejed termelődött?
A legjobb időkben napi 60-70 ml-t fejtem le, s így kétnaponta adhattam neki 120-150 ml saját, friss anyatejet. Amikor már nem ment a szoptatás, és csak a fejés maradt, akkor is nagyon jó érzés volt, hogy legalább kétnaponta egy étkezést fedezett a saját tejem. Úgy éreztem, határozottan megéri. Aztán Andris négy hónapos korában átmenetileg rosszabb lelkiállapotban voltam, már nem fejtem olyan sokszor, ennek következtében drámaian meg is csappant ez a mennyiség. Pár napja viszont újra rendszeresebben fejek, és újra több tejem van, bár messze elmarad a korábbi 60-70 ml-től. Remélem, újra megnövekszik a mennyiség, mert egyre nehezebb tejdonor anyukákat találnom, és nagyon szeretném Andrist legalább féléves koráig nagyrészt anyatejjel táplálni. Jelenleg 70-80 százalékban szerzett anyatejet kap, a többi tápszer, s ez mindvégig így volt.
Hogy hatott az anyai érzéseidre a szoptatás?
Nagyon jó érzés volt, hogy bár nem én szültem Andrist, mégis megtapasztalhatom ezt az élményt. Jó érzés volt a testemből táplálni őt. Nem tudom, mennyiben járult ez hozzá a kötődéshez, hiszen az rögtön az első napokban kialakult bennem, amikor még nem szoptattam. S úgy tűnt, Andrisban is, mert szeretett és szeret hozzám bújni, nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott, derűs, mosolygós, jó alvó baba. A cumisüvegből etetést nem érzem visszafejlődésnek. Etetéskor egészen szorosan tartom, közel van az arca az arcomhoz, közben is simogatom, puszilgatom, beszélek hozzá. Úgy érzem, a cumisüvegre váltás semmiben sem befolyásolta negatívan kettőnk kapcsolatát.
Mit szól a környezeted, hogy szoptatsz?
Sokakból váltott ki őszinte megdöbbenést, az emberek többsége még soha nem hallott az indukált laktációról (fejés és gyógyszerek által kiváltott tejtermelés), szinte hihetetlennek tűnik számukra, hogy egy örökbefogadó anya is képes lehet saját melléből táplálni a gyermekét. A közeli rokonaim között is akadt, aki nagyon idegenkedett ettől az egésztől, biológiai képtelenségnek tartotta, és annyira szkeptikus volt, hogy eszébe sem jutott biztatni vagy bátorítani, amire pedig nagy szükségem volt kezdetben. Az említett anyuka és a szoptatási tanácsadó, és az első napokban a férjem viszont sokat segített.
A szülőanya a lemondás után a baba hathetes koráig visszaléphet, visszakérheti a gyereket. Ez nem tartott vissza a szoptatástól?
A szülőanya biztosított afelől, hogy nem fog visszalépni, és a szervezet munkatársai is megerősítettek ebben. Ennek ellenére mindvégig volt bennünk szorongás ezzel kapcsolatban, én álmodtam is róla, hogy elveszik tőlünk Andrist. Közben az is bennem volt, hogy ha Andrisnak úgy lesz a legjobb, akkor kerüljön vissza a szülőanyjához, még ha ez nekünk nagyon nagy fájdalmat okozott is volna. De a bizonytalanság nem tántorított el a szoptatástól, fejéstől – ez fel sem merült bennem. Erősen reméltem, hogy velünk marad Andris.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
