Kimaxoljuk az utolsó nyári hétvégét, kihasználjuk, hogy másfél órát kell csak a Körös-torokért utazni, ami még akkor is megéri, ha este haza kell menni, és reggel nem lehet a folyó felett köröző fecskékkel ünnepelni a nyárutót. A víz még langyos, a nap süt, minden szép, csak egy fagyiért ugrunk fel, amikor beleront az idillbe valami, pedig itt igazán nem szokott.

Népes família érkezik ugyanis a terepre, én arra kapom fel a fejem, hogy a két kislány, nyolc-tízévesformák, épp a Kicsi félbehagyott várát hordaná el szorgosan, naná, a mi vödrünkkel.

„Ne oda rakjad, hanem amoda azt a vödröt”

– harsánykodik felettük az apjuk, akkor már kissé emelt hangon jegyzem meg, hogy leginkább sehova, ha lehetne, mivel a vödör a miénk, de nem ez az igazi bajom, hanem hogy a Kicsi észreveszi, hogy lebontották a művét, és mivel folytatni akarta, keserves bömbölésbe kezd. A lánykák amúgy mellesleg lerakják a vedret, sehol egy bocs, nem tudtuk hogy visszajössz vagy valami, vagy hogy „nem tudtuk hogy tiétek a vödör”, semmi, pedig nem lehet nem észrevenni  az összefüggést, de ez még hagyján, elvágni magukat nem itt vágják el nálam vagy a Nagynál szülőstül, hanem utána – kis hálócskában kezdik a Tiszában most épp sűrűn rajzó apró halacskákat befogni, amiket utána kiraknak egy műanyag üdítős pohárban a tűző, harmincöt fokos napra. 

„Deeee ügyeeees  vaaaagy!”

- kommentálja anyuci a dolgot, nem tudom, mi abban az ügyeeees, hogy lassú kínhalálra ítélik a nyomorultakat, annyi értelmesebbet lehet játszani.

Mi is megnéztük korábban a halacskákat, feljebb a nyugodt vízben egész rajban úsznak, még mutattuk is, nézd, ez itt az óvoda, szemben az iskolások csapata úszik, az az egész nagy nyilván meg a tanító néni. Eszükbe se jutott az enyémeknek fogdosni őket, minden gyereknek eszébe jut egyébként három-ötévesen, de az értelmesebbjét az értelmes szülő elég hamar lebeszéli, a mieink brutálisan szembesültek a valósággal korábban, amikor egy háromévesforma kisfiú hasonló műanyag poharában húsz-harminc perc múlva már hassal felfelé úszott az egyik áldozat.

A Kicsi közben lehiggad lassan, nehéz megértetni vele, hogy a homokvár nem az örökkévalóságnak készül és nem magántulajdon, de van még idő újraépíteni, lassan kibontakozik az egri vár alaprajza, nemrég látta élőben és filmen, apja míves kaput és felvonóhidat szerkeszt rá, ő „katonákat” formáz az újraépített bástyákra, a Nagy ágyúgolyókat is gyúr hozzájuk, az ágyúval is megpróbálkozik, bár homokból azt nem egyszerű ügy, még ha funkciót nem is várunk tőle. De egyre sustorogja, mi lesz ezekkel a nyomorult halakkal, nem elég, hogy elkényeztetett bunkók, még állatkínzók is, mit kéne csinálni, talán a lelkes fürdőzőt alakítva „véletlenül” nagyot rúgni a partra tett poharakba, mert már kettőben is vergődnek a nyomorult rabok.  Az apja inkább kivonná a helyzetből, gyere, hagyd őket,  úgyis éhes voltál. Közben a két horgászkodó kislány messzebb megy újabb foglyokat gyűjteni, anyuci a vízben cseveg a család más tagjaival, láthatóan fütyül az egészre, de oda-odanéz, már tervezem a lendületes vízbe szaladást, felvállalva a hiányzó hős szerepét, amikor egy szokásosnál nagyobb motorcsónak megoldja az egészet, a feltámadó hullámok felborítják a poharakat, a halak csapnak egyet a farkukkal és elvitorláznak a Körös torkolata irányában, ezt jól csináltad, mondom a nyilván jelen lévő őrangyalnak. Mi tagadás, a visszatérő lányok képe láttán nem csak a Nagy vigyorog kajánul.

Már csak két nagyobbacska hal sínylődik egy újabb pohárban, amit közben fogtak, a lányok el is unják, össze is vesznek, teeeee méééé nem jáccol velem, nyafog az egyik az anyjának, aki idegesen cigit kotor elő, latolgatja, merjen-e rágyújtani, senki se dohányzik a part e szakaszán. A kislány minket figyel a szeme sarkából, épp Hegedűs hadnagy titkos alagútját installáljuk az egri várra (később be is robbantjuk, így kell ezt), annyi érzéke van, hogy nem akar beszállni. Máskor számos esetben csatlakoznak hozzánk vadidegen gyerekek, de sejti, hogy a Nagy meg a Kicsi egy emberként küldené a búsba a korábbi affér után, egyik sem igazán nagyvonalú az ilyesmiben.

Utánoznak inkább, mellettünk építenek valamit „és akkor ezt a halaknak”, váj valami gödröt, de szép lesz majd a döglött hal dísznek, morrantom az orrom alatt, közben a Nagynak ecsetelem, az állatvédelem vagy a környezetvédelem bizony tanult viselkedés, elsősorban a szülő, másodsorban tán az iskola dolga, ugye emlékeztek a kislányra legutóbb a holt-Tiszán, aki „mutatok egy jót a palackkal” felkiáltással megtöltötte azt piszkos vízzel, majd lendülettel hajította a Tisza-kanyarulatba. Egy emberként ugrottunk a palack után, kórusban visítottuk, hogy műanyag palackot élő vízbe nem dobunk, mert… én nem kicsit voltam akkor büszke a gyerekeimre, már a Kicsi is hibátlanul érvelt, ezt miért nem jó csinálni, a kislány szégyenkezve elszaladt, pedig nyilván nem ő volt az igazi hunyó, kicsi volt még, tán a Kicsivel egyidős, valószínűleg valami felnőtt családtag mutatta neki, lebeg a sárral-vízzel töltött palack a vízen, jaj de érdekes.

Nem vagyok Gandhi, simán és különösebb tűnődés nélkül fogyasztottam el a sült keszeget és kárászt a büfében aznap, kifogták, megsütötték, megettük, így megy ez. De mókából, unalomból, tudatlanságból ölni, az nem megy, azt már a gyerekek is átlátják, hogy elég alantas szórakozás, mégiscsak egy élőlény ez, ha megennénk, még hagyján, de buliból nem főzzük meg műanyag pohárban, nem tesszük a holttestét a homokvár árkába, nem dobáljuk szanaszéjjel, hogy aztán a helybeli kutyák fetrengjenek az oszló haltetemben nagy  lelkesedéssel. Van egy életkor, amikor ezt már meg lehet érteni, és ezek a kislányok rég benne voltak ebben az életkorban. Csalinak se kellettek a halak, távozáskor elengedték a maradék kettőt-hármat, tehát semmilyen céljuk nem volt velük. Mi is fogtunk kirándulásaink során tücsköt, bogarat, békát, sündisznót, megnézegettük, és békével (békával) útjára engedtük őket, nemcsak Cecilnek, az oroszlánnak, de egy apró tiszai halacskának is joga van arra, hogy ne érzéketlen műanyag gyerekjátéknak tekintsék.

Vakmacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?