Mindhárom gyerekem hatalmas készülődéssel várta a Nyuszit. Egyik nap, Anna és Ádám reggeli közben összeszólalkozott – az a ritka, ha nem! Ilyenkor próbálok kitalálni valamit, hogy másra tereljem a témát. Akkor épp az jutott eszembe, hogy vita helyett nekiállhatnának listát készíteni a Nyuszinak, mit is hozzon. A terv bevált, mert hatalmas lelkesedéssel vetették bele magukat az alkotásba - Anna rajzolt, Ádám levelet írt.

Azért próbálok súgni is egy kicsit, mi lenne, ha ilyet vagy olyat is rajzolnánk-írnánk a Nyuszinak (hátha könnyebb dolga lenne…) Egyelőre még nem tette fel Ádám az ominózus kérdést: Biztos, hogy a Nyuszi hozza? Ez nem tudom mennyire normális, egy majd’ kilencéves gyereknél, de én azért örülök neki! Lehet, hogy csak rám vagy Annára van csak tekintettel; ki tudja?!

Kellett egy kis segítség a rajzoláshoz. Anna nem tudott nyuszis színezőt, illetve „felhúzhatós” nyuszit rajzolni (az enyém se biztos, hogy egyértelműre sikeredett, de hátha kitalálja a Nyuszi, mi van a lapon…) Ádám levelében némi helyesírási problémát kellett orvosolni, de egyébként jóra sikeredett. Mire befejeztük, már indulhattunk is az oviba-suliba, így nem maradt több idő a piszkálódásra.

A kocsiban ülve azért elmondták, hogy még van mit javítani az alkotásokon, és csak másnapra tervezik, hogy kitegyék az ablakba. Nálunk ez így alakult ki, hogy akár Mikulás, akár Jézuska, akár Nyuszi jön, a kívánság az ablakba kerül, és valahogy mindig eljut az illetékeshez. Na, jó, a Fogtündér a párna mellé szokta megkapni a kívánságlistát, mikor már tényleg, nagyon mozog az a fog és csak kicsi hiányzik hozzá, hogy kiessen. A „kicsi”, van, hogy Apa, de néha az óvó néni is segít a helyzeten. (Szegény Fogtündér meg foghatja a fejét, merre is szaladjon ajándékért…)

Másnap délutánra mindketten befejezték a remekművet, és otthagyták az asztalon, hogy majd később teszik ki. Ez nem igazán történt meg, mert a papírok ott virítottak az étkezőben. Aznap épp otthon voltam és eszembe jutott, na, akkor itt az idő, eltüntetem őket. Találtam két, szép, kicsi csokinyuszit és azt tettem az irományok helyére. Aztán kicsit továbbgondoltam a dolgot, és megbeszéltem Apával, hogy vigyük el nekik délután, és meséljük el, mi történt. Így is tettünk. Apa Ádámért ment, én Annáért. Mindkettőnk zsebében ott lapult a csokinyuszi.

Anna nagyon helyes volt, amikor elmeséltem neki a történetet. Egész nap ügyeket intéztünk Apával, és mire hazaértünk, ott találtunk két kis csokinyuszit az asztalon, de a levelek sehol sem voltak! Szerintem azóta is tanakodnak, hogy juthatott be a bezárt lakásba a Nyuszi vagy a segédje… Ja, és már jó sok barátnak, ismerősnek mesélték el, hogy is történt ez a kívánságlista-Nyuszi sztori.

Petyáék is teljes Nyuszilázban égtek az oviban. Minden nap készült valami jópofaság. Az egész azzal kezdődött, hogy felajánlottam, szerzek sima, fehér, műanyag tojásokat a kézügyeskedéshez. Amire nem voltam felkészülve – és szerintem mások se nagyon, hogy egész héten, a szivárvány minden színeiben fog pompázni a gyerekem ruhája, arca, ujjai, szája, nyelve. Itt már azért rákérdeztem, hogy is történt az eset. Azt mondták, hogy a délelőtti foglalkozás után patyolattiszta volt a fiatalember, de délután a másik csoportban még festettek, amit ő észrevett, és nem kis sebességgel beviharzott a terembe, és amivel érte, kente a festéket mindenfele. A fotókon a Mestert munka közben, illetve magát a Remekművet/Műveket láthatjátok.

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk mindannyiótoknak!

Pankuci

Bezzeganya az Instagramon!

Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz. 

Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>

Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?