Egy elég megosztó hírre hívták fel a figyelmemet, és a téma azóta sem hagyott nyugodni. A hír főszereplője egy hétéves kisfiú, Levente, aki egy csecsemőkori agydaganatból való felépülését követően lett más, mint az átlagos gyermekek. Ugyan úgy szeret játszani, mint a többiek, vágyai, érzései vannak, mint minden gyermeknek, csupán annyiban különbözik társaitól, hogy nem képes járni, egyik fülére nem hall, emellett figyelemzavaros és hiperaktív. A történet megosztó része csak most következik. Leventét és a hozzá hasonló „speciális igényű, speciális ellátást, illetve felügyeletet igénylő” gyermekeket nem fogadják az Oxygen Wellnessközpont játszóházában.
Ezt önmagában véve nem tartom problémának, hiszen a speciális nevelési igényű gyermekek foglalkoztatása nem kis feladat. Meg kell teremteni a megfelelő tárgyi és személyi feltételeket.
A probléma gyökerét abban látom, hogy egy „speciális” gyermek esetében mérlegelni kell azokat a tényezőket és magát a feltételrendszert, amelyek megszabják a korlátokat, amelyek nehézséget okozhatnak a későbbiekben. Mivel elvállalták a gyermeket, vállalták azt is, hogy ezeknek a feltételeknek eleget tesznek. De sem az eszközparkjuk, sem az alkalmazottak szaktudása nem teszi ezt lehetővé saját bevallásuk szerint. Ismételten hangsúlyozom, ez önmagában nem jelentene problémát!
De! Ha valóban nem voltak felkészülve egy ilyen gyermek foglalkoztatására, ezt már az első adandó alkalommal jelezniük kellett volna a szülőnek, illetve, ha ennek ellenére továbbra is vállalták a gyermek felügyeletét, biztosítaniuk kellett volna a hozzá szükséges feltételeket, kisegítő szakembert stb. Persze utólag már okos szokott lenni az ember, de egy cég esetében nagyon fontos, hogy milyen képet alakítunk ki magunkról, minden döntésünket aranymérlegre kell tennünk.
A wellnessközpont azóta kiadott nyilatkozatában hangsúlyozza, távol áll tőlük a diszkrimináció, és beismerik, helytelenül jártak el a szülővel való kommunikációjukat illetően.
Nem bírálok senkit, döntse el mindenki maga, hogy helyesen vagy helytelenül jártak el az érintett felek.
Nekem már csak egy utolsó, személyes megjegyzésem lenne a témával kapcsolatban:
Mindannyian fogyatékosok, „speciális igényűek” vagyunk kicsit valamiben, ki az erőben, ki a hitben, ki a kitartásban… de mégis egy nagy egész részét képezzük, amelyből senkit sem szabad kirekeszteni csak azért, mert különbözik tőlünk valamiben. Csak akarni kell, és megtaláljuk a módját, hogy hogyan csináljuk ezt jól!
Réka, konduktor
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
