Ma felébredtem és éreztem, hogy másra vágyom. Ami van, nem elég. Be vagyok zárva. Úgy érzetem a világ körülöttem szűk és sötét. Arra gondoltam minden kényelmetlen és szűk.
Szabadságra vágyom! Szárnyalnék!
Egy ideig füleltem. Az ismerős zajok egy ideig megnyugtattak. Bárcsak hangosabban hallanám őket! Azt hiszem, nem maradhatok többet itt, ahol vagyok! Mozdulnom kell! Itt börtönbe vagyok zárva.
Megfeszítettem magam. Fejem, hátam, nyakam ívbe feszült. A börtönöm nem eresztett. Aztán lassan, halvány repedések jelentek meg a falán. A fény beáradt és szinte elvakított. A levegő édes illata semmihez sem fogható érzéssel töltött el. Zöld sátorként terült felettem és a kék ég alatt a fák lombja. A hangok szinte üvöltöttek. Anyukám jött felém.
Kikeltem a tojásból!
Mesernyő
