A lányunk éjjel és nappal is szobatiszta. Vagyis nem egészen. Ha a szobatisztaságot úgy definiáljuk, hogy a gyermek vissza tudja tartani a vizeletet és a székletet, és jelzi, ha ki kell mennie, akkor a lányunk szobatiszta. Ha úgy értjük, hogy gyermek nem pisil és/vagy kakil a bugyiba, akkor nem az. Sajnos a székletürítéssel gondok vannak. Van olyan, hogy 2-3 napig nem kakál, van, hogy naponta kapunk egy keveset, de minden esetben csak a bugyiba. Van, hogy ő szól, és ráül a bilire, vécére, mikor milyen kedve van, de csak üldögél rajta. Könyvet kér, amit nézegethet, plüssállatot, és aztán jól elszórakozzuk a dolgot. Ha kap valamit, ha nem kap semmit, pár perc múlva minden esetben feláll, mondván, hogy most már nem kell kakálni. Aztán 5-10 perc múlva a szobájából halljuk a jellegzetes hangokat. Az elmúlt fél évben, talán ha ötször sikerült egyenesen a bilibe üríteni, de bevallom, nem számoltam össze.
Úgy tűnik az elmélettel minden rendben, Edina képben van a kakálás folyamatával, a vécétől nem fél, pisiléshez önállóan használja. Játék közben nem kerül elő, hogy miért, vagy hogyan rossz a kakálás, soha még csak megjegyzést sem tesz rá. Sajnos nem derült ki, hogy hol siklott ki a folyamat. Tudom, hogy már túl van lihegve ez az egész, hagyjuk rá, majd rendeződik! Csakhogy eddig kétszer volt, hogy bekakált az oviban is. Először úgy nézett ki, elindult a vécére, de nem ért oda, másodszor azonban egyszerűen összepiszkította a magát. Mivel előzőleg már szóltam az óvó néniknek és dadusoknak, hogy már napok óta nem kakált, elnézőek voltak vele. Bár úgy tűnik, őket nem nagyon izgatja ez a dolog, én nagyon sajnálnám, ha ezért nem mehetne óvodába a lány. Úgy döntöttem hát, hogy a héten megkeresem a családsegítő szolgálatnál működő pszichológust, és kikérem a véleményét.
És, hogy valami vidámat is írjak az elmúlt hétről: kötőhártya-gyulladás fertőzi a gyerekeket, amit sorra kapnak el egymástól. Ennek örömére pénteken már csak alig volt gyerek a csoportban. Természetesen Edina is elkapta, úgyhogy pénteken délben a mamának kellett elhoznia őt. Szerencsére még péntek délután egy gyors orvos-gyógyszertár körrel beszereztük a szemcseppet, és így elkerültük a csúnyán csipás állapotot. Most már a szeme szép, de mivel a cseppet legalább szerdáig adni kell neki, és vasárnapra még be is lázasodott, orrfolyással együtt ismét kihagyunk egy hetet az óvodából.
Donna
