Ez a napló valójában a lányom óvodai életéről szóló beszámoló lett volna hétről hétre. De nem lehet beszámolni valamiről, ami nincs, amikor meg van, olyan egyszerű és nagyszerű, hogy a kutyát sem érdekli.
Valami jó kis konfliktus kellett volna, egy kis könnyáztatta kínlódás a beszoktatásnál, vagy az addig szende lányom brutális dominává válása az óvodai közegben. De sem ezekkel sem magával a vidéki óvodai lét leírásával nem szolgálhatok.
Edina nyolcadik hete jár óvodába, ennek a felét töltötte aktívan, a többiben itthon volt betegen: az első hetet eleve buktuk, mert apukájától elkapott egy lázas betegséget, ami mindenkit levert a lábáról szép sorban. Aztán jött két hét óvoda, ami alatt kiderült, hogy a lányom jól elvan a közösségben, szót fogad az óvó néniknek, akik nagyon szeretik, mert lehet ölelgetni, felvenni, puszilgatni. Eseménytelenül teltek a napok. Mind a tíz, ami után megint jött egy jó kis nátha – kötőhártya-gyulladás, egy hét otthon. Ekkor én is elkaptam Edinától a náthát, és mivel én már nem vagyok óvodás, nem is maradhattam otthon. De hál istennek Edina is meggyógyult, hajrá óvoda!
Már éppen kezdtük volna megszokni, milyen is, amikor apa viszi-anya hozza, amikor pénteken (nov.5) felhívtak az óvodából, hogy vigyük orvoshoz a lányt, elkapta a csoportjában terjengő kötőhártya-gyulladást. Klassz, kilenc munkanapot bírtunk lenyomni egyhuzamban! Még pénteken gyorsan orvos és gyógyszertár, és egy hátbaveregetés, hogy megúsztuk a csúnya hétvégi csipásodást. Aztán vasárnapra Edina belázasodott, ami nem múlt el a lázcsillapítótól, csak időlegesen. Miután hétfőn és kedden is 38 körüli volt a láza, felhívtam az orvosunkat, aki délután megjelent, majd miután megvizsgálta a gyereket, megvizsgált engem is, és mind a kettőnknek felírta az antibiotikumot az arcüreg-gyulladásunkra! Ez sokat lendített az éjszakai alvásunk minőségén és mennyiségén, most már nem kelünk köhögő-rohamok közepette levegő után kapkodva. Én és a lányom szépen gyógyulgatunk, Edina azóta sem volt oviban, és legközelebb pénteken (nov. 19.) megyünk kontrollra. Én pedig messze kerülöm a munkahelyemen a kisgyerekes kollégákat. Egyrészt nehogy megfertőzzek valakit egy jó kötőhártya-gyulladással, másrészt nehogy hazahozzak valami nyavalyát, mert már látom lelki szemeim előtt a bárányhimlős vagy skarlátos karácsonyi fotóinkat.
Donna
