Bár a mama kapacitált, hogy hagyjam csak otthon a lányt, hiszen „úgy köhög”, egy hét betegállomány után Edina ismét oviba jár. Rohamtempóban lesz egyre önállóbb: már tudja használni a kisméretű vécét, úgy tűnik az öltözködést is megkedvelte. Reggel és este kevés nógatás után bugyit, nadrágot húz, bár a felsőrésszel még nem boldogul. Ez azért érdekes, mert amíg nem kezdett oviba járni szinte egyáltalán nem volt hajlandó egyedül öltözködni. Igaz, nem is nagyon kellett neki, mert automatikusan nyúltunk és segítettünk.  Sajnos a hiányzás miatt lemaradtunk a fényképezésről, viszont a születésnapját megünnepelték, gyertyát gyújtottak és énekeltek az ünnepeltnek, aki megvendégelte a csoportot. Az ovis kínálatból vettünk egy foglalkoztatót, amiből egy kartonpapír házikót lehet összerakni, állatokkal, kerítéssel. Kicsit kételkedtem, hogy meddig fogja ez bírni nálunk, de lányom ismét megcáfolt. Nap mint nap játszogatunk vele, annak ellenére, hogy nincs már új elem, amit ki kellene hajtogatni.

 

Az óvodába járás egyik – számomra pozitív - „mellékterméke”, hogy lényegesen kevesebbet nézünk tévét, ill. a laptopon mesét. Azelőtt, ha elég határozottan akarta, akkor a mamával néztek Minimaxot délután, illetve a fürdés előtti fél órában bekapcsoltuk a számítógépet neki, hogy tudjunk egy kicsit beszélgetni. Ilyenkor megnézhetett három rész Thomast, Kippit, vagy Kisvakondot, vagy egy hosszú Tesz-Vesz várost. A napokban megállapítottam, hogy rengeteg gyerek CD-nk van: az előbbieken kívül van még Eperke sorozat, Babar, és Maja a méhecske. Természetesen megvan a Vuk, és a padláson megtaláltam a No megállj csak! című rajzfilmet is. Vannak „nagyfilmjeink”, amiket együtt szoktak nézni az apukájával. Nagy kedvenc most a Hercegnő és a Béka, de sokáig a Valamit visz a víz című egeres film volt a sláger. Az előtt pedig a Hortont néztük, ami egy jópofa elefántról szól.  Nagy mellényúlásunk volt azonban a Verdák című rajzfilm: könyvben megvan, sokat olvastuk. A rajzfilmet azonban iszonyú gyorsnak, követhetetlennek láttuk, úgyhogy gyorsan elcsomagoltuk. Maradunk az olvasásnál. Ugyan az óvodában is van tévé, azonban szerencsére nagyon-nagyon ritkán kapcsolják be. Szeptember óta még nem volt ilyen alkalom, amolyan vésztartalék szerepe van.

 

Nem akarom megfosztani Edinát a tévénézéstől, de örülök, hogy ez már csak a hétvégékre fog korlátozódni. Hétközben délutánonként lelkesen eljátszik az egész nap nem látott játékaival. Illetve anya- és apapacival akik boldogan állnak négykézláb és várják a döntést, hogy aznap kinek a hátán lovagol be Edina a fürdőszobába!

 

Azt azért még el kell mesélnem, mivel lepett meg a lányom az egyik este, fürdés közben. Mintegy mellékesen előadta anyukája kedvenc jelenetét a Vukból: – Leskelődünk, leskelődünk, kis vörös? Nem láttál még macskát, kicsikém?

 

Donna