Írnék egy kicsit az otthon szülés kapcsán információs hétről. Nagyon a részletekbe nem fogok belefolyni, mert akit igazán érdekel, úgyis elmegy maga meghallgatni.

Fantasztikus volt. Egy lakás leválasztott nappalijában gyűltünk össze, és heveredtünk le a babzsákfotelekben-kanapén (utóbbira erőteljesen igényt tartok én is). Érdekes volt számomra, hogy mennyire különböző személyiségek gyűltek össze – ugyan nem volt bemutatkozó kör, de azért hamar kiderült ez-az. A meglepő számomra az volt, hogy többnyire első babájukat várók vettek részt az előadásokon, és egy elszállt hippivel sem találkoztam. Sőt, két dr. előtaggal rendelkező kismama is jelen volt. És mindenki olyan hihetetlenül megnyugtatóan tájékozott volt, hogy pihenés volt levetni a páncélomat, és nyíltan, nem mindent háromszor megkerülve megfogalmazni.

Valóban nem fogok részletekbe belemenni, mert szerintem négy-öt terjedelmes posztot tudnék szöszmötölni, így kiemelnék három, számomra fontos mozzanatot.

Mint az egyik korábbi bejegyzésemben olvashattátok, az A terv az, hogy Borka otthon lesz velünk a vajúdás és a szülés alatt. Erre azután jutottunk (nulla vitával), hogy szóba került: mi a tapasztalat etéren. Pont az én bábámnál jött föl a téma, aki maga is több gyermeket hozott már (otthon) a világra, és azt mondta: minden anyának el kell döntenie, hogy hol érzi leginkább biztonságban a nagyobb gyermekét/gyermekeit. Ha teljesen rendben van azzal, hogy a nagyszülőknél, vagy a szomszéd néninél legyen, akkor az a jó megoldás, de ha nincs olyan, akire teljes szívnyugalommal rá merné bízni, akkor otthon a legjobb mindenkinek. A vajúdás úgysem fog kiteljesedni, amíg az anya nem érzi magát minden szempontból biztonságban.

Szintén tapasztalat, hogy a másik szobában alvó nagyobbik szinte sosem ébred fel a vajúdás hangjaira, viszont az újszülött sírásra általában kipattan a szemük, és azonnal részt akarnak venni a kibővült családjuk első óráiban. Borka éjszakai alvókáját ismerve valószínűleg arra sem riadna föl, ha a kitolási szakaszban Slipknot-ot üvöltetnénk. Azért B tervvel is készülünk, ami anyuékat jelenti: ha úgy érezzük, hogy mégsem tudjuk elengedni magunkat a szomszédban alvó Borkával a tudatunkban, vagy valamiért kórházba kell mennünk, akkor őket fogjuk hívni, mert 1.) 20 perc autóútra laknak tőlünk és a Flór Ferenc kórháztól is, 2.) Anyu az egyetlen ember, akire rábíznám Borkát. Szerencsére mindketten egészségesek, jó erőnlétben vannak, így kicsi a valószínűsége, hogy valamiért ne tudnának segíteni (ami például az anyósomról nem mondható el).

Másik nagyon fontos mozzanat a gyermekágyas időszak fontosságának kiemelése volt. Ezt általában szeretik a frissen szültek elmismásolni, igyekeznek már pár napos anyukaként a családjuk körül tüsténkedni, a babalátogatókat kiszolgálni. Na, nem. Ha minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, akkor egy hétig én jóformán föl sem fogok kelni az ágyból, és senki sem jöhet babalátogatóba (igen, persze a neonatológust és a védőnőt muszáj beengedni, és a bábák-dúlák is szoktak visszajárni, de nyilván ők nem próbálnak meg szórakoztatni, hanem végzik dolguk és mennek). Utána is hetekig csak előzetes megbeszélés alapján főzni, takarítani, Borkát lefoglalni szeretnék bárkit fogadni, és legfőképp nem szeretnék az olyanoktól „Na, és milyen volt a szülés?” és ehhez hasonló kérdéseket hallani, akikkel nem osztanám meg, hogy hasmenésem van, vagy menstruálok. Most nem ezekkel akarom összehasonlítani az eseményt, de számomra ez privát szféra, amiről utólag biztos szívesen fogok mesélni, de abban az első pár hormongőzös hétben csak a szükséges minimális beszélgetést szeretném megejteni. Erről még pontosan megbeszélt tervet kell összeírnunk, hogy ne legyenek keveredések, „dehátúgylátnámmár!” kuncsorgások. És főzni-főzni-főzni kell, hogy legyen a frigóban készétel.

A harmadik, ami nagyon tetszett, az a szülésvideók levetítése volt, annak is az a mozzanata (és most ezt a bekezdést ugorják át azok, akik nem képesek a szülés menetét gyönyörűnek látni!), amikor egyenesen a vaginából kibújó babát mutatták. Néztem már szülésvideókat, némelyik tetszett is, de itt azt a képet láttam, amit Ina May Gaskin valamelyik könyvében olvastam: megnyílt, mint egy gyönyörű, hatalmas lótuszvirág, és abból született a gyermeke. Igen, közben elég hangos volt a szülő nő, bennem mégis az maradt meg, hogy ezt jó nézni.

Mivel itt sokan szeretik a statisztikákat, és a materiális hozzáállást, abból is megosztok egy kicsit. Azoknál, akikkel én fogok szülni, a kórházba szállítás aránya körülbelül 10 százalék, a sürgős kórházba szállításé 1 százalék. Előbbi másodlagos fájásgyengeség, vagy kifáradás miatt szokott bekövetkezni, és ritkán veszik igénybe a mentőszolgálat segítségét, mivel ezek nem szorulnak sürgősségi ellátásra, egyszerűen a bába úgy ítéli meg, hogy a vajúdás menete annyira elakadt, hogy az már nem az ő hatásköre, és nem feltétlenül érzi biztonságosnak az otthon történő további vajúdást. Utóbbi leginkább vérzés miatt szokott bekövetkezni, de szeretnek inkább biztosra menni, többnyire nem olyan súlyos a baj, mint az eljárás. Az én bábámnak az elmúlt közel két évtizedben egy életveszélybe került anyája vagy babája sem volt, ami ugyan nem garancia arra, hogy velünk is minden rendben lesz, de számomra azt sugározza, hogy komolyan nem vállal el olyan kismamát, akin nem látja, hogy valóban képes otthon megszülni a gyermekét.

Illetve megkaptuk a beszerzendő felszerelések listáját, ami többek közt a következőket tartalmazza: PVC fólia ágybetét, dekubitusz lepedő, papírvatta, pamutvatta tömb, muskotályzsálya illóolaj (vagy más szülésolaj), textilpelenkák, gátmasszázs olaj (pl. orbáncfű), masszázsolaj (mandula, olíva...), teaszűrő, inkontinencia betét, hősugárzó, szemetesvödör, babatakarók, lepedők, párnák, váltás ágynemű, babaruhák, homeopátiás szerek-gyógynövények egyéni látásmód szerint. És persze bőröndbe összekészített kórházi holmi.

Bojszy

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?