Amikor a harmadik gyerekemet vártam, anyukám, a hátországom hirtelen megbetegedett. Pontosabban nem hirtelen, hiszen a Hepatitis C fertőzés már 27 éve roncsolta a szervezetét, de akkor jutott el arra a pontra (nem véletlenül nevezik ezt a betegséget csendes gyilkosnak), amikor már ki sem tudott jönni a kórházból, annyira rosszul volt, és még mindig nem diagnosztizálták, mi az alapbetegsége! (Ez külön posztot érdemelne, mondjuk a Praxis blogban…) A végén egy orvos barátom segítségével diagnosztizálták, és el is kezdték Interferonnal kezelni, ami őt annyira legyengítette, hogy még felkelni is alig tudott.

Engem önmagában a betegsége, az elvesztésének a lehetősége (62 éves volt akkor) is teljesen kikészített lelkileg, nem beszélve arról, hogy fogalmam nem volt, hogyan fogom tudni menedzselni a három kicsi gyereket mindenfajta segítség nélkül. Az első kettőnél anyukám a gyerekek kéthetes korától, amikor a férjem már visszament dolgozni, naponta jött, segített, amíg 4-5 hetes nem lett a baba, és már úgy nem éreztem, hogy innentől nekem is mennek a dolgok. Persze akkor is jött még hetente kétszer-háromszor egy jó ideig, csak már nem naponta.

A kicsi születése előtt kerestünk egy bébiszittert, de azért sokat őt nem tudtuk foglalkoztatni, másrészt lelki támogatást ő nem tudott ebben a helyzetben adni. Ekkor kerestem meg az Otthon Segítünk Alapítványt, akikről a Kossuth Rádióban (bocs, MR1…) hallottam.

Először úgy tűnt, hogy nem fognak tudni segíteni, aztán jelentkezett mégis egy néni, aki a Blaháról egy direkt buszjárattal ki tudott jönni hozzánk Pesterzsébetre hetente kétszer. Leginkább abban segített, hogy a legelején, azokon a napokon, amikor semmi más segítségem nem volt, a februári-márciusi hidegben ne kelljen az újszülöttet meg az otthon lévő középsőt magammal cipelnem az oviba, hogy elhozzam a legnagyobbat.

Ez nekem akkor felbecsülhetetlen segítség volt, mert egyrészt fél négykor, amikor a nagyért kellett menni, még mindkét kicsi aludt, tehát ha felkeltettem őket, az nem volt éppen kellemes senkinek. Másrészt csak az öltöztetésük fél óra volt kb., plusz az oviban a para, hogy ki nyalogatja a kicsit össze a beteg gyerekek közül, és hogy fognak az overallba öltöztetett kicsik megfázni, ha nem vetkőztetem le őket, ha meg igen, akkor hogy fogunk valaha elindulni az oviból haza (mert ugye vissza is kell öltözni). Ezen felül Erzsi néni maradt még egy-két órát, amikor játszott a gyerekekkel, amíg én előkészítettem a vacsorát, aztán együtt megvacsoráztattuk, megfürdettük őket. Majdnem, mintha az anyukám lett volna…

Nekem az akkor hihetetlen nagy segítség volt, nagyon jó volt Erzsi nénivel beszélgetni, aki egy tündér volt, azt hiszem, a lelki összeomlástól mentett meg abban a helyzetben. Csak egy példa arra, hogy mennyire fontos volt nekem ő abban az öt hónapban, amikor a segítségünkre volt: egyik nap, éppen egy fosós-hányós hét után (azon a héten szinte semmit nem aludtunk kollektíve, a gyerekek hánytak, én takarítottam, ki voltunk merülve) a férjem nagyon későn jött haza, akkor, amikor Erzsi néni már elment. Abban a fél órában, amikor egyedül voltam a gyerekekkel, a középső bosszúból (éppen szoptattam a kicsit, és nem álltam fel, amikor azonnal kakaós csigát követelt) fejest ugrott a konyhakőre, aminek agyrázkódás, kórházi tartózkodás lett az eredménye… Nem is tudom, mi lett volna a többi estén, ha nem lett volna ott Erzsi néni. Ilyenektől mentett meg minket minden egyes alkalommal.

Szóval Erzsi néni sztár lett nálunk, nem csak a gyerekek, hanem az én részemről is, nagyon sokat köszönhetek neki, mert átsegített minket az új családtaggal való bővülés kezdeti, számomra azért kissé húzós időszakán. Sajnos nem volt sokáig velünk, de a legínségesebb időkben igen, és ez rengeteget jelentett. Miatta a mai napig meleg szívvel gondolok az Otthon Segítünk Alapítványra.

Azért írok most Nektek erről, mert szeretném, ha Ti is tudnátok róla, hogy van ilyen jellegű segítség is, ha éppen nagy szükségetek van rá. Heti pár óra teljesen ingyenes segítség elkötelezett (kiképzett, leellenőrzött) önkéntesektől, akik készek arra, hogy az édesanyát lelkileg is támogassák, ha nehéz helyzetbe került. Ha szükségetek van rá, bátran keressétek az alapítványt, meg fogják mondani, hogy a Ti körzetetekben van-e önkéntesük, aki szabad is, és tud-e Nektek segíteni.

Az Alapítvány mostanában fiatal szülőknek, családoknak szóló programokkal is bővítette a tevékenységét, ezekhez még nyugodtan lehet csatlakozni. Egy kis ízelítő a programkínálatból:

  1. Csekking: anyukáknak szóló, kéthetente megtartott angol nyelvi szinten tartó társalgási csoport.
  2. Összefűző: kisgyerekes anyukáknak és babáknak kézműveskedő klub.
  3. Apák köre: kisgyermekes apukáknak kimenő és eszmecsere.
  4. Csekk-IT: IT ismeretek bővítése, felfrissítése (önéletrajz szerkesztés, álláskeresés, stb.).
  5. Trónörökösre várva: csoport első gyermeküket (aggódva…) váró szülők részére.
  6. Kéz a kézben: sérült gyerekeket nevelő szülők támogató csoportja (a BA-n volt mostanában két sérült gyermeket nevelő édesanyától is poszt, nem tudok nem gondolni rájuk is, mikor ezt most ideírom).
  7. Csekkünk tanácsa: iskolás, illetve bölcsis-ovis ügyek, lelki béke, valamint szociális ellátások fóruma (mindegyik külön szakértő bevonásával). Első körben online módon, majd igény esetén személyes találkozó, konzultáció az adott szakemberrel.
  8. Légy itt!: havi társkereső alkalom, ahol lesznek társas, kártya- és táblajátékok, teasütemény, valamint remélhetőleg partiképes, jó fej társaság – a célcsoport elsősorban az egyedülálló kisgyermekes szülők köre, akiknek külön kihívás eljutni egy (megfelelő) társaságba.

A hely hiánya miatt csak címszavakban hivatkoztam az egyes programokra, de akár az OSA Csekkolj programok Facebook oldalán, akár a honlapon találtok konkrét (bővebb leírás, időpontok, helyszín) információkat.

Amennyiben már nem vagytok kisgyerekesek, viszont szívesen segítenétek heti pár órában másoknak (mint a mi máig áldott Erzsi nénink, akit a gyerekek két év távlatából is napi szinten emlegetnek), akkor bátran jelentkezzetek önkéntes segítőknek. Ebből sajnos valószínűleg sosem lesz elég, és szerintem nagyon szép feladat, sokat lehet belőle visszakapni lelkileg.

Zárásul pedig: ha éppen unatkozó milliomosok vagytok, vagy pont nem milliomosok, de fontosnak tartjátok a jó ügyek támogatását akár kicsi pénzekkel is, vagy van olyan céges forrásotok, amit még lehet jótékony ügyekre fordítani, akkor bármilyen anyagi támogatást is szívesen fogad az Alapítvány a következő számlára:

Számlavezető bank:   Magyar Külkereskedelmi Bank Zrt

Számlatulajdonos:     Otthon Segítünk Alapítvány

Számlaszám:              10300002-20131045-00003285

(U.i.: ha valakit esetleg érdekel: anyukám kezelése akkor nem volt hatásos. Ebbe kicsit belerokkantunk mindannyian. Telt az idő, maga a kezelés is rontott az állapotán, a mája csak egyre rosszabbul működött, már majdnem cirrózisa lett. Aztán a szerencse mégis a mi oldalunkra állt, ugyanis indult egy olyan gyógyszerkísérlet, amire pont megfelelő alany volt, normál kezelésre rezisztens embereket kerestek. Az a kezelés viselte csak meg igazán, egy évig napi szinten hányt, rendszeresen elájult, ha egyáltalán felkelt, mert szinte folyton ágyban feküdt, mindig volt valami gyulladás a szervezetében, a vérnyomását alig tudták kordában tartani, szóval rettenetes időszak volt. A kísérletet végül leállították, mivel olyan mellékhatásai voltak, amik akár halálosak is lehettek. Konkrétan egy délelőtt felhívták anyukámat, hogy bevette-e már az aznap reggeli gyógyszerét. Mondta, hogy persze, már bevette. Erre aggodalmas hümmögés a másik oldalon, majd annyi, hogy: a délit már semmiképpen ne vegye be, és amíg nem szólnak, addig csak őrizze a gyógyszereket, de be egyet se vegyen semmiképpen! Mint utólag kiderült, aznap halt meg egy beteg a gyógyszer mellékhatásai miatt, ezért állították le ilyen nagyon hirtelen az egész kísérletet. Anyukám viszont valószínűleg éppen megkapta a megfelelő adagot, és meggyógyult. Nem mondom, hogy olyan lett, mint volt, mert közben eltelt pár év, és azért megviselte a szervezetét a rengeteg iszonyatosan agresszív gyógyszer, de ma már jön-megy, és ha nem is rettenetesen aktív, mondjuk a koránál talán 5-6 évvel idősebb stílusú életet él, de egészséges, és itt maradt nekünk – még reméljük, egy jó ideig. Egy kicsit még mindig aggódunk a visszaesés miatt, de legjobb tudomásunk szerint jelenleg vírusmentes, és reméljük, ez nem is változik.)

Paramami

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?