Nos, örömmel jelentem, hogy a héten háromszor is sikerült megtaposnom az elliptikus trénert! Igen! Nyugisan, normális tempóban edzettem, alkalmanként kb. 14-17 percet. A nyugis nem azt jelenti, hogy aludtam közben, azért megizzadtam és lihegtem is a végére.
Úgy tudtam a dolgot megoldani, hogy amíg férj fürdette a két picit, addig ugrottam fel a gépre. A többiek mesét néztek, én meg végre tudtam mozogni. Szóval, empirikus úton igazoltam, hogy lehetséges öt gyerek mellett edzeni. Ennyit legalábbis. Ja, most jutott eszembe, hogy a menő edzős cuccok elő se kerültek! Na, majd előszedem őket.
Azért hazudnék, ha azt mondanám, hogy extra nagy élvezet volt, vagy hogy repesve vártam volna a következő alkalmat, de megembereltem magam, és csakazértis! Az összes fizetségem a büszkeségem – egyelőre. És persze némi idő csaknekem, úgyhogy megígértem magamnak, hogy ha a héten is megvan a három edzés, akkor az első szünidei napot a barátnőmmel töltöm, ami összesen hat gyereket, 3 kg mézeskalács tésztát, 3-3 dl forralt bort és több óra jó hangulatot jelent. Nagyon várom, mert igyekszünk hagyományt teremteni a közös mézes-sütésből, eddig sikerült, és nem szeretném az ideit sem kihagyni. Főleg, hogy az elmúlt években vagy terhes voltam, vagy még szoptattam, így a forralt bor nem szerepelt a listán…
Mindeközben eszelősen gondolkozom a karácsonyi menün, hogy egészséges is legyen, meg hagyományos is, meg finom is, meg elég is, stb. Végül úgyis az lesz – családi nyomásra – hogy elkészülnek a nálunk ilyenkor megszokott ételek, legfeljebb ahol tudok, egészségesítek, diétásítok, életmódváltok. Az idei mézest már így is csökkentett cukortartalommal készítettem, volt is valami elhaló morgás a konyha sarkából, a férj méltatlankodott teli szájjal, hogy mér’ nem olyan édes, mint szokott. Javasoltam, hogy egyen hozzá mandarint, az édes is, savanykás is… Kipróbálta, ízlett neki. Jelentem, feltaláltam a szilárd forralt bort!
Idén másban is változtatok. Eddig minden 24-re maradt, mert bár a főzés-sütés javát elkészítettem előre, a faállítás, díszítés, végső előkészületek, terítés, stb. mindig Szenteste napjára húzódott. Ennek rendszeresen az a vége, hogy másfél órás szintidő alatt kell a fát összerakni (műfenyőnk van), feldíszíteni, amibe beleértendő az előző évben rendesen elrakott, majd nagy magányukban összegubancolódott fényfüzér káromkodva kibogozása, a gyerekek által szétpotyogtatott szaloncukor-akasztók összeszedése (haladóknak pucér lábbal), illetve a porszívózás és a göngyöleg elrámolása.
Pár éve ez annyival könnyebb, hogy a gyerekek is segítenek, de mivel azóta két újabb csemete van, akik előtt ez titok, így a másfél óra az ő alvásukkal esett egybe.
Estére ájtatos és szeretetteljes hangulat helyett totál készen szoktunk lenni. A gyerekek az emeleten zsivajognak, megfürödve, átöltözve, túl az összes fodrászkodáson, vitán, rajzoláson, bújócskán, bekakiláson, tisztába tevésen, újabb veszekedéseken. Kábé 74 másodpercenként ordít le valaki, hogy „Jöhetünk már?”. Eközben lent férj és én leizzadva cígöljük az ajándékokat, puhán lépve, mint a macska, mert ezek ott fenn a papír zörgéséből megmondják, hogy LEGO-e vagy frozeneskarkötőkészítő… Nekünk már se időnk, se kedvünk fürdeni, átöltözni is csak ippeg hogy. Nagy lihegve villany lekapcs, gyertya gyújt, áldott hangulat ON. Gyerkőcök le, izgatottság. Nagy nehezen kifacsarunk némi emelkedett álldogálást belőlük, legalább egy csillagszóró erejéig. Puszik, koccintások, és tadadadaaaaam: az ajándékok. Annyi azért van bennük, hogy mindenki megvárja a másikat, egyesével bontogatunk, így mindenki látja a másik örömét.
Ezután még szép ünnepi terítés, asztalra gyertya, sütőbe hús, tűzhelyre leves. Jellemzően este 9 óra, mire túljutunk az evésen. A gyerekek hátralökve a széket rohannak játszani, mi meg ott maradunk a romokkal az étkezőben. Mire leülnénk melléjük, hogy kiélvezzük az örömüket, már ahhoz is fáradtak vagyunk, hogy mosolyogjunk.
Idén másként lesz: 23-án este, ha a két pici elaludt, szépen ötösben feldíszítjük a fát. Békében, nyugisan, melegítőben. Közben majd eszünk mézeskalácsot, iszunk teát, forralt bort. Szólhat zene (nagy kedvencem a somafm.com nevű netes rádió, ilyenkor mindig van Christmas szekció, én a Lounge verziót szoktam hallgatni). Nem sietünk, aki elfárad, majd lefekszik.
Ha minden kölök elszunnyadt, elhelyezzük az ajándékokat a fa alatt. És másnap reggel mindenki megtalálhatja őket! És kényelmesen, nyugalmasan bontogathatunk, örülhetünk, kávézhatunk, játszhatunk. Ráérünk majd felöltözni, ráérünk valami egyszerűt ebédelni. Mindenkinek lesz ideje fürdeni, készülődni, és minden sietség nélkül esszük meg a kora esti ünnepi vacsorát.
Na, ez a terv. Hogy mi lesz belőle, meglátjuk, persze beszámolok majd róla. Nektek milyen tapasztalatotok van? Hogyan oldjátok meg az ünnepi rohanást? Van, aki fentiekhez hasonlóan csinálja és bevált? Minden ötletre fogékony vagyok.
Cserébe hoztam nektek egy jó mézeskalács receptet (ezt sütöttem hétvégén):
- 1 kg liszt
- 30 dkg porcukor (ennek vettem a felét)
- 30 dkg margarin
- 2,5 dl méz
- 3 tojás
- 3 kiskanál szódabikarbóna
- 1 csomag mézessütemény fűszerkeverék
A száraz anyagokat összekeverjük, aztán elmorzsoljuk a margarinnal, a végén jöhet bele a méz és a tojás. Homogénre gyúrjuk. Nem kell pihentetni, azonnal lehet nyújtani, szaggatni. 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt készen is vannak. Finom, omlós. Én fémdobozba teszem őket, melléjük egy-egy szelet alma, így puhák maradnak.
Akinek van egészséges karácsonyi receptje, ne tartsa magában!
Tipp: süssetek együtt a barátnőtökkel! Nagyon jó hagyomány!
Zsé
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
