Vicana középiskolás korában ismerkedett meg a fiúval, aki barátnője pasija volt. Évekig tartották a kapcsolatot anélkül, hogy bárkiben felmerült volna az elmélyülés gondolata. A srác nősülni készült, majd lefújta, Vicana pedig a címben szereplő kérdést tette fel barátnőjének, mielőtt tíz évvel a megismerkedés után végül egy pár lettek. Te is megosztanád, hogy ismerkedtél meg férjeddel/gyermeke(i)d apjával? Hogyvolt sorozatunkba további történeteket várunk a bezzeganya@bezzeganya.hu címen!
Még középiskolás voltam. A városkánkból a közeli megyeszékhelyre jártam gimnáziumba. A reggeli buszozások során hamar megismerkedtem a szintén ugyanabba a suliba járókkal, köztük az egyik lánnyal, akivel, annak ellenére, hogy nagyon ellentétesek vagyunk (ő tipikus csajszis lány, én meg fiús típus), remekül kijöttünk. Az első évben a februári báli időszakban, egy másik barátnőjével egy másik iskolában összejött egy sráccal. A srác három évvel volt idősebb, és szintén a mi városunkban lakott. Bál utáni hétfő reggel mutatta be nekem. A fiú elég jól nézett ki, jól elvolt a barátnőmmel, ennyi elég volt.
Mivel reggelente és délután is együtt utaztunk, sokat találkoztam a sráccal, és nagyon jól kijöttünk, sok dologban egy hullámhosszon voltunk, jókat dumáltunk, poénkodtunk, minden hátsó szándék vagy gondolat nélkül. Ők kb. 2,5 fél évig jártak. Fiatalok voltak, szerettek volna mást is kipróbálni, veszekedés és harag nélkül váltak el. Sokszor találkoztak, a barátság megmaradt köztük is és a sráccal nekem is.
Aztán a fiú elvégezte az egyetemet, közben összejött egy lánnyal, és hozzá költözött egy távolabbi városba. Néha összefutottunk, örültünk egymásnak, elmeséltük, mi van velünk, mókáztunk. Az internet és a mobil térnyerésével néha neten, néha telefonon dumáltunk. A barátnőjével elvolt, de soha nem úgy beszélt róla, mint élete nagy szerelméről. Egyszer mégis azt a hírt kaptam a barátnőmtől, hogy a srác nősülni készül. Meglepődtünk, de hát az ő élete. Fél év múlva pedig azt hallottuk, hogy lefújták az esküvőt. A meghívók egy részét már kihordták, mikor rájöttek, hogy ez mégsem olyan jó ötlet.
Közben az én életemben is voltak nagy szerelmek és szakítások. Aztán én is befejeztem a főiskolát és sajnos haza kellett költöznöm. Nem találtam nagyon a helyem, nem éreztem jól magam. A barátaim jó része messze volt, a barátnőm az akkori barátjával töltötte a szabadidejét. Felhívtam a srácot, hogy ráér-e dumálni, akkor nem ért rá, de később igen. Találkoztunk néha, jól elszórakoztunk. Aztán már nemcsak haverkodtunk.
De még mielőtt bármi történt volna, megkérdeztem barátnőmet, kvázi engedélyt kértem, hogy „összejöhetek-e a volt pasijával”. Mire ő:
„Miért, még nem jöttetek össze?”
Soha egy percig nem volt feszültség vagy bármi probléma ebből. Sokáig ismerkedtünk egymással, de a végén szerelem lett a dologból. Az első találkozásunk 1994-ben volt, 2004 óta vagyunk egy pár, 2008-ban megszületett a gyönyörűséges, szépséges kisfiunk, akinél a sógornőm anyasági vizsgálatot indítványozott, mert az apa személyéhez szemernyi kétség sem férhet, annyira hasonlítanak.
vicana
