A telefonomban több ezer digitális fotó és videó van, és ha nem tiltom ki magam a készülékről, a laptopomra mentem őket, ahol a képek száma szerintem már ötszámjegyű. De vissza fogom nézni valaha a feldolgozhatatlan mennyiségű fotót? Van értelme mindenről fényképet készíteni?
Kezdjük a mi gyerekkorunkkal. Néhány fekete-fehér, majd később színes papírkép maradt meg rólunk, és ezek száma évről évre valahogy kevesebb. (Ajándékba adom, mutogatom, ott marad, elkavarodik, stb.) Ha előkerül egy-egy régebbi darab, amin például a babaágyban fekszem pár hónaposan, vagy a játszótéren totyogok kétévesen, nosztalgikus érzések törnek fel belőlem. Őszintén tudok örülni a régi fotóimnak. Hatalmas szeretet önt el akkor is, amikor néhány éve elhunyt édesapám fotója kerül a kezembe. Ezeknek a fotóknak értéke van számomra.
Az első gyerekem születésével körülbelül egy időben kezdtek bejönni a digitális fényképezők, mindenki lázasan fotózott, küldte a nagyinak, fotóalbumokba töltötte és rendszerezte a képeit – és ekkor még rengetegen hívatták elő papírképként is az emlékeket. Aztán az egyre jobb kamerájú mobiltelefonoknak köszönhetően még egyszerűbbé vált a fotózás: ma már kiváló minőségű képeket lehet készíteni telefonnal is – és mindenki bőszen nyomogatja is az exponáló gombot.
A fiatalok meg már szinte csak képekben és videókban kommunikálnak az Instán, a Musical.ly-n, a Snapchaten. A digitális világ fotózásra és megosztásra buzdít. Negyven elmúltam, de én magam is naponta több tucat fotót készítek a gyerekekről, a macskákról, (néha magamról is…), az utazásokról, programok pillanatainak megörökítéséről nem is szólva. De vissza fogom ezeket nézni valaha? Leülök majd egy fotelbe és végigpörgetek több tízezer képet? Lesz valaha időm albumokba rendezgetni, nézegetni, netán előhívatni párat? Vagy ez mind „lebeg” majd valahol, amit soha senki nem lát majd?
Ha belegondolok, hogy (szinte) minden egyes ember telefonja és számítógépe sok-sok gigabájtnyi fotót tartalmaz, gyakran ugyanarról a témáról/eseményről/pózról/bármiről húsz szinte ugyanolyan beállítással, elgondolkozom. Ha soha többé meg sem nézzük a képek túlnyomó többségét, akkor miért gyártunk annyi digitális szemetet? Nem lenne a kevesebb több?
Tünde
Fotózással kapcsolatban itt írtunk:
Az elsőszülöttekről sokkal több fénykép készül
Szülést fotóztam: euforikus élmény volt!
Így húzzák le az óvodai fotósok a családokat
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
