A harmadik gyermekemmel a pocakomban sikerült belecsöppennem egy igazán magyar egészségügyi csodába. Azt tapasztaltam, hogy a 36 hetes kismamától mindig csak annyit kérnek, most már pihenjen, készüljön a szülésre és csak semmi feszültség, JUST RELAX! Nos, akkor semmiképpen ne küldjék el kisvárosi OTI-ba. Eleve a történet ott kezdődik, hogy megtudod – még a debreceni pénteki vérvétel előtt –, hogy el kell menned a helyi rendelőbe is.
Előtte kérj beutalót a helyi nőgyógyásztól, mert a te magánorvosod sajnos az ilyen fajta protokollmenethez nem „elég”. Telefonon elérni nem sikerül a rendelőt, hát próbálkozzunk személyesen. Á, inkább lapozzunk. Jöhet a sorban állás, annyira nem lehet vészes, ha húzok egy számot, s bevásárolok, amíg a két nagyobb gyerkőc dédizik, s rendelési időre visszalibbenek.
Érdekes tanulság, hogy gép 12:30-tól ad sorszámot, de 12:31-kor az előttem várakozók száma 6 db. Megnyugtat a tudat, hogy ki van írva még a rendelés eleje: terhesgondozás, s talán nem az összes várakozó kismama. Nos, akkor majd visszatérünk. Loholok, hogy azért 13:05-re visszaérjek, nehogy behívjanak. A többi várakozó már kissé feszülten közli, hogy nincs még a doktor úr. Ahhoz képest, hogy terhesgondozás van, 13-tól gyanúsan sok a túlkoros, és talán rajtam kívül egy pocakos személy van. Nos, olyan 35 körül a doktor úr földöntúli derűvel becsoszog a rendelésre, és hívja az előjegyzetteket. Szépen lassan halad a sor, amíg be nem vágódik néhány bátor egyén, akik a HH-ből előnyt kovácsolnak.
Mire nagy nehezen én is sorra kerülök, próbálom a doktor urat meggyőzni, hogy van saját orvosom, én csak beutalóért jöttem. Ő pedig arról próbál meggyőzni, hogy a gerincbe adott érzéstelenítés mindenkinek kellemesebb szülésélményt biztosít, s akkor már jobb lenne, ha bemennék Debrecenbe vért vetetni. Végül érveim nem győzték meg, de az hogy két gyereket már szültem EDA nélkül, az igen.
Csupán egy pár óra hossza az egészségügyben, és megvan a beutalóm. Kicsattanó derűvel – hogy végeztem – szaladok a portára időpontot kérni vérvételre, mert én ezt a sorban állás dolgot még egyszer nem csinálom. Mondják, hogy csak terheléses vércukorra van időpont.
- Jöjjön csak kiskedves 7-re, akkor kezdik a vérvétel!
Gondoltam magamban, jó, hátha akkor végzek így, mire apa munkába megy, és nem kell dédit hívni pesztrának. (Valami isteni sugallat még is azt éreztette, csak hívjam fel mamát. Jól tettem.)
Hét óra előtt 5 perccel tudok végre parkolni az OTI parkolójában, s a reggeli napfény feltölt energiával, ami kell is, mikor meglátom az iszonyatos tömeget, ami az ajtó előtt fogad. A legalsó lépcsőfokon találok helyet magamnak, mert a mindenre elszánt arcoktól féltem pocaklakómat. Nem baj, nem rohanunk. Azért Darwin írhatott volna tanulmányt a magyarok sorban állási szokásairól: a kor és az erő mindenek felett! A gyenge elesik, az erős élni akar és a vérét adni…
Az egészségügyi dolgozók Rambót megszégyenítő ügyességgel verekszik át magukat a tömegen az ajtóig, amiről gyermekkorom adj, király katonát játéka jut eszembe. A másodpercek telnek, s a templom órája megkondul, mindenki kicsit közelebb húzódik az ajtóhoz. Elkészülni, vigyázz és kitárul A KAPU. Tülekedés. Igyekszem a sor végén maradni, de egy középkorú úr kissé félretol, hogy azért érezzem, hol a helyem, s anyai ösztöneim által vezérelve inkább hátra is lépek még kettőt.
Ezzel az izgalmaknak még nincs vége. Két csekking pont van - s mivel tegnap említették – én automatikusan a vérellátó előttihez megyek. A sors fintora, hogy ugyanaz az úr, aki hátratessékelt áll előttem, s a modern technika vívmánya feladja. Erre közelebb lépek, kedvesen rámosolygok, hogy segíthetek-e. Majd elégedett sóhajjal köszöni meg sorszámát. Nos, még is csak van helyem a rendszerben – gondoltam…
Most már szuper a dolog, csak várni kell és kiírják a sorszámomat, majd befáradok. De hogy ne legyen oly egyszerű, hamar kiderül, hogy a számok azért nem pörögnek a kijelzőn, mert azokat a laborból kiabálják, és csak az ajtóhoz legközelebb állók hallják. Akkor ismét egy nagy levegő – ilyenkor értem, miért voltak jók voltak azok a tesiórák, amikor kézilabdából a belemenést gyakoroltuk – a testnevelés tanár jól ismerhette az egészségügyet. Az ajtó mellett állok, majd ismét a hátrányos helyzetből előnyt kovácsoló, négy gyermekkel megy be célirányosan a laborba sorszám és előjegyzés nélkül. Természetesen hely az nincs leülni, olyanról egy kismama még csak ne is álmodjon, hogy majd kellemesen olvasgatva eltölti a várakozási időt. Egyszer csak egy hang hatására a várakozó csapat ketté nyílik, mint a Vörös tenger:
- Kérem, álljanak arrébb! – Kukucskálok, kinek van ekkora „hatalma” emberek felett?! Hát a takarító néni a kis kocsival, s mosolyogva jön-megy, mint ha tudná, hogy ez a kiváltság itt most csak neki jár.
Végre találkozom egy kismamatárssal, s jót mosolygunk ezen az egész tortúrán.
Majd hallom az asszisztens elcsukló hangját, ahogy kiejti a számomat a száján. (Szegényke hogy be fog estére rekedni…)
Gyors vérvétel, majd válasszak egy tetszőleges, szép sárgás műanyag poharat a halomból, amibe leadhatom a vizeletet. Egy gyors kézfertőtlenítés után az is megtörténik.
Mindenesetre háromnegyed nyolc van, simán végeztem, de még kérik, üljek le, öt percig tartsam a helyét. (Bárcsak lenne ülőhely!) A folyosó másik végén találok is egy szabad széket.
Végül kocsiba be, ablakot le, könyököt ki, rükvercbe be… És hazaérek, mielőtt a másik kettő még riadozna, hiszen kis pocaklakóm ficánkolásával jelzi, hogy átélte velem a reggel minden mozgalmasságát. Nézem, ahogy alszanak. Igen, megértem ezt is értük, érte csinálom.
Az embert néha ki kell zökkenteni komfortzónájából, s az egészségügy tökéletesen jó próba erre. Mindenesetre emelem kalapom a dolgozók előtt, hogy ezt minden nap képesek végigcsinálni, hiszen gondolom, nem mindenki távozik olyan vérmérséklettel, mint én a minap.
Pénteken meg mehetek a Bem téri vérellátóba. Immár minden sorban állási tudással felvértezve, rutinosan nézek elébe (de oda Hála Istennek a férjem is velem jön).
KreálANYA
Kismamák egészségügyi sztorijait itt olvashatod:
Az SZTK egy futószalag, az ultrahangos titkolózik
Káosz a terhességi vizsgálatok körül
Egy órát vártam a vérvételre, hiába volt időpontom
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
