26. hét
Megint eltelt egy hét...még mindig ágyban, egyre szarabb már mindenhogy, itt nyom, ott szúr, de viszonylag gyorsan telik az idő, valahogy mikor betegség miatt voltam szobafogságon, jobban nyűglődtem, mint most, nyilván a cél miatt. Már hetek óta nem éreztem olyan tüneteket, amik megelőzték a 9-én történt görcseimet, amik aztán ágyba parancsoltak. Azt mondják, a terhesség alatt bármi lehet normális szinte, és van, mikor semmi nem az. Nagyon egyéni, kinek mi a gyanús kategória.
Mindkét lánnyal keményedtem, görcsöltem, a kicsivel többet, de olyan durva, rendszeres keményedéseket, görcsöket, mint amik az ominózus napon jöttek, csak a 36.héttől éreztem a csajokkal, és onnan tudtam, hogy ezt még nem kéne. Előtte való napokban fokozódó, hüvely-méhszájszurka és enyhe menstruációs görcseim voltak, amik napról-napra erősödtek és már gyanús lett, mert ilyet tényleg már csak vajúdáskor éreztem. Mint kiderült, ezek nekem nem voltak normálisak, de van, akit végigkísér a menstruációs görcs és a méhszájszurka, és neki ez természetes. Szóval nem igazán tudok mit mondani erre, ha valami szokatlant érzünk, vagy nem érezzük biztonságban magunkat, doki. Tudom, pont én mondom... Jogos, de később estek le ezek a tünetek, összefüggések, csupán a szerencsén múlott, hogy elmúltak maguktól a görcsök.
Közben akadt más füstölögnivalóm is. Léna nagylányom ovis, gyakorlatilag december eleje óta nem jár, mert folyton beteg. Februárig két antibiotikum kúrán estek át a húgával, mert persze Maja is megkapta. Férjemnek homloküreg-gyulladás, nekem arcüreg-gyulladás, amire nem szedhettem antibigyót, mert a hüvely baktériumflórájára terhesen nincs jó hatással, maximum ha rosszabbul leszek, vagy altesti bajaim vannak, akkor jöhet az ab. Szóval februárra mindenki egészséges, hurrá, mehetünk oviba, minden ok. Léna hétfőn megy is, ő az egyetlen a csoportban aki nem köhög...rosszat sejtek. Szerdán szülői, óvó nénik közlik a tisztelt szülőkkel, hogy ne hozzák a gyereket oviba, ha köhög vagy folyik az orra. Másnapra 5-en mennek a csoportból, az előző napi 15-ből. Nyilván egy éjszaka alatt dőlt ki mindenki. Péntekre Léna lázas, influenza. Következő hét, Maja hőemelkedéssel és köhögéssel küzd, Léna hörög és szintén köhög. Doki néni, csóválja a fejét, miközben hallgatja a tüdejüket. „Ez nagyon csúnya, honnan szedték ezt össze?!” - ez nem vírus, antibiotikumot, hörgőtágítót, köptetőt, immunerősítőt nekik! És ne mozogjanak! Majd' beröhögök, mondom magamban, mondja ezt egy 3 és fél és egy közel kétévesnek, akik egész nap pakolnak, ugrálnak, motoroznak még betegen is. Hát kösz!
Valamelyik nap olvasgattam régebbi posztokat is, koraszülésekkel kapcsolatban, és közben hirtelen megnyugodtam, valami felismerés fejbe vágott. Nem fogom többet a koraszülöttek túlélési esélyeit olvasgatni, nem olvasok arról, milyen eséllyel hal meg a fiam, ha most születne, nem érdekel, mennyire lesz nyomorék, süket, vak, fogyatékos, nem fogom a félelmeimet kivetíteni rá, és nem fogom folyamatos rettegésben tölteni az utolsó terhességem. Nem fogom frusztrálni őt azzal a plusz aggódással, amit a testvére elvesztése után érzek, ez az én batyum, ő ne szülessen ilyen terhekkel. Akartuk őt, megérdemli a pozitív gondolatokat, a bizalmat benne és az életben és magunkban! Teszem a dolgom, figyelem magam, ha bármi furcsa van, utánajárok, de nem szövi át a gondolataim állandó jelleggel már az aggódás, és a félelem, hogy a doki megint közli, hogy...
Saulom nagyon erős, mosolygott a 3d uh-n. Ilyet egyik csajom sem csinált, egyszerűen mint egy jóllakott óvódás, már amennyire az lehet a pár száz grammjával, majd' egy hónapja volt 440 gramm az uh-szerint,és boldognak látszott. Valahogy mintha mondta volna, hogy ne bomolj muter, ne rinyálj annyit, inkább szállj le most rólam, tedd a dolgod, és én is teszem az enyémet, szép nagyra és egészségesre növök, szóval dugulj már el!
A hangulatom pozitív irányba történő elmozdulása közben sajnos fejbe kellett kólintania a valóságnak. Ma (hétfőn), voltam dokinál egy kis nyúlkapiszkára. Hát, nem estem pofára az örömhírektől! A korábban teljesen zárt méhszáj külső része egyujjnyira kinyílt. Igazából nem kaptam más instrukciókat, mint eddig, amit és ameddig tudok csináljak, de minél többet feküdni. Ezzel nem is lenne gond, ha ilyen egyszerű lenne, csak az van, hogy egyből keményedek, ha öt percnél többet házimunkázom, vagy sétálok. Ha több napig tényleg csak fekszem, akkor jobb sokkal, de vannak napok mikor egymás után menni kell, és hiába kocsival vitetem a fenekem, mire hazaérünk keményedek, mint ma is, egész nap derékhasogatás és keményedés a bünti a kimozdulásért. Erre dokikám mondta, hogy akkor feküdjön drága, 36. hétig dilibogyó, ha a görcs nem múlik, kórház. Fantasztikus! Tudom, hogy a harmadik gyereknél simán belefér a 3100-as érték, csak az a bibi, hogy pár hete 3000 volt, tehát romlik, és amint fizikailag aktívabb vagyok, mint egy nyugdíjas lajhár, már keményedek, görcsölök, és minden bajom van, Brokikám még csak most kezd hízni szépen, ami szintén nem segíti a méhszáj megtartását!
Szóval kicsit ideges vagyok, mert ha nem görcsölnék, még oké is lehetne, de Dr. Google szerint ez nem túl fényes úgy összességében. Csemegeként lassan indulhatok cukrosnyál ivásra, cukorterhelés. Eddig hombár létemre sem volt bajom vele, remélem, most sem lesz, az ízlésemnek és az étvágyamnak nyilván ez egy merénylet, ilyenkor nyer értelmet, hogy mi is az a cukrostakony, és negédes kifejezés. Persze mind rózsaszínben, és egy vödör mézes- mázzal leöntve!
Egyébként meg, nincs más hátra, mint előre, még akkor is, ha most a faszom kivan, és be vagyok fosva rendesen!
26.hét (25+2) február 27
Minakó
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
