Panna már régi ismerősünk, végigkövehettünk pár kudarcot itt, meg itt, meg itt. Lehetséges-e, hogy az ember lánya a tavaszi napéjegyenlőség idején felül az egyszarvúra, csillámport szórva maga körül?

32. nap. Háromkor ébredek. Csak ez a szám motoszkál a fejemben. 32. Sok. Felkelek, mosdó, konyha, vissza az ágyba. Melegem van. Azon tűnődök, hogy Ő miért alszik olyan nyugodtan. Irigylem. Próbálok visszaaludni, de hiába. Melegem van. Feszül a hasam. Persze, hogy feszül, hiszen ez a 32. nap. Megint felkelek. Fél öt. Esik az eső. Mosdó. Nincs itthon teszt. Direkt nem vettem. Ma van a tavaszi napéjegyenlőség. Ez vajon jó jel?

Úgy gondoltam, végigcsináljuk az orvososdit, és majd utána tesztelgetek. Őt két hete vizsgálták meg, engem majd hétfőn. Két hete. Veszekedtem vele, mert pont arra a hétre kért időpontot, amikor együtt kellett volna lennünk. Persze nem ő kérte, kapta. Csak pont akkorra? Elcsúsztatta egy héttel. Azért, mert egy házisárkány vagyok. Mégis mi múlik azon az egy alkalmon? Miből gondoltam, hogy pont akkor sikerül? Semmiből. Egyszerűen csak mérges voltam, és veszekedtem vele.

Felöltözöm, és ruhában fekszem vissza mellé. Túl sokat agyalok. Sikerül elszenderedni. Fél hétkor riadok fel, arra, hogy 32. nap! Ő felém fordul, megkérdezi, miért keltem korán. Csak nyögök. Indul a reggeli rutin: ágyazás, tea, reggeli, rádió. Megint a gyerekekről van szó. Kié milyen játékot szeret? Sok a gyerekes téma mostanság. Fogmosás, indulás. Még beugrunk kakaós csigáért a sarki boltba, aztán puszi, pá.

Felszállok a villamosra, és érzem, ahogy a hasam a kabátomnak feszül. Hirtelen ötlettől vezérelve a következő megállónál leszállok, és bemegyek a gyógyszertárba tesztért. Ezúttal semmi viccelődés a patikussal, hogy "Tessék drukkolni!". Fizetek, elteszem, hazasétálok. Egyre jobban esik. Hm. Nem reggeli első vizelet, csak 32. nap, ha negatív lesz, akkor sem bánkódok majd. Bruhahahaha... nem persze, aztán felülök egy egyszarvúra és berepülök a munkahelyemre, csillámport szórva magam után! Jaj, Panna, ne áltasd magad!

Magamra csukom a fürdő ajtaját, figyelmesen elolvasom (nemtomhanyadjárais) a használati útmutatót. Pisilek, belelógatom, lezárom, leteszem, várok. Nézem az időt. Letelik a két perc. 8:25-kor a kezembe veszem a tesztet. Kis kék csík a kontroll, nagy kék kereszt a teszt felületen. Kicsit megrázom, hogy "bizti?". Ott van. Ott bizony. Naggggyonfegyelmezetten rámolok a kukába, kiszaladok a fürdőből. Azt hajtogatom: "Igen, igen, igen!". Pont, mint a leánykérésnél. Kavarog a gyomrom, és kavarognak a gondolataim. Jaj nekem, mi van, ha tíz perc múlva eltűnik az eredmény? Mi van, ha elhalványul, és Ő ár nem fogja látni? Jaj... elő a fényképezőgépet, lekattintom többször is.

Aztán előkapom a telefonom. Remeg a kezem. Elteszem. Ezt nem lehet telefonon. E-mail egy fotóval? Nem. Felkapom a kabátom, és a munkahelyére menet küldök neki egy sms-t, hogy beszélnünk kell. Pont akkor érek oda, amikor azt olvasva kilép a folyosóra. Azt hiszi, valami baj van. Ja, persze, mert bőgök és reszketek. Odaadom a tesztet. Ránéz és elmosolyodik. Nem kell megmagyarázni. Átölel. "Ügyesek vagyunk!" – mondja. Igen, ügyesek vagyunk. És felrémlik előttem, hogy azt találtam mondani Neki két hete: "most először érzem azt, hogy sikerült, eddig csak azt tudtam, hogy jókor próbálkoztunk". Megkérdezem, emlékszik-e erre. Emlékszik, mert nagyon meglepődött akkor. Szerintem most is.

 

A hétfői már nem csak az én időpontom. Pasit viszek a nőgyógyászhoz. Hogy hányat, az még kérdéses.

Panna

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?