Előző cikkeinkben Miyake a japán oktatási rendszert kezdte el elemezni, hogy kiderüljön, miért is érnek el a szigetországban olyan jó eredményeket a PISA-teszten.
9. Takarítás az iskolában
Általában ezen borul a bili, amikor külföldi országok utána próbálnak járni a japán oktatási csodának. Nincs takarítónő a japán iskolákban, a gyerekek takarítanak maguk után. Igen, a vécét is. A japán iskolák, óvodák egyébként nagyon lepusztultak, az embernek belépni sincs nagy bizalma az épületekbe. Az oktatási épületek karbantartására, lemeszelésére, korszerűsítésére Japán nem áldoz pénzt. Fűtés csak egyes termekben van, a folyosókon, vécében nincs.
A két pici gyerekemnek torokgyulladása van két hónapja, mert az óvodában sincs rendes fűtés. (Jelenleg -10 a nappali és -20 az éjjeli hőmérséklet). Hozzátartozik, hogy az otthonokban sincs rendes fűtés. A fűtést a japánok megvetendő luxusnak tartják. Szerintük az embernek bírnia kell a hőmérséklet-változásokat, így a hideget is, különben elpuhul. A legtöbb lakásban csak a nappaliban van fűtés; a rossz nyílászárók miatt az előttem levő generáció – elbeszélés alapján – még úgy kelt fel reggel, hogy először a havat söpörte le a takarójáról.
Japánban a közcélú épületeknek, tereknek sokkal nagyobb fontosságát szentelnek, mint a magáncélra létrehozott dolgoknak. A köz dolgai szentek, mert mindenki használja. Tokióban a metróállomásnál levő közvécé ezerszer tisztább volt, mint ami a kollégiumunkban volt. A férjem is sokszor panaszkodik, hogy az uszoda vécéjében levő csap úgy csillog, mint a miénk soha.
A japánok maguk után éttermekben, reptereken, foci vb-n, baba-mama klubban, mindenhol tisztaságot hagynak. Ez 1001 parancsolat talán első szabálya. Sokszor vendégség után is kitakarítanak, amit nagyon tudok díjazni.
Mivel takarítani gyerekkoruktól kezdve kötelezve vannak, ezért nem sok babér terem a takarítónőknek. Kifizethetetlenül drága, gondolom, mert keveset alkalmaznak és természetesen közvetítőn keresztül, nem feketén. Nekem az egyik orvos barátnőm férjének saját klinikája van, de még ő is úgy gondolja, hogy a takarítónő luxus, erre nem ad. A fent említett tanárnő ismerősöm hajnalban maga takarítja a férje ügyvédi irodáját, mert túlzottnak tartja egy takarítónő alkalmazását olyan munkára, amit ő is meg tud csinálni.
Ha van álmom, az az, hogy egyszer nekem viszont lesz takarítónőm…
10. Erős közösségek kialakítása
Japánban kötelező nagy tisztelet övezi az idősebb korosztályt. A korosztály szerinti társadalmi hierarchiára már kiskortól kezdve, az óvodán és iskolán keresztül is tudatosítják a fiatalokat. A tisztelet kétélű dolog: először is tényleges előzmény nélkül kötelezi a fiatalabb korosztályt, hogy az idősebbekre hagyatkozzon, de ugyanígy kötelezi az idősebb korosztályt is, hogy védelmezze és segítse a fiatalabbakat. A nyugati világban trend ma már, hogy az idősek elvesztették a fiatalabbakkal szembeni tekintélyüket, vagy elvárás a tekintélyért való megküzdés, de tény, hogy az idősebb generáció is elvesztette a motivációját, hogy segítse a fiatalok előmenetelét, vagy átadjon olyan tudást, ami csak az ő birtokában van. Veszélyes dolog a tisztelettel játszani társadalmi szinten.
Japánban, legkésőbb amikor a gyermek intézménybe kerül, szembesül a korfa szerinti hierarchiával. Óvodában a nagycsoportosok segítik a kicsiket önállósodni, részt vesznek kiscsoportos foglalkozásokon, mint „kistanárok”, míg a kiscsoportosok készítenek a ballagó nagycsoportosoknak búcsúajándékot, megköszönve nekik a figyelmet és segítséget. Iskolában az elsős nebulók első heteiben a hatodikos nagylányok várják a teremben a kicsiket, segítnek kipakolni a tanszereket, mosdóba kísérik őket. Ezt onnan tudom, hogy egyedül én kísértem be az első napokon a gyerekemet a tanteremig, a japán gyerekek az évnyitó utáni első tanítási napon már egyedül mentek iskolába. De az óvodánál is le kellett adni a kapuban a gyereket, ott se ment be egy szülő se, hogy segítsenek a vetkőzésben, cipőcserében.
Az általános iskolások tantervében szerepel a környező óvodák kötelező látogatása évente, óvodai csoportokkal töltött nap, amikor is az iskolások az azt megelőző tanórán találják ki közösen, hogy milyen játékot játsszanak a picikkel, mire tanítsák meg őket (pl. szív origami hajtogatása). Az általános iskolán belül is kötelező az oda-vissza való érintkezés az évfolyamokon belül. A lányom néha fel volt háborodva 1-2 évvel fiatalabb iskolatársán, mert azok vissza mertek beszélni, nem kértek előre bocsánatot, vagy úgy általában véve nem adták meg a kijáró tiszteletet neki.
A JHS-ban ugyanígy folytatódik a „rangidős” trend, de itt már olyan szinten, hogy étkezésnél, vásárlásnál a korábban sorban álló fiatalabb maga elé kell engedje a később érkezett 1-2 évvel idősebb iskolatársát; csak akkor beszélhet, ha az idősek kérdezik, és kérdés nélkül tennie kell, amit mondanak neki. Ez a fakultatív sportedzéseken tapintható a legjobban. Szombati meccs, amire hajnalban kell vinni egy másik városba a gyereket kocsival a szülőnek. Férjem hétvégén dolgozik, mint Japánban sokan más férjek, én a két picit ébresztve, reggeli nélkül robogok a helyszínre. A parkolóban már több kocsi várakozik a meccsre készülő évfolyamtársakkal, de a kocsiból addig nem lehet kiszállni és a meccset tartó iskola épületéhez menni, amíg a rangidős harmadikos évfolyamból nincs ott valaki. Ha a harmadikos évfolyamból ott vannak, akkor mehet a második és csak utána a lányom évfolyama. Már az összes elsős ott van, másodikosok is, de harmadikost nem látni. Ezért csendben várakozunk a kocsiban több mint 20 percet, vagyis próbálunk csendben várakozni, mert a két kicsi felébredt, az egyik az éhségtől ordít, a másiknak pisilnie kell, de a kocsiból nem lehet kiszállni, mert ez a szabály. A jelen helyzetet egy kótyagos elsős mentette meg, aki megfeledkezve a szabályról, vagy az anyja nem bírta tovább cérnával, és az épület elé ment, ezáltal lehetőséget teremtve, hogy az összes várakozó évfolyamból odagyűlhessünk. Állítólag utána nagyon keményen meg is büntették a tanárok.
Az fiatalabbakat viszont kötelesek az idősebbek gardírozni, tanulásban segítséget nyújtani, kvázi mint mentor rendelkezésre állni. A JHS-be érve el is kezdődik az életre szóló, munkahelyen is kötelező szerepet betöltő adott közösség szenpai-kohai kohéziója, amiben az adott embernél idősebbek mind „szenpai”-ok, a fiatalabbak pedig a „kohai”-ok. A szenpaiok szerepe tényleg jelentős, mivel egyetemről is visszajárnak a régi iskolákba segíteni a fiatalabbakat, tájékoztatni őket a továbbtanulásban, illetve segíteni a munkába állást. Engem is hívott régebben többször a japán egyetemem, ahol végeztem, hogy különböző fórumokon, paneleken beszélgessek a diákokkal, és osszam meg a munkával/élettel kapcsolatos tapasztalataimat.
10+1 Monster parents fogalom
A „monster parents” fogalom a helikopterszülő, hóeke szülő es anyatigris jelzők együttes nem polkorrekt japán megfelelője. Rendkívül pejoratív jelző, azokra a szülőkre reflektál, akik túlaggodalmaskodásból tényleges indok nélkül agresszívan lépnek fel az iskolai tanárokkal szemben. A monster parents jelzővel ellátott szülői magatartás narcisztikus, énközpontú, önálló életvitelre képtelen embereket eredményez, aminek végső soron az egész társadalom látja a kárát.
A monster parents fogalmával széles körben a japán hírközlési csatornákon keresztül ismerkedhetetett meg a japán, majd több ázsiai társadalom. Mivel társadalmilag elítélendő magatartásfajta, jelenleg a szülők egymás közül is kirekesztik az ilyen fajta agresszív szülőket.
Nyáron elképedve hallgattam a barátnőmet, akinek a fia budai, XII. kerületi általános iskolába jár. Ott a nagy átlagban értelmiségi szülők egyetemlegesen megállapodtak, hogy a 13 éves gyermekeik számára „A kőszívű ember fiai” értelmezhetetlen, olvashatatlan mű, és keresztülvitték a tanárnál, hogy ne legyen kötelező, csak egy sűrített tartalom elolvasása. Talán ezért is teljesítünk egyre rosszabbul szövegértelmezésben.
Összegzés:
A japán rendszer sajátosságait nézve, rá kell jönni, hogy a PISA-teszten való leszereplés, illetőleg a magyar oktatási rendszer legnagyobb problémája NEM a pénztelenség. Bele kell törődni, hogy Magyarországon az oktatás színvonala a jövőre nézve jó esetben stagnálni fog, vagy mélyebbre fog zuhanni mindaddig,
- amíg nincs egy közmegegyezésen alapuló, mindenki által elfogadott alapértékrendje és kiszámítható, kikényszerített szabályrendszere a magyar társadalomnak
- a társadalom nem díjazza főleg erkölcsileg, de anyagilag is a megfeszített, embert próbáló, kemény munkát,
- illetve amíg a szülők elvakultan csak a saját gyermekük egyoldalú boldogságát tartják szem előtt, és felháborodva tiltakoznak az ellen, hogy a gyermek a komfortzónáján kívül merészkedve komoly elvárásokkal nézzen szembe.
Miyake
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
