Első gyermekét váró leendő anyuka vagyok, jelenlegi státuszom még: dolgozó feleség. 2014-ben döntöttünk úgy a férjemmel, hogy belevágunk a babaprojektbe. Egy kicsit előre gondolkodtunk, és júniusban elmentünk endokrin rendelésre. Férjem szerette volna tudni, hogy mi újság a skacokkal. Szerencsére minden oké volt nála, a doki azt mondta rá, hogy „igazi ősapa”. Ha már ott voltunk, én is előrukkoltam egy-két kétellyel. Túlsúlyos voltam/vagyok, semmi módszerrel nem tudtam lefogyni.

Beutaltam vérvételre, cukor- és inzulin-terhelés, illetve hormonok. Kiderült, hogy enyhe inzulin-rezisztenciám van, illetve magas a prolaktinom. Kaptam tanácsokat, utasításokat, magas prolaktinra gyógyszert. Próbálkoztunk. Kontroll, újabb hormonos vérvétel. Kontroll – hormonok jók. Van peteérés és ovuláció. Ciklus rendszeres, de 25-31 napos volt, sosem egyformán jött meg, pecsételések 3-4 nappal előtte.

A decemberi kontrollra már 10 kilóval voltam kevesebb, baba még sehol. Ekkor kaptam egy gyógyszert ami még a fogyásban is segít, meg javítja a peteérést.

Decemberben szedtem már kétfajta gyógyszert, D-vitamint, illetve ittam keveréket, és szedtem folsavat. Illetve június óta hőmérőztem. A görbéim elég szépek voltak.

2015 januárjában katasztrofális volt a görbém, látszott, hogy nem volt peteérés, se ovuláció – hó elején kezdtem el méhpempőt enni (ismerősöm ajánlotta, aki már abban a hónapban teherbe esett, amikor kezdte szedni) – egy próbát megér, úgy voltam vele.

Vissza januárhoz. Természetesen próbálkoztunk tovább, de két együttlét után is elkezdtem vérezni. Eléggé megijedtünk, de két nap alatt elmúlt. Régebben volt ilyen, az akkor nőgyógyászom azt mondta, hogy a méhszáj felső rétege megsérül, és azért van.

Megjött, aminek jönnie kellett. Jött a február- új hónap, új remények. Hőmérőzés, tabik. A ciklus 65. napján együtt voltunk, újra véreztem. Másnap elmentem a nőgyógyászhoz, aki megállapította, hogy méhből vérzem. Gyors hüvelyi uh – levált egy kis darab. De semmi magyarázat. Doki megkérdezte: „Szokott orgazmusa lenni?” Én: „Igen!” Doki: „De hüvelyi?” Én: „Igen!” Doki: „Akkor lehet, hogy attól”. Annyiban maradtunk, hogy ha elmúlik a vérzés, megismételjük a rákszűrést. A ciklus 7. napján már semmi, irány a nőgyógy – péntek 13. volt! Ekkor tájékoztattam, hogy IR-em van, képben volt vele kapcsolatban. Érdeklődött, hogy PCOS-om van-e. Szerencsére az nem volt. Felajánlotta, hogy a 13-14. napon menjek uh-ra cikluskövetésre.

A férjemmel a ciklus 9-10. napján is együtt voltunk, a hőm a 10. napon leesett, A 11. napon tudtam menni csak uh-ra. A doki közölte, hogy ő nem lát érett petesejtet, mindegyik egyforma kicsi. Ezen a napon kezdődött valami rózsaszínes folyás. A doki a 14. napra visszarendelt. Akkor sem látott semmit – a hőm feljebb ment jóval. Eléggé elkeseredtem, közölte, hogy itt hormonális gondok vannak, segíteni kell a peteérést, menjek, ha majd megjön a menzesz. Mondtam neki a rózsaszínes folyást. Kaptam cseppet. 3-4 napig használtam, nem múlt el, vissza a dokihoz. Kaptam másik gyógyszert, amit a ciklus 21. napján kezdtem szedni. El is múlt rá két napra. A hőm még mindig fent. A ciklus 23. napján együtt voltunk, nem volt vérzés – juhhé!

Március 3-án, a ciklusom 25. napján úgy keltem fel, hogy nekem tesztet KELL csinálnom. Igazából nem tudom, hogy mi volt az az erő. Megcsináltam, letettem, hozzákezdtem a szokásos reggeli rituálémhoz. Ránéztem, vállat rántottam – tovább mentem. Majd vissza! Megjelent egy második csík! Hirtelen levegőt sem kaptam!

Gyorsan telefon, barátnőmet hívtam, aki a házban lakik – ébresztettem. „ENGEDJ BE!’ „Látod a csíkokat?” Barátnőm: „Téged sem látlak, de igen ott egy második csík!”. Visszajöttem, teszt el, reggeli nélkül irány dolgozni, nem járt semmi a fejemben. Csak mentem. Felhívtam az endokrin rendelést, behívtak vérvételre. Délutánra meg is volt az eredmény, emelkedett HCG, két nap múlva ismétlés.

Este bejelentettem az uramnak, vagyis készítettem egy fotót: az ő és én egyik cipője volt rajta, illetve egy kölcsön babacipő. Azt tettem ki a falra.

Március 5-én ismételt vérvétel, a hcg-m több mint a duplája volt. Hihetetlen!

A nőgyógyászom a mai napig nem tudja felfogni, hogy hogyan is estem teherbe, ő is CSODÁNAK nevezi. És mi is!

Gyógyszert kellett szednem a 13. hétig. Megtalált minden terhességi tünet: hányás – a nap bármely szakában, egész napos hányinger, fáradtság, gyomorégés.  

Jelenleg 17 hetesek elmúltunk.

Röviden ez a mi történetünk. Még a mai napig hihetetlen, hogy kisbabánk lesz novemberben.

Macus

Te is elmesélnéd, hogyan estél teherbe? Írd meg nekünk a bezzeganya@bezzeganya.hu emailcímre!

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?