Még mindig nem sikerült visszanyernem az igazi női mivoltomat. Elkezdődött a beszoktatás, igen, izgultam! Minden reggelemhez most már hozzátartozik a gyomor- és hasgörcs. A fajanszon töltött csodás magányos percek korábban párnaponta voltak aktuálisak, most már egy reggel legalább háromszor, és nem is kell sürgetnem. Szóval szapora uraság minden napom része lett, ideges vagyok, nem kicsit. Az első napok a beszoktatásnál jól sikerültek, bár nem értettem, ha a gyerek maradni akar, miért is kell nekem elhozni egy óra után. Persze, nem lenne benne rendszer, de jobb lett volna neki, és nem húztuk volna két hétig a sztorit. Teszem hozzá, még mindig nem tölti ott a teljes napját. Volt, hogy ott kellett ülnöm három órán át, hátha felkel a gyerekem. Dehogy kelt! Amikor pedig megpendítettem, hogy én bizony 16.30 előtt nem fogok odaérni jövő héttől a gyerekért, négy darab meredt szempár tekintett vissza rám és villámszerűen csapódott belém a ki nem mondott mondat. Hogy képzelem én, hogy a gyereket nem viszem el legkésőbb négykor, hiszen mindenki elviszi akkor a gyereket. Ti is küzdötök ezzel, hogy véres rongyként néznek rátok, ha nem viszitek el a gyereket az általuk gondolt időben?
Örültem, mint majom a farkának, hogy városon belül sikerül majd dolgoznom, és nem kell 1,5-2 órákat zötykölődnöm hazafele, ki tudja, mikor hazaérve, és loncsosan-bozontosan, mint Vackor beesni a bölcsibe, oviba, utolsóként. Azt hittem, délután ötig van a munkaidejük és jó, ha addig odaérek, hát nagyon úgy néz ki, mumus leszek. Nem vagyok én szívtelen, gonosz lepasszolós anya, megyek, ahogy tudok, de tényleg hittem, hogy ez így jó lesz. Az, aki dolgozik, hogy tudja elvinni a gyereket olyan korán? Miért az intézmény, a gondozók diktálnak, ha a munkaidejük délután ötig szól?
Az óvodában is sima liba, gyerek bement, szereti, ott alszik. Teszem hozzá, egy évet várt rá. Egy éven keresztül minden nap megkérdezte, miért is nem mehet oviba, és mikor mehet? Ugyanis tavaly nem vették fel, mert 2,5 éves volt. Átirányítottak ugyan másik, jóval messzebb és kevésbé szimpatikus intézménybe, de nem írattuk oda, inkább kivártunk. Tegnapelőtt ment a hiszti, hogy ő bizony nem akar háromkor eljönni, hanem szeretne maradni, gondoltam, akkor másnap megemlítem finoman, hogy hagynám a gyereket még egy kicsit bent, úgy negyed ötig, szerintetek? Persze, hogy ugyanabba ütköztem, oh, hát az nem jóóóóóóó, itt négykor elviszik a gyerekek nagy részét, de főleg a lányokat, akikkel játszhatna. Bumm yeaaah. Itt azért már odaböktem, hogy hétfőtől nem így lesz, mert én négyig dolgozom, negyed öt, mire odaérek, sajnálom.
Kaptam olyan jótanácsot gondozótól, hogy kérjem meg a legjobb barátnőt, mamát, papát, szomszédot, hogy menjen a gyerekért. Húszperces kiselőadást tartottam, hogy ki hogy és mikor nem tud menni a csemetéért. Szóval van ideg rendesen. Magamra idő? Ugyan! Pár napja megpróbálkoztam, hogy felkelek még plusz fél-háromnegyed órával előbb, kisminkelem magam, belövöm a hajam, kivasalom az ingem és nőként lépek ki az ajtón. bezzeganya.reblog.hu/post-152 De ugyanilyen gyorsan is kopott el, nem mondom, hogy rommá fingott macinaciban rohanok a gyerekekkel, de a kézhez legközelebb álló ruhadarabokat kapom fel, és persze vasalás, na, a vasaló az megint pihen. Pedig vissza kéne valahogy állnom sürgősen! Várom az építő ötleteket!
Bébinyúl
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
