25. hét
Ez a hét az orvoslátogatásokról szólt. Pont úgy jött ki a lépés, hogy egy héten belülre került az extra ultrahang is és a nődoki-látogatás is.
Az extra ultrahanghoz megint el kellett utaznom a távolabbi nagyvárosba, ami egy óra oda és egy vissza vonattal. Mivel kora délelőttre volt időpontom, ezért korán kellett kelnem. Kb. egy vízihulla sebességével és agykapacitásával közlekedtem, raktam össze a reggeliket, ebédeket férjnek-gyereknek, majd vonultam az állomáshoz. A férjem is össze tudta volna rakni a kajákat, de egy kissé kontrollmániás vagyok, ha nem én csinálom, akkor biztos végig azon morfondírozok, hogy minden flottul megy-e otthon. Na, mindegy, meg is érkeztem öt perc késéssel a rendelőbe. Gyors kör a vécén, és már épp le akartam tenni a hátsómat a váróban, amikor szólítottak is, hogy mehetek. Hűha, ez gyors volt! Nagyon alaposak voltak, 45-50 percig voltam bent, mindent átnéztek a babán.
Rögtön az elején meglepődtem, mert vártam a hideg zselét, erre amikor rám löttyintettek vagy fél litert, meglepve tapasztaltam, hogy a trutyi meleg! Ezután az ultrahangos szabadkozva mondta, hogy a vizsgálat hosszú lesz. Én azóta sem értem, hogy emiatt miért kell szabadkozni, hisz azért mentem, hogy megvizsgáljanak. Ha ez sok időt vesz igénybe, akkor sokáig maradok, erre lett rászánva a napom. Van, aki ilyesmiért panaszkodik?! Mondjuk a mentegetőzésből kiindulva biztosan vannak ilyen emberek is.
Először úgy kb. húsz percig a szívét vizsgálták. A doktornő mindig mondta, hogy most a jobb kamrát nézi, most a balt, most az aortát stb. stb. Szerencsére semmi zörej, semmi elváltozás nem volt látható. Ezután átvizsgálták tetőtől talpig, de tényleg! Megnézték mindkét talpát meg a kézfejeit is, mindenhol megvolt az öt ujjacska, megmérték a combcsontjait, a sípcsontjait, az alsó- és felső karcsontjait. A nagyobb szervek közül a gyomrát meg a tüdejét. Ez utóbbit én is láttam, olyan szépen kirajzolódott, nagyon jó felbontású volt a gép. Megnézték még a felső ajkát is, hogy ott is rendben van-e minden, nincs-e eltérés, szájpadhasadék. Mondjuk ez utóbbit eléggé nehezen sikerül a dokinőnek abszolválnia, mert Bogyó épp aludt, és nagyon befúrta magát, de azért sikerült. Néha eléggé oda is nyomta a vizsgálófejet a hasamhoz, az azért nem volt jó érzés, Bogyó is elkezdett lökdösődni, hogy „naa, hagyjál békén”.
Szerencsére minden mérete a korának megfelelő, mutatta a doki néni, hogy mekkora a súlya meg a hossza, de olyan gyorsan el is kapta a képet, hogy nem bírtam megjegyezni. Na, sebaj, az infó számomra elég, hogy tudom, megfelelő méretű. Átnézés szintjén megnézték a köldökzsinórt is, ott is minden rendben volt. Van egy külön vizsgálat rá, amikor főleg az áramlást nézik úgy a 30. hét környékén, de csak akinek szükséges, vagy kifizeti. Kíváncsi leszek, hogy a nődokim kiírja-e nekem ezt a vizsgálatot majd, vagy sem. Az ultrahangos doki sajnálkozva mondta, hogy nem tudott képet csinálni a babám arcáról, de mondtam, hogy az azért nem olyan fontos. Azon gondolkodom, hogy amíg otthon leszünk Magyarországon, lehet, hogy befizetek majd egy babamozira.
Hazafelé, mivel megéheztem, és amúgy is volt kuponom, gondoltam, betérek a helyi „hambikirály” nemzetközi lánc egyik kiszolgálóegységébe, és kértem két csirkekrokettes szendvicset. Hú, basszus számomra olyan csípős volt, hogy alig tudtam megenni! Nem vagyok hozzászokva a csípőshöz amúgy sem, bár a wasabit szeretem. Sajnos lett egy nem várt következménye is a dolognak: elkezdett az orrom vérezni. Fáradt is voltam, gondolom, a csípőstől az erek is kitágultak („az orromat is tisztíccsa”), elpattanhatott egy. Egész délután ezzel vacakoltam, meg is ijedtem, hogy mászik fel a vérnyomásom, de itthon megmértem, és teljesen normál értéket mutatott. Amúgy is volt egy-egy kisebb orrvérzésem a három vendéglátás után (barátok-anyós-anyu). Nálunk szó szerint orrvérzésig tartott a vendégeskedés.
Aztán a héten a másik dokilátogatás sem volt általános, mert most volt a kis cukorterhelés. Lesz majd egy úgynevezett nagy cukorterhelés is, ami csak abban különbözik a kicsitől, hogy több mindent vizsgálnak. Itt is édes löttyöt kell inni, de elmondták, amikor kértem az időpontot, hogy nyugodtan reggelizzek előtte, nem kell reggel 10-ig éheznem. Egyébként a szokásos nődokimnál csinálták ezt a tesztet is, nem kellett emiatt sem máshova mennem. Amúgy nekem kifejezetten ízlett a lötyi, szomjas is voltam, kb. 3 deci vízbe keverték bele a port, tök jól esett. Csak arra kellett vigyáznom, hogy ne igyam meg túl gyorsan, mert előírás szerint 3-5 perc alatt kell leküldeni. Aztán várni egy órát, majd vérvétel.
Most tök flottul ment minden, nem voltak olyan sokan, ismét a barna hajú védőnő volt, de ma sokkal kedvesebb volt. Amikor látta rajtam, hogy nem igazán értem, amit mond, átváltott angolra. Igaz, hogy nem túlzottan tökéletes a nyelvtudása (finoman szólva), de nekem is van hova fejlődnöm németből, úgyhogy kvittek vagyunk. Viszont így fele angol fele német társalgással egész jól megértettük egymást. Aztán a nődokihoz sem kellett sokat várnom. Említettem neki az orrvérzéses dolgot, de azt mondta, hogy nem vészes, sok kismamánál előfordul.
Mivel előző hónapban mindent rendben talált, és mondtam, hogy azóta odalenn nincs változás, csak egy kicsit bő a folyás, ezért nem is vizsgált meg. Viszont megnézte ultrahanggal, hogy megfelelő mennyiségű-e a magzatvizem (igen) és kérdezte, hogy a nagyvárosi ultrahangon csináltak-e 3D-s képet a babáról. Mondtam, hogy nem, mert Bogyó épp aludt, és nagyon eltakarta az arcát. Úgyhogy ő is megpróbált egyet csinálni, de a fiatalúr már most nagyon huncut, mert folyamatosan takarta az arcát hol a kezével, hol a térdét húzta föl, hol egyszerűen csak belefúrta magát a hasamba.
Viszont már most megkapta a nődokim a három nappal ezelőtti ultrahang eredményeit, és valami minimális eltérés van a veséimnél. Én észre sem vettem, hogy ezt is megnézték. Valószínű, hogy nem HELLP-re mutató dolog, de ha megyek három hét múlva, akkor újra leellenőrzi. Illetve a vércukorméréssel egyidejűleg több (egészen pontosan négy) kémcsőnyi vért is levettek tőlem, hogy megnézzék, nincs-e HELLP-el kapcsolatos nyom. A doki azért elmondta, hogy szedjem továbbra is az aszpirint, mérjem a vérnyomásom, és ha a gyomrom felső részében szúrást, vagy görcsöt érzek, akkor menjek vagy hozzá vagy a kórházba, időszaktól függően.
A vércukormérés eredményét kb. öt perc után meg is mondták, minden rendben, nem vagyok cukros. Két hét múlva pedig már elkezdődnek a ctg-k, amit szintén itt fognak elvégezni a Hebammék.
Zizik
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
