A lányom 6 hónapos múlt. Elég sok posztot olvastam már, ahol az emberek kisgyerekesekhez való hozzáállását szidják, ami tele van az elrettentő példákkal.
Én most ennek az ellenkezőjét szeretném kifejteni. Hogy az emberek milyen segítőkészek, kedvesek, udvariasak. Nem is szeretnék túl sok bevezetőt írni, jöjjön a lényeg.
Amikor még terhes voltam, rendszeresen átadták a helyüket tömegközledésen. Nem úgy, hogy "nesze", hanem kedvesen mosolyogva.
A munkahelyemen nem volt felháborodás, hogy már megint minek megyek nőgyógyászhoz. Ha kicsit fáradtab voltam, megértették.
A hasamat nem simogatták csak úgy, előbb megkérdezték, szabad-e.
Amióta megvan a babám, sokszor segítenek a tömegközlekedésen fel- és leszállni. Ha látják, hogy jegyet szeretnék lyukasztani, de messze van a jegykezelő, felajánják, hogy kilyukasztják.
A postán, boltban szinte mindig van valaki, aki felajánlja hogy előre enged.
Az egyik első babakocsis bevásárlásomkor a pénztáros odajött hozzám, és szólt, hogy mindjárt új kasszát nyit, menjek oda. De egyébként is általános, hogy ha új kassza nyílik, akkor előre engednek.
A zebránál sokkal inkább átengednek, mint babakocsi nélkül.
Nem is olyan régen mentünk a lányommal gyógytornára. Tele volt a táskám, lecsúszott a babakocsiról. Próbáltam igazgatni, de nem álltam meg. Véletlenül nekimentem egy idősebb hölgynek. Szegény nem tudta, hogyan kérjen bocsánatot pedig egyértelműen az én hibám volt.
Kinyitják előttem az ajtót.
Ha aluljáróba kell lemennem, segít valaki lecipelni a babakocsit. És fel is.
A zöldséges, a kisbolt eladója összeszedi a dolgokat, hogy ne kelljen kint hagynom a babakocsit és a gyereket az utcán.
Egyre több helyen van baba-mama szoba. Ahol nincs, ott is nagyon előzékenyek, és ha szépen kérem, kerítenek egy üres szobát etetni, pelenkázni.
Bár ezek a dolgok talán természetesek, de jár érte a "köszönöm". Nagyon sok anyuka úgy gondolja, neki ez JÁR, mert ő szült egy gyereket. Pedig nem így van. Mindenkinek van problémája, mindenki siet valahová. Ilyen világot élünk. Egy mosollyal egybekötött "köszönöm" mindkettőnk napját feldobja.
Ne felejtsük el megköszönni, ha segítenek!
Ne csak azt vegyünk észre, amikor valaki bunkó vagy türelmetlen velünk. Velem is történt ilyen sajnos. Túl kell rajta lépni, nem még hetekkel-hónapokkal később is azt mesélni. Ha összeülünk barátnőkkel, családdal, akkor ne a negatív élményeket osszuk meg.
Kicsidelfin
