Mai témánk: a szex!
Kényes téma. Legalábbis nekem az volt. Mert szerintem egy átlag férfi addig, amíg nem lesz a felesége várandós, bele sem gondol abba, hogy milyen is lehet egy terhes nővel a szeretkezés. Mai fejemmel, egy gyerekkel a hátunk mögött tudom, hogy semmi különös, (majdnem) ugyanolyan, mint „normál” esetben, de azért az elsőnél volt bennem félsz. De még mekkora…
A szex vajon mi?
Persze az „alapokkal” tisztában voltam, és azzal is, hogy minden ugyanott van, ahol eddig, nagy változások nem történhettek, legalábbis a kezdeti időszakban. Gondoltam, majd csak feltalálom magam valahogy.
Kezdjük az alapokkal: a közhiedelemmel ellentétben a gyermeknek fogalma sincs, hogy a szülők „rosszalkodnak”, de emlékszem, az én fejemben azért ott volt a kisördög, hogy azért ez mégiscsak bizarr, vagy mi. Ráadásul a terhesség első időszakában a rosszullétek miatt a nők nagy százaléka szerintem mindent kíván, csak a szexet nem. Nyilván, a hányinger elleni harc, a fáradtság, az ilyen olyan fájdalmak, kellemetlen közérzet legyőzi a libidót, méghozzá elég simán. Ilyenkor lehetsz te akár Brad Pitt is, kizárt, hogy megkapod a jól megszokott „minőséget”. Mondjuk Braddel még nem beszéltem, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy neki még ez is sikerülne…
Persze azokat a kellemetlenségeket, amik ilyenkor egy nőnél jelentkeznek, egy férfi nem éli át, így fogalma sincs ezekről. Mit érzünk mi? Mit látunk? Ugyanazt, amit eddig, csak néhány dolog megváltozott. A nő ugyebár még formásabb, mi marhák pedig úgy gondoljuk, hogy az ebédlőasztalnál tapasztalt kívánósság megjelenik majd az ágyban is. Merészebb álmaimban elképzeltem, ahogy az ágyra löknek, a ruháimat menthetetlenül tépik le rólam és brutális szeretkezésbe torkollik az este.
Nos, az álomból hamar felébredtem és nem a szex lett brutális, hanem az a kijózanító pofon, amit akkor tapasztaltam, amikor ráébredtem, hogy bizony az első időszakban elég egyoldalú a szex iránti vágy. A kívánósság megmarad, de férfiasságunk brutális vereséget szenved a szendvicsek, az édességek, vagy bármi ehetővel szemben, és akkor még az álomkórtól kapott kiütéses zakókat nem is számolom.
A második trimeszter – mert én már jó ideje ezt a szót is ismerem – már más. Ott már végre jelentkezik a libidó, a szakkönyvek erről ilyen szépen írnak: „a megnövekedett véráram a nemi szervekben és a mellekben általában visszaállítja a libidót.” Yess!
Houston, baj van!
Elmúltak a rosszullétek, nincs hányinger, a kívánósság alább hagyott, most aztán megmutatom, mit sem felejtettem. Igen, elméletben remekül felépítettem a „feladatot”, ám mindezeknek a gyakorlatba való átültetés már gondot okozott. „Mégiscsak egy gyerek van a hasában” – gondoltam. „Nem akarom összenyomni.” „Most akkor látni fogja?” „Tuti röhög.” Ilyen és ehhez hasonló gondolatok születtek bennem, és ha ehhez még hozzáveszem, hogy én egy elég vizuális faszi vagyok, akkor el lehet képzelni, hogy még milyen „szörnyűségek” jártak a fejemben. A vége mi volt? Brutális besülés.
Édes hármas? Felejtsd el!
Nem hittem volna, hogy éppen életem ezen szakaszában fogok így viselkedni egy nő mellett az ágyban.. Szemérmesen, idegesen, feszülten, féltőn, aggódón. „Biztos, hogy jó ez így?” „Biztos, hogy akarja?” „Tényleg nem fáj?” „A gyerek tuti röhög rajtam.” Egyszerűen arról volt szó, hogy gátlás ébredt bennem azáltal, hogy Ági hasában már növekedett egy gyermek, én meg szexelni akartam. Valahogy úgy éreztem, hogy ez egyfajta bűn, hogy nem feltétlenül helyes. Persze ez egy baromi nagy marhaság, nem szabad így gondolkodni erről, de akkor ezt nekem nem mondta senki, igaz, nem is kérdeztem. Kitől kellett volna? Fussak oda apámhoz, hogy bakker nem áll fel, görcsös vagyok, mi a fene van, elfelejtettem, hogyan kell? Hozzáteszem megtehettem volna, de inkább elintéztük magunk között. Megbeszéltük, jót nevettünk és nekiláttunk, megoldottuk.
Szóval a konklúzió az, hogy beszélni kell erről is, mint bármi másról. A neten rengeteg segítség van, ilyen olyan pozitúrákról, melyek olykor még viccesek (és persze hasznosak) is, de a lényeg az, hogy ahogy sok minden más, ez is fejben dől el.
apu mesél
