Kilenc éve vagyok a Cégnél, itt a harmadik munkakörömet töltöttem, mikor terhes lettem. Az első váltás az én döntésem volt, a második átszervezés következménye. Mindent szerettem a Cégben: a barátságos légkört, a korszerű és munkavállaló-barát berendezést, a Cég hírnevét. Ezzel büszkélkedhettem 21 évesen! Itt nőttem fel, ez az első munkahelyem (a diákmunkákat leszámítva). Sok-sok emlék köt ide: a csapatépítő tréningek, a Cég rendezvényei, a karácsonyi vacsorák. Sokszor éreztem, megbecsülnek. Persze voltak pofonok is, de hol nincsenek?

A legnagyobb és legemlékezetesebb pofon az átszervezéskor történt. Azt hittem, biztos a munkahelyem, keményen dolgoztam, sosem rinyáltam, húztam az igát. Pont nekem ne találnának helyet? Sosem nyaliztam senkinek, de megtette más, így az általam megpályázott helyre Ő került. Pánikba estem és a mostani felettesem húzott ki a csávából. Igaz, más városba kerültem papíron, de volt munkám. Ismét boldog és hálás voltam. Dolgoztam ezerrel, szó nélkül és élveztem a munkát! Amíg a csoportban nagy panaszkodás ment a fejenkénti 10 egység miatt, én lazán és szó nélkül vittem 14-et. Nem magamat akarom sztárolni, így sem lógott a nyelvem. Ő mégis váltott, szebbet és jobbat akart. Nem volt elég Neki az én helyem. Nekem minden kényelmes és jó volt. Szerettem, na.

Aztán terhes lettem, veszélyeztetett. Nem így terveztem, dolgozni akartam szinte végig, de 8 hetesen már otthon voltam – utólag kiderült, szerencse, hogy így történt! A felettesemmel megállapodtunk, hogy mikor térek vissza. Ő azonnal lecsapott a helyemre, amint megtudta, hogy terhes vagyok. (Persze a munkámat nem vette át teljesen.) Mióta a lányom megszületett, rendszeresen hívogatott, hogy mikor térek vissza, ugyanis határozott idejű szerződést kötöttek Vele.

Lassan 8 hónapos a lányom, egy hónappal ezelőtt érlelődött bennem a gondolat, hogy vissza kellene menni dolgozni. Szerettem a munkámat, élveztem, amit csináltam, csapatban, de mégis egyedül. A fizetésemmel is elégedett voltam. A férjemmel arra a döntésre jutottunk, amikor a gyerek betölti az 1 évet, visszamegyek.

Közöltem is az elhatározásomat a felettesemmel 3 hete, persze előtte tudakozódtam a munka törvénykönyvéről. Kért egy önéletrajzot és ígérte, jelentkezik a fejleményekről. Tegnap kaptam egy e-mailt, hogy köszönik az érdeklődésemet a Cég iránt, bekerültem az adatbázisba, jelentkeznek a megpályázott állás ügyében. Nyilvánvalóan ez tévedés – gondoltam –, hiszen én nem pályáztam meg semmit. Hívtam a HR-t, hogy bizonyára téves a levél, nem pályáztam meg semmit.

Ekkor derült ki, hogy bizony bekerültem a nagy kalapba, együtt az utcáról beeső pályázókkal és végig kell járnom ugyanazt az utat, mint ők, hogy munkához jussak. A régi munkakörömet ugyanis nem kaphatom vissza, oda már befészkelte magát Ő, újra kitúrt a helyemről! A HR-es csaj rendes volt, hozzátette, hogy jobban járok, ha több vasat tartok a tűzben. Ugyanis a Cégnél az elmúlt 1 év során olyan sok minden változott, hogy mivel a régi helyem foglalt és a létszámbővülés nem engedélyezett, nem kerülhetek hasonló pozícióba, mindent elölről kell kezdenem.

Nem voltam vezető beosztásban, sem különleges munkakörben. Mégis szeretném visszakapni, de úgy érzem, becsaptak és cudarul bántak velem. Nem becsülnek engem annyira, mint én a Céget. Szeretnék kisgyerek mellett dolgozni, de nem akarok újra végigjárni mindent. Én már bizonyítottam a 9 év alatt!

Sok a megválaszolatlan kérdés bennem, nem fogtam még fel, hogy mi történt. Azt hiszem, keresek egy munkajogászt. Vagy a GYED lejárta előtt szülök egy kistesót.

GKata