Miért nem vittem a negyedikes fiamat iskolába? Lassan négy év telt el azóta, hogy beléptünk az iskola kapuján. Pedagógus végzettségű házaspárként az egyetemen mindent megtanultunk az alternatív pedagógiáról, korszerű módszerekről, amit lehet. Fiam négyes-ötös tanuló, mégis érzem a rendszer hiányosságait. Sajnos Magyarországon hatalmas szakadék van az óvoda s az iskola között. A vegyes csoportok sem kedveznek annak, hogy a nagycsoportosok egy picit az iskolára hasonlító légkörben létezzenek az óvoda utolsó évében. Van az oviban kötelező foglalkozás, de az a negyven perc össze sem hasonlítható a kisiskolásokra első osztályban rázúduló követelményrendszerrel. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ovi utolsó évén változtassanak!
Negyvenöt percig egyhelyben ülni még a nagyobbaknak is erőpróbát jelentő feladat, nemhogy egy hatévesnek! Folyamatos koncentrálás, napi öt óra, ebéd és négyig napközi, ahol szintén tanulás is folyik. Harmadik-negyedik évre a tananyag mennyisége erőteljesen megnövekszik, egyre több mindent kell bebiflázni. A tanítók muszáj, hogy kövessék a tantervet, mert különben nem tudják befejezni az anyagot. Ekkorra már több kisgyerek lemarad, főként matematikából s környezetből. Sok felsőssel és gimissel állok kapcsolatban, mértéktelen panaszáradat ömlik belőlük akárhányszor találkozunk. Nyolcadikban heti két nyolc óra, a mindennapi tesi sokszor lépcsőztetéssel zajlik, különtanárok tömkelege, frusztrált pedagógusok, rettenetes tankönyvek, amikből nem lehet tanulni rendesen, nemegyszer a netről halásszák össze a tananyagot.
A pedagógus el kell, hogy készítse a portfólióját, amelynek gondolatára is görcsbe rándul a gyomra, hétvégéi, szabad estéi azzal telnek, hogy éjszakába nyúlóan írja a portfóliót, hogy a minősítésen megfeleljen. Másnap álmosan, fáradtan megy iskolába, ahol képtelen normális órát tartani, sokszor érthetetlen vázlatokat diktál és bizony sajnos az is előfordul, hogy össze-vissza beszél. Gimnáziumokban hajmeresztő esetekről számolnak be a diákok. A tanár nem azt kéri számon, amit lead. Angol nyelvórán megkérdezte valaki, hogy lehet-e kérdése a passzívval kapcsolatban, a tanár hidegen csak annyit mondott: NEM. A matektanárok egyik szálló mondata:
„Nem értitek? Nem baj, úgy maradtok.”
De van olyan matektanár, aki szembe lehülyézi a diákokat, ha nem értik a tananyagot. Van olyan magyartanár a város egyik elit gimnáziumában, aki versekről nem beszélget, hanem diktál róluk és szigorúan szóról szóra meg kell tanulni a gyerekeknek. Kérdem: hol van itt a kreativitás fejlesztés? A kormány azt mondja, ne vigyék a szülők a politikát az iskolába. Kérdem én, amikor egy tantestület támogatja X-et, de a Klik kijelöli Y-t az igazgatói posztra minden tanári és szülői összefogás ellenére, akkor miért nem követik azt az elvet, hogy a politikát ne vigyék az iskolába? Véleményem szerint itt nincs bal- és jobboldali gyermek, hanem gyermek, aki nyögi a rossz rendszer terheit. Sürgősen változtatni kell, mert ennek nagyon csúnya vége lesz, és a gyermekeink isszák meg a levét.
egy szülő
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
