Okulásul és talán némi tanácsért írom le a sztorimat.

8 évnyi házasság után jutottunk el  arra a pontra, amit biztosan sokan ismertek. A kapcsolat hullámvölgybe jutott.

Én itthon próbáltam átvészelni a hétköznapokat a 4 éves lányunkkal, a munkával, és az otthoni tennivalókkal kapcsolatban, míg a férjem külföldön dolgozott. Hétvégente jött haza, és nekem volt 3 napom arra, hogy valahogy összerázzam magunkat. Mindenki kapjon egy kicsit belőle, a gyerek se érezze annyira a hiányát, és persze a házasságunkat se zilálja szét, hogy alig élünk együtt.

Persze, nekem még könnyű, hiszen van, aki hónapokig nem látja a párját, de ez az állapot már másfél éve tart. Anyagilag csak tengődünk, meló meg a környéken semmi.

A sok nehézség be tudott jutni a szeretettel teli családi közegünkbe és ott rongálni kezdett. Leginkább a szerelmünket tudta gyengíteni, ami végül közönnyé korcsosult.

Hetek teltek el szex nélkül, ha volt, azt se igazán igényeltem.

Amikor végre összekaptam magam és rájöttem, hogy sok mindent elrontottam, felismertem, hogy ennél a mi házasságunkban sokkal több van, teperni kezdtem. Próbáltam helyrehozni a kialakult állapotot. Elhívtam randizni és kivettem egy szobát, ahol csak ketten vagyunk, mert éreztem, valami nagyon nincs rendben. Küzdeni kezdtem értünk. De a várt hatás enyhén szólva is elmaradt.

Nem adtam fel, bújtam, kedveskedtem, amivel csak lehet, de egy láthatatlan fal tornyosult köztünk, amit nem tudtam áttörni. Körülbelül másfél hónap telt el ebben az állandó bizonytalanságban. Egyre erősebben kiabált egy érzés bennem, van valakije!

Végül nem bírtam tovább! Karácsonykor, Szent Este előtti nap kerek perec rákérdeztem. Nem mondott semmit, de nem is tagadott. Hagyta, hogy mindent kitaláljak magam...

Lefeküdt egy munkatársnőjével. Egy alkalom volt... Rettenetesen megbánta és gyötörte a bűntudat, azért volt velem olyan hűvös. Képtelen volt úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, ezért sem tudott úgy szeretni, ahogy kellett volna.

Még meg is könnyebbültem. Végre tudom, és ez még mindig jobb volt annál a borzalmas bizonytalanságnál.. Higgadt voltam és egy csomó fontos kérdést tettem fel neki a jövőnkkel kapcsolatban. Velünk akar továbbra is lenni? Kell-e neki idő, hogy megélje amit meg akar azzal a nővel? Szeret-e annyira, hogy ilyen lehetőleg ne forduljon elő többet?

Mindenre megnyugtató választ kaptam. Elhihetitek, hogy azok után tudtam, igazat mondd. Hiszen láttam, milyen volt, amikor átvert.

Aztán jött a sírós időszak, az önsajnáltatás, majd az önvád. Mert ketten hoztuk össze ezt a helyzetet, nem vagyok kisebb ludas a dologban.

Azóta eltelt 2 hónap, és szépen megbeszéltünk mindent. A katarzis még jobban összehozott minket és ahogy Ő, én is tanultam rengeteget az esetből.

Túl sokáig hittem, hogy az én férjem nem olyan, sose csalna meg. Persze ehez kellett egy olyan nő is, akinek nem számított, mibe rondít bele. Találhatott volna egy egyedülálló egyéjszakást is, de könnyebb volt a jó fej Apukára rárepülni, aki épp házassági válságban volt.

Nem mentegetem a férjemet, (bár senki előtt nem aláztam meg, az Ő családja nem is tudja) bevallja Ő magától is, hogy nagy baromságot csinált.

Ami számomra a súlyos hozadéka a történteknek, hogy a nőiségem szenvedett csorbát.

Nem hanyagolom el magam, csinosnak tartanak a környezetemben lévők, de úgy érzem, sosem lesz olyan önbizalmam, mint azelőtt. Ráadásul a bizalmam sem a régi a férjem felé. Ami persze természetes, mégis alaptalan. De pánikolok.

A munkahelyén minden szálat megszakított a nővel, sőt végre lehetőség nyílna munkahelyváltásra is. Alig várja. Én mégsem attól a nőtől félek. Az lezárt ügy.

Másik nőktől félek. Ha lesz egy másik csinos munkatársnője én folyton ezt fogom érezni? Ezt a rohadt kisebbrendűségi érzést, ami azóta bennem van? Hogy nem vagyok elég.

Hiszen lesznek rossz időszakaink még, nincs állandó idill, ezt mindenki tudja. Én pedig nem akarok úgy élni, hogy egy kiadós vita után azon morfondírozok, kinek az ágyában fog kikötni. Túlspilázom, nem vitás.

Bizalmatlanság és önbizalomhiány a konklúzió, aminek nem tudom, mikor lesz vége...

Anna