14. hét
Túl vagyunk a genetikán VÉGRE! A hétből gyakorlatilag ez az egyetlen, amire igazán jól emlékszem. Nem kicsi félelem volt bennem, de úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben. 7,3 cm az ülőmagassága, és nagyon rendesen viselkedett, végigvárta, hogy a doki mindent megnézzen, ami szükséges. A nyaki redő kevesebb, mint 2 mm, látszott az orra és egy csomó icipici csontja is. A vizsgálat kb. 10-15 percig tartott, kaptunk róla videófelvételt és fotókat is. A labort előtte vették le, s pár órával később mehettünk is vissza az eredményért. Többek között emiatt vállaltuk, hogy 250 kilométert utazunk a fővárosba a vizsgálatra, mert azonnali eredményt fogunk kapni, nem kell még egy hétig izgulni rajta. A labor és az ultrahang együttes értékelése alapján egészséges, a doki egy laza tippet is adott a nemét illetően, de mondta, hogy azért ez még nem tuti, mert ha így nézi, lány, ha úgy, fiú, de inkább egyik, mint másik.
Ezzel kapcsolatban egyébként már az elején úgy döntöttünk, hogy szeretnénk ezt az infót megtartani magunknak egy kis titoknak, többek között azért, hogy senki ne kotyogjon bele a névválasztásba, illetve ne árasszanak el kizárólag rózsaszín vagy kék cuccokkal.
Nagyobbik húgom ballagási ajándékként azt (is) kapta, hogy elkísérhetett a vizsgálatra, illetve fejvesztés terhe mellett megeskettük, hogy senkinek egy szót se a neméről. Látszott rajta, hogy milyen büszke, hogy tudhatja, s biztos voltam benne, hogy megtartja a titkot!
Csütörtökön végigjártam az eredményekkel a doktornőt, védőnőt. Megbeszéltük, hogy innentől kezdve végigkíséri a terhességet, illetve szülhetek is nála, ami nekem nagy megnyugvás. A terminuson azonban kicsit izgulok, mert dec. 19-re számolták, így karácsonykor elég zűrzavarban lehetünk majd. Nem is tudom, mi lenne a jobb, ha 10 nappal előbb, vagy inkább Szenteste után születne. Viccelődtünk is, hogy milyen mókás lenne, ha 24-én születne, s grátisz Ádám vagy Éva lenne a neve.
Mostanában elég sok magnéziumot szedek, főként ha sokat vagyok talpon, egyrészt hamar fáradok, másrészt érzem, hogy húzódik a hasam. Még mindig nem fájdalmas, nem görcsöl, de elég furcsa érzés.
A védőnőnél a szokásos szűrésen nitrit volt kimutatható, amire kaptam antibiotikumot, bár alapvetően semmiféle panaszom nem volt. Sokat gondolkoztam, hogy bevegyem-e, de aztán előtört belőlem az aggódó anya, és inkább megittam a cuccot, mint hogy a babának baja legyen. A gyógyszer után negatív lett a kontroll, viszont mint minden antibiotikum kezelés után gyakorlatilag mindenhol viszketni kezdtem, úgyhogy most meg használhatom a gombaölő krémet, remélem, hogy ennél nem lesz nagyobb baj.
Beszéltünk a nyaralásról is, a doktornő szerint mindent lehet, amitől jól érzem magam, nyugodtan napozhatok vagy fürödhetek is, ha jól esik (azért megjegyezném, nem medence, hanem tengervíz). Két hét múlva megyünk, már nagyon várom!
Az előző védőnői látogatás óta +2 kilót híztam, így most már 47 kg vagyok, a hasam körfogata pedig 81 cm. Valamelyik nap, mikor férjem megjegyezte, hogy micsoda pocakot eresztettem, akkor kibukott az első „akkor most kövér vagyok” kérdés is, de végül jót nevettünk rajta.
absz
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
