Zempléni Moscovitz Amália Alsókörtvélyesen született 1885. január harmadikán. Lesznai Anna néven vonult be a magyar irodalom történetébe. Nemcsak költő, író, hanem grafikus és iparművész is volt. Moscovitz Geyza jogász és Deutsch Hermina leánya a körtvélyesi birtokon már gyermekként magába szívta a kert, a táj, a föld szeretetét. Apja egyetlen zsidó tagja volt a Magyar Kaszinónak, gyakorolta falujuk kegyúri jogait. Nagyapja, Moscovitz Mór orvos az 1831-es zempléni kolerajárvány idején nagy hírnévre tett szert a betegséggel való küzdelemben. Anna a családi vagyonnak köszönhetően gyermekkorában és később sem szenvedett hiányt semmiben. Mivel a plébános gyakran járt a házhoz, tanította a kislányt. A környéken szinte a feudalizmus idejében megszokott körülmények uralkodtak, a földbirtokosok közül néhányan még az „első éjszaka” jogát is gyakorolták. Később Anna ezt egy versben örökítette meg:
Még ma is mennek mennek –
A hold tekint le rájuk –
Parancsoló urukhoz
A szűz fehér leányok.
Ki ki gyenge kezében
Viszi szűz fehér lelkét.
(Úri jogon, részlet)
Bár gyermekként elvarázsolja ez a világ, érzi a benne rejlő felültséget, a megtört parasztok alakjában az ellenszegülést. Hamarosan új szelek fújnak, összedől a középkort idéző álomvilág. „...Valamikor a középkorban kezdtem, elmaradt felvidéki faluban, mégpedig egy kastélynak nevezett kedves, öreg házban, amely már akkor is kacsalábon forgott elavult illúziók kellős közepén...” – írta később önéletrajzában.
Annát a népi művészet különösen érdekelte. Parasztasszonyoktól hímezni tanult fiatal lány korában. Ezek az asszonyok Mezőkövesdről érkeztek a birtokra, különösen értettek a hímzéshez. Ha Anna valamit elhibázott, azonnal megfeddték: „Mert ha egy virágot rajzoltam, ami nekik nem tetszett, elnevezték kutyás mintának, és a virágból kutyát csináltak. És ez nagyon jó kutya volt." Később iparművészetet tanult Bihari Sándor iskolájában. Ezt a Mintarajziskola követte Ferenczy Károly keze alatt. Lucien Simon híres magániskolájában is megfordult, Párizsban, majd a Kunstgewerbeschule növendéke volt Berlinben és Bécsben. Első munkáit a matyó motívumok, a népmesei elemek határozták meg.
Anna fiatalon szerelmes lett Garay Károlyba, akihez azon nyomban, 17 évesen hozzá is ment. Fiuk, Kari sokáig a birtok ügyeit intézte, amatőr fényképész volt. (1944-ben német katonák lőtték le a kastély teraszán.) A házasság kérészéletűnek bizonyult, egy év múlva elváltak egymástól. Első férje után volt egy viharos szerelmi kapcsolata egy Zoltán nevű férfival, de ez a viszony sem tartott sokáig.
Anna kiegyensúlyozott, elragadó és közvetlen egyéniség volt. Számtalan barátja Málinak szólította. Művésznevét egy Körtvélyestől nem messze található falutól, Lesznától kölcsönözte. (Körtvélyes és Leszna a mai Szlovákia területén találhatóak.) Neves költők, festőművészek fordultak meg itt, többek között Kaffka Margit, Ady Endre, Lukács György, Rippl-Rónai József, Balázs Béla. Gráber Margit festőművész írta róla: „Elvarázsolt kastély volt egy óriás kert közepén.”
Nemcsak az iparművészetben, hanem a költészetben is megmutatkozott Anna tehetsége. Hatvany Lajos unokatestvére volt, így az író segített első verseinek megjelentetésében a Nyugatnál. 1909-ben a Nyugat gondozásában jelent meg első verseskötete, a Hazajáró versek. Ezt hamarosan, 1912-ben újabb követte, Eltévedt litániák címmel. Korai műveit még a romantikára jellemző borús, melankolikus hangvétel jellemezte. Később egyre inkább a természet, a föld szeretete, az életöröm, a mesei elemek kerültek előtérbe a versekben.
Anna egész élete során naplót írt, 1200 oldalnyi feljegyzést hagyott maga után. Szinte naponta készített feljegyzéseket a naplóba. Járatos volt a pszichológiában. „Olyan cseppfolyós az én, megfoghatatlan patak. A napló kavicsok, melyek a partra vetődnek” – írta. Fontos téma volt nála a művészet, önkifejezés, a kert mellett a szerelem. Erotikus történeteket is papírra vetett, világosan látta, kora milyen nagymértékben elmarad ezen a téren. „Elhallgattak és hazudtak – ez volt erotikai nevelésünk. El is korcsosodott a szerelmi ösztönünk.” Anna számára a szerelem a legerősebb, legmagasabb szintű kapcsolat volt két ember között, amely gyakran a boldog beteljesülést mégsem rejtette magában. Naplójában és verseiben többször előkerült Meluzina, a sellő alakja. A nőé, aki hetente egyszer sellővé változik, de férjének ilyenkor nem szabad háborgatnia őt. Férje azonban mégis megkeresi, így elveszíti feleségét, aki a tengeren marad. Meluzina csak akkor tér vissza családjához, ha gyermekeit veszély fenyegeti. Az Eltévedt litániák című kötetben többször felbukkan alakja.
„Mert testem feszült ember ölelésén
S csókok pőrölye törte fel a lelkem,
Szentélyed elé rendeltél Uram
És parancsoltad, hogy vérrel feleljek.
De én, Uram, nem szeretem a vért
Én Éden füves kertjét szeretem...
Engedd Uram, hogy hazamenjek.”
(Eltévedt litániák)
Annának nem voltak hiú reményei, nem kergetett ideálokat, tudta, hogy a boldogsághoz rögös út vezet. Hitt a próbaházasságban. A szerelemben a ráció, az észérvek helyett az emóció, a test hatalmában hitt. „Multtá nemesedni, jövőbe vetítődni is csak az a pillanat tud, melyet teljes lobogással éltünk át” – írja Nagy Endrének válaszként az író Szerelmesek kalauza című művére. Anna egy idős bácsi tanácsait is megosztja olvasóival: „Rettenetes tragédiák származhatnak abból, hogy az ember csókot ad, mikor párja simogatást várna vagy fordítva. Egyáltalán tudni kell, melyik ember csóktipusú és melyik simogatástípusú.” Nem hitt az egymáshoz csiszolódásban. Az egymáshoz rendelt szerelmesekben hitt. A „szeretethivatás” gyakorlását az egyik legfontosabb feladatának tartotta. ”Máli tűzijátékát rendezte a szeretetnek. Ez a nő olyan brutálisan gazdag, hogy muszáj szeretni” –mondta róla barátja, Balázs Béla.
Mert akit én megszerettem,
azt mélyen magamba vettem,
mély vermembe bevetettem,
verem kulcsát elrejtettem.
Tudd meg, tudd meg, kósza párom
köd előttem, köd utánam,
köd és álom hét határon
kedved, csókod, álmod nálam
belém nőttél arany száron.
Kósza utad visszalesem
várom, hívom, kényszerítem,
szerelmedet rám terítem,
mosolyomat rád derítem,
körbe-körbe örök ölbe,
kedvre kelve csókba ölve,
vissza vissza visszacsallak,
úgy szeretlek, majd felfallak.
Hozzám értél, foglyom vagy már,
elhagyulnál, ha elhagynál,
megölnélek, meg is halnék,
temetőben veled hálnék.
Az én vérem a te véred,
italodban ízét érzed,
a te ajkad az én ajkam,
ha akarom, itt ég rajtam.
Ezer közül ezt kerestem:
a te tested az én testem.
(Boszorkánydal, részlet)
Vártalak
Úgy vártalak, úgy vártalak,
Mint nem szabadna várnom jöttöd,
Mert nem szeretlek – nem kívánlak!
– Vártalak sápadt forróságban,
Mint meglapult gubbasztó állat,
Ki ösmeretlen árnyak jöttét
Lesi kíváncsi borzalommal.
És imádkoztam, hogy eljöjjél!
Szerelmesem légy – az, kit várok,
Hogy szép légy te – s én elsápadjak,
Erős légy te – s én elpusztuljak,
Mint szétmorzsolt rög bivaly útján.
Hatalmas légy, kacajra hajló,
Szívedig mégis felszeressél,
Mint virágot, kit gyepen lelnek,
Kit magasra nyújtott karokkal
Illatos oltárra emelnek.
Imádkoztam, hogy eljöjj végre –
Imádkoztam, hogy ne légy mégsem
Az, aki eljő néha napján.
...Most köszönöm, hogy itt az este,
Most köszönöm a hosszú várást.
Köszönöm édes alázattal
Hogy így tudtalak várni téged.
Anna vendégként csatlakozott a Nyolcak nevű avantgárd művészeti csoporthoz. Első kiállítása 1911-ben a Nemzeti Szalonban volt, a Nyolcak tagjainak műveivel együtt állították ki hímzéseit, kézimunkáit. Fiatal művészeket, többek között József Attilát és Radnóti Miklóst is támogatott, vendégül látott Körtvélyesen, majd Budapesten. A tízes évektől inkább ornamentikus elemek jelentek meg műveiben. A népi hímzésektől, textilmunkáktól eltérően kifinomult, ízlésesen összeválogatott színeket használt. Később állatminták, mesei elemek kaptak helyet művein. 1913-ban írta A kis kék pillangó utazása című mesét. A mesevilág már gyermekkorától fogva átszövi életét. Saját birodalmat teremt maga köré, „duplafenekű léleknek” nevezi magát. Teoretizál, meg akarja fejteni a mesehit lényegét, keresi a kapcsolódási pontot a valóság és az álomvilág között. „Olyan korból ered a mese, melyben az egyéniség még nem fejlődött ki. Az empirikus valóságból csak a külső látszatot, illetve a megtestesült, de még nem individualizálódott lényeket tartja meg, de a teret, az időt, az alakot, sőt a kauzalitást is saját törvényei kaptafájára húzza. A mese teremtette új valóságban minden olyan, mint a külvilágban, de mégis egészen más. Sajátos törvényei vannak, dimenziói tágabbak, csaknem korlátlanok, hiszen az ember vágyai tükröződnek benne. A lélek vágya a valódi belső értékek után, melyeket még nem zavart össze a félelmetes külső világ” – írja Vezér Erzsébet Anna mesevilágáról. Saját meséihez maga készítette a borítóterveket. Barátjának, Ady Endrének Ki látott engem? című kötetének címlaptervét szintén ő készítette.
Jászi Oszkár politikus volt Anna második férje. Két gyermekük született, György és András. Őket Anna műveiben gyakran Istenáldáskáknak hívott. Ez a házasság sem tartott sokáig, öt év után, 1918-ban elváltak útjaik. Még ebben az évben megjelent Édenkert című verseskötete és Mese a bútorokról és a kis fiúról című meséje.
Ébredés
Éltem aluvó asszonyéltemet
S testem nem volt más – minden nyarak teste –
Hajam a fáknak kusza lombja volt,
Szívem a nappal leáldozott este.
És nem volt más álomra nyílt szemem
– Hiába hajlott ködfejtő betűkre –
Mint minden víznek és minden egeknek
Egymásba mélyedt magalátó tükre.
Dús eremben télvégi harmat gyűlt meg,
November hóban őszi pára ült meg.
Mindenik maggal kipergett az éltem
És lenge lelkem lebegett a szélben.
Te eljöttél és kiváltottál engem
Te csudahántó megváltó szerelmem.
Sebzett testem a nyarakból kiválott,
Most talpig saját fájdalomban állok.
Az én karom reszket ölelve téged,
Az én szívemre verődik beszéded
S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem,
Én felsikoltva önmagamra leltem.
Anna tagja volt a Vasárnapi körnek. A Balázs Béla lakásán szervezett találkozók először baráti beszélgetésnek indultak, de később elmélyült, rendszeres beszélgetéssorozattá alakultak, melyhez a kor több kiemelkedő alakja csatlakozott. A Vasárnapi kör tagjai közül többen láttak el olyan feladatokat, mellyel a Tanácsköztársaság bízta meg őket. Annát ebben az időben kérték fel, hogy dolgozza ki a nyolcosztályos alapiskola és a négyosztályos középiskola rajztanítási tervezetét. Ekkoriban már együtt élt a nála fiatalabb grafikussal, Gergely Tiborral. Később házasságot kötöttek, együtt emigráltak Bécsbe 1919-ben. Naplóiban férjét csak Gerg néven emlegeti, ez a kapcsolat már élete végéig tartott. Virágos szerelem című verseskötete 1922-ben jelent meg. Az emigráció évei megviselték Annát, hiányzott neki a körtvélyesi mesebirodalom, a természet közelsége. Műveiben keltette életre a paraszti világot, az állatokat, a meséket. 1926-os bécsi kiállítását így jellemzi egy kritikusa: „Kimeríthetetlen meserajzoló elme. Egy-egy képén hemzseg a sok lelkes állat, tán ötven is egy kis felületen, nála mindennek lelke van.”
1930-ben Budapestre látogattak, önálló kiállítása volt az Ernst Múzeumban. Magyarországi tartózkodásuk azonban nem végleges. Közeledett a második világháború, a fasiszta eszméket magába szívó Európából Lesznai Anna és férje a második férj, Jászi Oszkár segítségével Amerikába menekült. Két nagy fia már itt élt. New Yorkban telepedtek le, Anna magyar művészetet tanított a Lawrence Street Schoolban, de máshol is tartott előadásokat. Könyvet adott ki, mely magyarul A tervezés művészete címmel jelent meg. Életében az alkotás szerepét átvette az ismeretek átadásának fontossága. 1939 után Sanduskyben, Bostonban, Cambridge-ben tartott előadásokat, magániskolájában beteg embereket tanított terápiás célzattal. Önéletrajzi elemekkel átszőtt családregényét Kezdetben volt a kert címmel írta meg. Férje keresett mesekönyv-illusztrátor lett Amerikában. Az emigráció Anna művészetére is hatást gyakorolt, a magyar népi motívumok helyét perui, indián minták vették át. Már nem tervezett, másolható minta alapján dolgozott, a tű a fantázia szárnyalását követte, egyedi darabokat hozva létre. A kis pillangó utazása Lesznán és a szomszédos Tündérországban címmel mesét írt. Soha nem érezte igazán otthon magát Amerikában. „Itt művészileg elsorvadok, emberileg nagyon szenvedek, és eladtam sokat, ami boldogság volt egy tál lencséért, mint Ézsau nevű ősöm” – írta volt férjének, Jászi Oszkárnak.
Utolsó éveiben kétszer is hazalátogatott Magyarországra. Sajtó alá rendezte könyvét, illetve verseit, melyek halála után egy évvel jelentek meg Köd előttem, köd utánam címmel. Témái a szerelmet, az asszonyi sorsot, magát az életet járták körül. Tapasztalt, minden percet, minden élményt teljes mértékben átélt asszony versei ezek. Érzelmei irányították életét és művészetét. ”Egész életemben nem akartam mást, mint nem férfiművészetet adni. Az asszony ne akarjon jobbat csinálni, hanem mást” – írta. Egy művésznek teljes önmagát kell adnia, a nő csak női művészetet csinálhat, átadva anyai ösztönöket, szerelemhez való viszonyulást, mindent, ami benne rejlik.
Szeretés
Kisded világom, vágyom kék szemed elé
mert kék szemed nagyon nagy,
minden horizont benne fürdik.
S bebarangolt ifjúságom
két tenyeredbe vágyik beférni egészen
mert minden amit álmodtam
úgy játszik ott, mint gyermek a dedóban.
Ajkad... odáig el sem érek!
Soha a piros égi gyümölcsig nem jutok el,
szemem fennakad arany pillád rácsán,
ujjam hűs ujjaid pálma-kertjében.
Kedvesem, messzi fénylesz buja rögömtől,
tavaszi nap Te!
Öreg gyerek vagyok már,
tudom, nem lehet megfogni a napot,
tudom, nem lehet belesétálni a szivárványba,
tudom, nem vagy szakasztott olyan, amilyennek látlak,
tudom, hogy nem szerethetsz úgy, mint én szeretlek.
1966. október másodikán halt meg New Yorkban, végakarata szerint hamvait hazahozták. A Kerepesi temetőben helyezték végső nyugalomra. Lesznai Anna már életében magkapta a neki kijáró tiszteletet és elismerést. Számos kiállítása volt, módszertani munkái szintén sikereket értek el. Teljes, egész életet élt, szerelemmel, szeretettel, alkotói kiteljesedéssel. Azzal a tudattal távozhatott, hogy a kertet, a virágokat, a természetet és hangulatokat sikerült átadnia az utána jövőknek, képek, hímzések, versek, naplók formájában.
Juditty
Forrás:
Lesznai Anna: Kérdetlen válasz Nagy Endre „Szerelmesek kalauzá” -ra
http://artportal.hu/lexikon/muveszek/lesznai_anna
http://www.hunbook.hu/index.php?op=news&id=39
Török Petra: Boldogságországba jutni - Bevezető gondolatok Lesznai Anna naplójegyzeteihez
http://www.sulinet.hu/tp/nadragszoknya/nszlesznai.htm#mese
Lesznai Képeskönyv. Szabadi Judit és Vezér Erzsébet utószavával. Bp., Corvina Kiadó, 1978;
http://www.irodalmijelen.hu/node/8158
http://mek.oszk.hu/02100/02177/02177.htm#109
http://www.otka.hu/index.php?akt_menu=1613
Borgos Anna: Életmunka és szeretethivatás (Sorsával tetováltan önmaga / Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből)
