24. hét
Újabb fontos mérföldkőhöz értünk: Bogyó ettől a héttől kezdve megmenthető. Láttam 24-25. hétre született babát (meg igazából 23+6-ra is) tudom, hogy itt az esély még nem sok, a veszély annál több, mégis megnyugtató a tudat, hogy van lehetősége már az életben maradásra. Következő nyugvópontom pedig a 32. hétnél lesz. Akiket láttam 32. hétre születni, annyival fejlettebbek voltak a kislányomnál, annyival hamarabb kerültek ki a PIC-ről, hogy ha mégis azon a héten születne Bogyó, szinte nyugodt lennék. Tudom, hogy ez eléggé hihetetlenül hangzik, de a 40 nap PIC+ 40 nap hizlalda után a nagyjából 14+14 nap szinte semmiségnek tűnik. Tudom, hogy ez a legjobb eset, és a 32 heteseknél is előfordulhatnak komplikációk, de az esély rá jóval kisebb. Valamiért azonban folyton az motoszkál a fejemben, hogy ez a baba bizony majd csak a 41. héten fog kibújni, ne kérdezzétek, hogy miért.
Lehet, hogy belejátszik az a közkedvelt vélekedés, hogy a fiúk kényelmesek és szeretnek bent maradni, ameddig csak lehet. Hát majd meglátjuk ezt is, mint mindent. Illetve valószínűleg nem, mert császárral szeretnék szülni, illetve egyúttal elköttetést is kérek. Így meg valószínű programcsászár lesz a dologból. Nem akarok többször terhes lenni. Már beszéltem erről a dokimmal, akinek az volt az első mondata, hogy ha stabil párkapcsolatban élek, akkor köttesse el magát a férjem, az egyszerűbb. Mondtam, hogy igaza van, de az élet kiszámíthatatlan és ÉN! nem akarok terhes lenni még egyszer. Ugyanis nem babát nem akarok, csak ezt az állandó stresszt, ami nekem a várandóssággal jár.
Végül is megegyeztünk, hogy még visszatérünk rá, itt elég kb. 3 hónappal bejelenteni az elköttetés igényét. Így egy kicsit hamarabb kell majd bejelentkeznem a kórházba, ahol szülni fogok. Le kell majd beszélnem egy altatóorvossal meg a császározós orvossal is. Mivel itt sincs ez a dolog ingyen, így az árát is megmondta a doki. Ha nem császárral együtt kérem, hanem külön műtétként, akkor 500 euró az ára, ha császárral együtt, akkor valamivel olcsóbb, de ezt nem tudta pontosan megmondani. Én úgy vagyok vele, hogy akkor legyen „két legyet egy csapásra”, minél kevesebbszer akarok kórházba menni.
Nem akartam a szülésig szoptatós melltartót venni, mert addig még bármekkorára nőhet a mellem, de muszáj voltam venni, mert a mostaniakból már egész egyszerűen kibuggyannak és nem is kényelmes. Néha úgy érzem, mintha:
„Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg?
Ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál meg?”
Az első terhességemnél is alig vártam, hogy végre újra a hasamon alhassak, erre az első alkalommal meglepetten vettem észre, hogy hoppá, most nem a hasam, hanem a cickóim miatt nem fog menni a dolog. Egyszerűen a párnára nem tudtam rárakni a fejem, és mivel teli voltak tejjel és kőkemények voltak, ezért „arréb dobni” sem tudtam őket. Most már felkészültebb vagyok, nem reménykedek abban, hogy a közeljövőben ismét a hasamon tudok aludni.
Szóval megrendeltem két darabot, fényképen jól néztek ki, nem volt bennük merevítő és pamutból vannak, amik számomra fontosak. Ráadásul még csipkedíszítés is van rajtuk, tehát nem is azok a lepukkant „Jó lesz az szoptatósnak!” kategória. Otthon szépen lemértem a méreteimet rendelés előtt, majd vártam. Két nap múlva már itt is voltak. Kibontottam őket és óóóó-te-jóóó-ééég! Ezek hatalmasak, sátrak! Most akkor én mértem el magam, vagy nem jól adták meg a méretezést?! Na, jó, tegyünk egy próbát. (Mivel nálam mindig mindennek és mindenkinek van egy próbalehetősége.) És basszus, jók rám! Mintha rám öntötték volna őket. Azóta is nézegetem őket meg magamat, és nem akarom elhinni, hogy tééényleg ekkorák a melleim. A durva az, hogy még nincsenek is tele tejjel. Mi lesz, ha teljesen be lesznek durranva?! Fúú, azt hiszem, be kell szereznem egy talicskát, hogy azon toljam őket magam előtt.
Én nem tudom, hogy mekkora ereje van ennek a gyereknek, (a kislányom feleekkorákat sem rúgott), de nagyon „durván” tud bulizni. Múlt hét szerda este konkrétan már kívülről is látszódott! Azért ezt nem vártam egy 23-24 hetes babától. Apja is odatette a kezét a hasamra, és aggódva kérdezte meg, hogy „Nem fog kárt tenni benned a gyerek később, ha már most ekkorákat rúg?” Mondtam, hogy ezt azért a nők ki szokták bírni. De abban biztos vagyok, hogy lesznek meglepi rúgásai, amikor én is csak pislogni tudok majd. Vagy még azt sem.
Nevéről még mindig nem döntöttünk, én kiírtam azokat a neveket, amik tetszenek és nemzetköziesek, a férjem meg kihúzott belőle kettőt. Még van kilenc esélyes, azt hiszem, hosszú menet lesz, mire meglesz A NÉV.
Zizik
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
