23. hét
Vannak napok, amikor nehezebb. Amikor semmi sem jó. Reszelem a sajtot a kislányomnak, és legszívesebben beleennék úgy egy jó maréknyit. Ahogy mindig is tettem a terhességem előtt. Csinálom a tiramisut, az eperturmixot, és nézem, ahogy a család elfogyasztja. Én meg kérdezem, hogy: Milyen? Finom? „Igen, jó lett” - jön a válasz. Én meg nézem sóvárogva. De ez mindig csak egy napig tart. Amikor jön a hidegfront. Vagy az eső. Vagy mittomén. Azért szülés utánra már beterveztem magamnak egy csodálatos sajttálat. De nem akarok belehalni ebbe a terhességbe (se). Az előzőbe majdnem „sikerült”, most vigyázok magunkra. Kerül, amibe kerül.
Na, jó, azért ennyire borongós hangulatom csak néha van, de már annnnyira vágyom egy igazi, hosszan tartó nyárra. Itt most volt egy hétig, amíg itt volt az anyukám. Sütött a nap, meg volt kb. 23-24 fok. Most megint esik az eső, szötymörgős az idő, buááá. Június közepe van, és azon agyalok, hogy milyen jó kis melengető levest főzzek, amit én is megehetek.
Mindenesetre az elmúlt hét eléggé eseménydúsra sikeredett. Ugye itt volt az anyukám, és sikerült egy csomó mindent elintéznem, egy kicsit rakosgattam-pakolgattam a lakásban. Olyan szöszölős feladatokat, ami közben jókat lehet beszélgetni, de a kezünk tud járni. Úgyhogy most egészen pofásan néz ki a lakás, vagy legalábbis megelégedettséggel tölt el, hogy ezt meg azt végre sikerült helyreraknom. Szombatra kissé bedagadt a bokám a pénteki hosszú utazástól (Münchenbe kísértük vissza anyukámat, meg a kislányomnak útlevelet intéztünk). A férjem rögtön aggódva meg is jegyezte, hogy bedagadt a bokám. Nekem nem tűnt föl, de ő eléggé aggódós típus, úgyhogy ilyesmi nem kerüli el a figyelmét. Vasárnapra viszont lelohadt, mert sokat pihentettem meg felpolcoltam.
Voltunk gyerekdokinál is, mert új receptet kellett kérnünk logopédiához. Sajnos nem vagyok megelégedve a gyerekdokinkkal, úgyhogy a következő alkalommal már nem hozzá megyünk, csak mivel nála kezdtük el a folyamatot, ezért be akartam fejezni az elkezdettet. Három hónapot kellett várni arra, hogy kiadja az igazolást, hogy a kislányomnak tényleg szüksége van fejlesztő tornára, most meg majdhogynem lecseszett, hogy miért csak most kezdett el járni rá. WTF???? A logopédiai recepteket is olyan foghúzva adja, hogy rossz nézni. Meg kijelentette, hogy a kislányom nem fejlődött eleget szeptember óta, és hogy másik, fejlesztő oviba kellene járnia. Ezzel csak az a gondom, hogy
- pont két nappal előtte voltunk ovis megbeszélésen, ahol mondták, hogy szépen halad a leánykánk
- az asszisztens, aki felmérte, az is dicsérte, hogy szeptember óta milyen jól megtanult németül
- stresszes volt a kislányom, ezért csak motyogott a doki néninek, amit nem is csodálok, mert olyan szúrósan nézett rá. Ja, és a doki néni azt is kifogásolta, hogy keveri a névelőket németül a leányzó. Na, ez már számomra tényleg a no komment kategória. Illetve egyéb dolgok is vannak még, ami miatt váltani fogok.
Aznap jól elfáradtam, rengeteget sétáltunk meg vártunk, délután muszáj volt ledőlnöm, mert úgy éreztem, menten elájulok. Szerencsére a hasam nem keményedett be, de szerintem Bogyó is „elfáradt”, mert aznap egy kicsit visszavett a bulizásból.
Visszatérve az ovis megbeszélésre: itt nálunk nincs szülői, meg úgy semmilyen műsor sem. Bármikor kérhetünk viszont időpontot, amikor átbeszélhetjük a gyerekünk fejlődését, illetve évente egyszer ez „kötelező”. Már hetekkel ezelőtt kiraktak egy táblázatot időpontokkal, ahova be kellett írni, hogy ki mikor szeretne beszélgetni a gyerekéről. Szóval szigorúan egyesével, csak saját gyerekről szól az időpont. És teljesen alapnak veszik, hogy ilyenkor mindkét szülő megy, ugyanis a beszélgetés papírját az apának és az anyának is alá kell írnia.
Át is beszéltük, hogy a némettel nagyon jól halad a kislányom, agyilag egy kicsit előrébb tart a társainál, viszont a kis-és nagymozgása el van maradva. Nincs elég izma hozzá valószínűleg. Szerencsére júliusban nyílik a falunkban korai fejlesztő központ, illetve van tornaegylet is, külön ovis részleggel. Mindkét lehetőséget át-és megbeszéli nekünk az óvónő, nekünk csak rá kellett bólintani. Nem az első eset, hogy helyettünk elintéznek mindent, többek között ezért is imádom ezt az ovit, meg főleg azért, mert annyira jól kezelik a gyerekeket. Az biztos, hogy Bogyó is ebbe az oviba fog járni!
Aki egyébként egyre nagyobb területen bulizik. A héten kezdtem azt érezni, hogy a köldököm fölé is rugdos már, illetve néha focilabdának nézi a hólyagomat és megpróbálja kirúgni a helyéről. Na, ilyenkor érzem azt, hogy most azzzonnal egy pelust nekem, különben gond lesz! Ha épp itthon vagyok nyugiban és nem úton, akkor megfigyelhetően egyre több az aktív szakasza, bár egyelőre úgy érzem, hogy inkább többször, de rövidebb ideig rugdos, mint pár hete. Illetve néha annyira oldalt érzem a rúgásait, hogy nem vagyok biztos benne, hogy az tényleg rúgás-e, vagy valami bélmozgásszerű. Bár ez utóbbi eléggé valószínűtlen a hely és az intenzitás miatt. Tegnap viszont határozottan éreztem, hogy rugdos, még a kezembe is rúgott párat. A vicc az egészben, hogy konkrétan a csípőcsontomnál éreztem, egészen jobb oldalon. Majd ezután rögtön a másik oldalra is rúgott egy párat vagy ütött, ott kevésbé éreztem erőteljesnek. Lehet, hogy ezért sem nagy még a pocim, mert oldalra terjeszkedik a fiatalúr. Mondjuk az eddigi összes ultrahangon keresztben feküdt, úgyhogy talán nem is meglepő a dolog.
A reggeli és az esti buli-időpont nagyjából állandó már pár hete, napközben viszont változó. Az időpontja is, az időtartama is és az intenzitása is. Szerencsére azért pont annyiszor mindig érzem, hogy ne kezdjek el pánikolni, hogy „úristen, nem mozgott eleget a gyerek, biztos valami baja van!”
A vérnyomásom továbbra is alacsony, vasárnap pl. annyira alacsony volt, hogy csoda, hogy nem ájultam el. Pedig nem is éreztem így, de „poénból” megmértem magamnak, aztán csak lestem az értéken (101/58). Mindenesetre továbbra is szedem esténként az aszpirint, mivel a dokim azt mondta, hogy a 35. hétig ajánlott a HELLP elkerülése végett. Úgy vagyok vele, hogy inkább alacsony legyen, mint magas. Néha számomra meghökkentő, hogy reggelire eszem a két tablettás vitamint, ebédhez a magnéziumot, este meg az aszpirint. Kissé úgy érzem magam, mint a nyugdíjas Józsi bácsi, aki már inkább csak a tablettáin él. Főleg az aszpirinnel vagyok néha gondban, mivel azt nem túlzottan egészséges éhgyomorra enni, mert kikezdi a gyomrot. Viszont főleg hétvégente, amikor elcsúszik a napunk és van egy késői ebédünk, én már nem vágyok vacsorára, de muszáj az aszpirin előtt valamit magamba pakolnom, hogy aztán ne legyen hirig a gyomrommal. Sebaj, legfeljebb egy kissé gurulni fogok a terhesség végére.
Zizik
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
