Az iskolában elég hamar megutáltam a testnevelést. Sportolni mindig sportoltam, volt, hogy egyszerre háromfélét is, de az iskolai tornaórától még most is kiráz a hideg, ha rágondolok. Mikor megtudtam, hogy az óvodában van testnevelés óra, eléggé meglepődtem, akkoriban, amikor én voltam óvodás, nemhogy tesi, de tornaterem sem volt. A gyereknek nem mondtam semmit, nehogy az ellenérzéseimet ráragasszam. A tornaórának azonban így is igen hamar sírás lett a vége. Az óvó nénik szerint, játékos mozgást takar a tornaóra. Csupa olyat, ahol versenyezni kell. Aki „béna”, kiesik. Mondtam a gyereknek, hogy ez butaság, ő nem béna, csak picit lassú, nem lehet mindenben jó, meg ezek csak játékok, nem kell komolyan venni. Ő pedig közölte, hogy de anya, ezek buta játékok. Igen, azok. Én is utáltam a kidobóst, a székfoglalót, a versenyfutást. Még csak kiscsoportos, de már nem szereti a testnevelést. Már most összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy az iskolában minden nap el kell szenvednie az értelmetlen tornaórát, és a bénaság érzését.
Nem egy mozgékony gyerek, nem is eszik sokat. Még csak pár hónapos volt, de már akkor félóráig nézegette a puha babakönyvet. A könyvek iránti rajongása töretlen, sokszor olyan témák érdeklik, ami nem igazán korosztályának való, de megpróbálom kielégíteni a kíváncsiságát. A legújabb szórakozásunk, hogy idegen nyelven olvasok neki mesét, majd lefordítom, és magyarul is elmesélem. Meg az állatos és a földrajzatlasz nézegetése, melyik állat hol él, milyen országok vannak, ott kik laknak, milyen nyelven beszélnek, ilyesmik.
Végre lesett az első hó. Mióta beköszöntött a tél, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor voltak kint az udvaron, gondoltam, hogy na, ha hó lesz, biztosan kiviszik őket végre. Tévedtem. Az egyik óvónő hárított, és elterelte a szót az udvar kérdéséről, a másik mindenféle kifogásokat keresett, míg végül addig erősködtem, hogy csak kimondta, hogy nem fognak 20+ gyereket felöltöztetni. Így hát ne is várjam, hogy udvarra mennek, mert nem fognak kimenni egész télen. Annyira ledöbbentem, hogy köpni-nyelni nem tudtam. A szülőin még arról volt szó, hogy csak akkor nem viszik ki őket, ha esik, vagy nagyon hideg van. Valóban vannak olyan csoportok, ahol tényleg így működik, ahova meg a kevésbé jó óvónők jutottak, ott meg bent ülnek egész télen.
Nincs sok elvárásom az óvoda felé, de az egyik pont az lenne, hogy legyen a gyerek levegőn.
Amíg el nem olvadt a hó, kárpótlásul minden nap megszánkóztattam a gyereket, és építettünk egy helyre kis hóembert is. Az óvodában meg csóri gyerekek az ablakra tapadva nézik, ahogy a többi csoport kint játszik. Más szülők is morognak a folyosón, de szólni egyik se szólt, legalábbis én nem hallottam, hogy bárki szóvá tette volna nekik, bezzeg a csoportszoba dizájnja néhány unatkozó anyukának marha fontos.
Meglepően könnyen vette, hogy a tesója bölcsis lett, az alvást mondjuk felfüggesztette egy időre az óvodában, de már kezd visszarázódni, és 2-3 alkalommal újból elalszik bent is. Talán azért is ment viszonylag zökkenőmentesen, mert már vannak barátai, és két hódoló is a nyomában van minden nap, így kevésbé vágyik vissza a bölcsibe.
Közben rázódunk vissza a kétkeresős munkába és szervezünk, vannak még homályos pontok, megoldatlan problémák, de azt hiszem, menni fog. A reggeli indulást jól begyakoroltuk már, ki, melyik gyerekkel, milyen sorrendben, mit csinál. Mit lehet kihagyni, ha szorít az idő, mikor kell feltétlen kilépni az ajtón, hogy senki ne késsen el. Hat óra mellett minden belefér a napba, nyolcnál azonban borulni fog minden, elképzelésem sincs, úgy hogyan fogok odaérni a gyerekekért. Abban bízom, hogy ki tudok eszközölni, ha hatot tovább nem is, de legalább egy napi hét órás megoldást. Fél-fél óra hiányozna igazán reggel, és este is a gyerek-logisztikához.
Halacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
