Tanulmányaim során (mind az edzői, mind a táplálkozási szakértő kurzusokat beleértve) sokszor felmerült az emberi psziché, a viselkedés, a kultúrák és szokások témaköre is.
Lehetetlen kihagyni ezt az aspektust, hiszen, hogy milyen életmódot élünk, és hogy tudunk-e ezen változtatni, nagymértékben ezeknek a függvénye.
A helyzetek többsége ugyanis nem egyszereplős. Ha az lenne, akkor csak ki kellene találnom, hogy adott személyt mi motiválja, mivel tudom őt lépesenként az egészséges életmód felé terelgetni. Ez igazából nem nagy vasziszdasz, fiatal vagy nem annyira fiatal egyedülálló nőkkel vagy férfiakkal viszonylag hamar kidolgozunk valami stratégiát, és az eredmény záros határidőn belül látható. Sikerélmény elkönyvelve. Ám az emberek többsége valamiféle kapcsolati viszonyban él, és a változások hatással vannak a másik félre vagy felekre is. Hogy néhány példát említsek abból a széles repertoárból, amibe már belefutottam:
- Anya, apa (nagyszülők is természetesen) tradicionális magyar konyhán, sültkrumpli, rántotthusi, pörkölt, töltött káposzta. A három gyerek közül egy annyira túlsúlyos, hogy a cukorbetegség veszélye fenyegeti.
- Anya és apa egyetértésben reformkonyházik, ám a tágabb család minden összejövetelen megtorpedózza erőfeszítéseiket. Nem múlik el összejövetel (tegyük fel, szoros kapcsolatban állnak, hetente összejönnek), hogy ne tennék a megjegyzéseket: fogyókúrázni otthon kell ám, itt most élvezzétek a jó kis kosztot!
- Anya és apa próbálják az édességbevitelt korlátozni, ám a drága nagymama úgy érzi, az ő kisunokáját megfosztják minden jótól, hát legalább mikor nála van az a kis angyal, ehessen sütiket csokikával, ennyitől biztos semmi baja nem lesz.
- Anyának elege van a két gyerek után rárakódott súlyfeleslegből és abból, hogy állandóan fáradékony, kifullad két emelet között, nem jön rá egy normális ruha. Apa viszont nem érti, hogy miért akar heti három estét kondiban tölteni, hiszen nekem így is tetszel drágám. Különben is, nem vagyok én nyúl, hogy mindenféle zöldeket egyek. Olyan izé kenyeret meg ne hozzál még egyszer a boltból, tudod, azt a teljes kiőrlésűt, vagy mijafrancot, na.
Alapvetően arról van szó, hogy változunk. Lehet ez belső igény, vagy külső ráhatás, vagy egyszerűen kényszer (mert az orvos azt mondta, hogy vagy lefogyok 20 kilót, vagy néhány éven belül blablabla...). És ezt a változást nem mindig tudja/akarja követni a környezetünk, a családunk, vagy a partnerünk. Nem új a konfliktus, hiszen a változások következtében a házasságok sokszor felbomlanak, a barátságok megszakadnak, jószomszédi kapcsolatok szűnnek meg. Így van ez a sport/táplálkozás kontextuson kívül is.
Néha tudok tanácsot adni, mert eszembe jut valami trükk, kis rafináltság, amiből nem lesz botrány, amivel a tiltakozó felet tudatán kívül rábírjuk a változásra. Szépen, lassan, fokozatosan, nagyágyúval nekiesni tilos persze. Sokszor azonban csak együttérezni tudok. Mert amit mondanék, az már kívül esik a szakmai kompetenciámon, a belepofázás kockázatát meg nem vállalom.
cozumel
