Szeretném veletek megosztani fogyásom történetét. Összesen körülbelül 45 kilótól kellene megszabadulnom. Most járok félúton... Miért írok ide és mit várok ettől a blogtól? Talán lesz olyan olvasó köztetek, aki elszánja magát, hogy változtasson, ötleteket vesz át tőlem, erőt merít a történetemből.

És talán én is kaphatok némi útmutatás, jó tanácsokat, biztatást... és kritikát is ám! Azt tervezem, hogy minden héten leírom, hogy mit ettem, mennyit mozogtam, mennyi súlyt vesztettem, illetve ezek mellett egy adott témában írom le a tapasztalataimat.

Kezdetnek jöjjön egy kis bemutatkozás:

Nyolcéves korom óta vagyok kövér. Nem emlékszem már, hogy hogyan híztam el, de ismerősök szerint sokat ettem, többet, mint amennyi szükséges lett volna. Hiába éltem a kisgyermekek mozgalmas életét, ha minden este teleettem magam nehéz és hizlaló ételekkel, a rengeteg édességről nem is beszélve. Úgy tízéves korom körül sok barátom elköltözött a lakótelepről, így a játszótéri bandázásokat felváltotta a tévézés, olvasás, aminek eredményeként 13 évesen már a nagyon kövér kategóriába tartoztam. Egész gyermekkoromban csúfoltak, kevesen barátkoztak velem.

Amikor elkezdtek érdekelni a fiúk és a plátói szerelmet felváltotta volna a valódi érdeklődés, kezdeményezés, ismét sok csalódás ért. Az első és második szerelmem szó szerint közröhej tárgyává tett, kínoztak, szórakoztak velem. Akkoriban kicsit depressziós voltam, sokszor gondoltam az öngyilkosságra. Valahol a középiskola kezdetekor kicsit lejjebb fogytam, ami inkább a hirtelen növésnek köszönhető, meg annak, hogy már nagylányként sokat jártam a barátnőmmel csavarogni. 174-es magasságomhoz kb. 80 kg társult. Kicsit kövér voltam, de nem annyira, mint 13 évesen, vagy később. Valamivel csinosabb voltam, illetve már nem csúfoltak a diákok, egyszerűen csak átnéztek rajtam.

Tizennyolc évesen elkezdtem fogamzásgátló tablettát szedni. Emiatt, és az érettségire való tanulás miatt is a szorgalmi időszakban felszedtem 3 hónap alatt 20 kilót, így már kb. 95 volt a súlyom. A 13. évfolyamon már ismét eléggé kövér diák voltam. De történt egy nagy változás, valamikor érettségi körül kinyílt előttem a világ. Sokkal közvetlenebb, barátkozóbb, vidámabb lettem. Tizenkilenc évesen dolgozni kezdtem és szerencsére a munkahelyeimen már egy életvidám, energikus, örökké mosolygó, viccelődő csajt ismertek meg. A fizetésem egy részét magamra költöttem, csinos ruhákat vettem, fodrászhoz, kozmetikushoz jártam rendszeresen, molett alkatom ellenére csinos voltam.

Szép lassan, de biztosan kúsztak fölfelé a kilók. Mire az első fiunkat vártuk, már 100 kilósra híztam, amikor a második is megszületett, akkor voltam 118 kiló. Egy ruhaboltban szembesültem először az extra méreteimmel. Sosem felejtem el, ahogy álltam az egyik bolt próbafülkéjében, ahol minden irányból láttam magamat. Álltam fehérneműben és elborzadtam a lógó hurkáimtól, a vastag hátam, akár egy díjbirkózóé, a combon nagy és narancsbőrös, a fejem is olyan nagy és kerek... Onnantól fogva már nagyon zavart a túlsúlyom.

Nyáron megpróbálkoztunk a Norbi-kajával, rendeltünk heti menüt, heti 11 ezer forintért napi 5 étkezés minden nap, hétvégén is. Amellett, hogy rosszul volt elkészítve, sajnos nem tudtam megállni, hogy ezt-azt ne egyek mellé, így hatástalan volt az egész diéta. Elkezdtem akkor egy könnyű futóprogramot is, de a térdem nem bírta. Három hétig pihentettem és gyógyszereztem, mire elmúlt a fájdalom és a gyulladás.

A nagy elhatározás több kis esemény hatására született meg. Egyik éjjel a férjem azt álmodta, hogy a túlsúly miatt kialakult ujjnyi vastagon kidudorodó visszerem miatt trombózist kaptam, lebénultam teljesen, és ő látott el engem és a két kisfiunkat. Sírva mesélte ezt el egyik reggel, részletesen, meghatóan. Később, egy szeptemberi reggelen történt meg, amikor felkelés után meghallottam a Facebookon Oláh Ibolya Baby című számát, egész reggel erre táncoltunk a kisfiaimmal, fellelkesített. Ez a dal, a férjem rémálma és a tükörben való szembesülés hatására kezdtem el keményen diétázni és sportolni.

Most jelenleg 95,1 kg vagyok és a változás szinte leírhatatlan. Időközben elhatároztam, hogy nemcsak lefogyok, hanem szeretnék izmot építeni. Szeretnék izmos, de nőies lenni, majdnem, mint Rubint Réka, leszámítva a már túl izmos, férfias karját, vállát. Véghez fogom vinni, tudom, akarom, csinálom.

A célom az, hogy március végéig, a szülinapomra 80 kg legyek (11 hét alatt kéne leadni 18 kilót), június elejére, a kisfiam szülinapjára pedig 70 kg (újabb 11 hét alatt 10 kg).

Az első 5-10 kilót nehéz leadni, nincs, ami motiváljon. De aztán jön az a rengeteg pozitívum, amire nem is gondolt az ember, és szembesül vele, innentől már jobban megy. Mozogni viszont sosincs kedvem, de csak addig, még el nem indulok, és nem szól a zene. A mozgás következtében termelődik a boldogsághormon. Persze a fáradtság mindig jó kifogás... erre én azt szoktam mondani, hogy ha én két kisgyerek és  háztartás mellett el bírtam indulni este 7-8-kor is hulla fáradtan, akkor más is kibírja... a fáradtság elmúlik 5 perc után. Most télen nagyon rossz, hogy kora délután kell gyalogolnom és hazaérve 15 körül még előttünk az egész délután, fárasztó nagyon.

Örömmel veszek minden tanácsot, véleményt, építő kritikát, sőt még rosszindulatút is.

rotarix