16. hét
Nehéz volt az elmúlt időszak. Csütörtökön voltam a specialistánál, jó alaposan megnézte ultrahanggal a babát. Olyan pici fekete maszatokat nézett, hogy én konkrétan azt hittem, azok csak valami kis szöszök a képernyőn. Még a vizsgálat elején elmondta, hogy az ultrahang azért nem ad semmiről sem bizonyosságot, csak a magzatvízvizsgálat. Mondta, hogy elérhető náluk a vérvizsgálat is, de csak a magzatvízvizsgálat ad 100 százalékot. Így beleegyeztem. Remélem, nem lesz semmi baj a szúrásokkal, sem vetélést, sem koraszülést nem fognak okozni. (Rémálmom, hogy a balatoni nyaralás alatt megindul a szülés.) Ugyanis négyszer szúrtak, mert mint utólag elmondta egy nagyon kedves doktornő, különböző helyekről vettek mintát és ugyanazokat a kromoszóma-rendellenességeket is megnézik, mint a vérteszttel. Ritka szar érzés volt minden egyes szúrás, bár van, amelyik kevésbé és van, amelyik jobban.
Két szúrásnyom még mindig látszik, kettőnél már „csak” kék foltok láthatók a hasamon. Amint hazaértem, a kislányom egyből szemügyre vette a sebtapaszt, „Hol van a sebecskéd?” felkiáltással. Mivel becsuktam a szemem, hogy ne is lássam, mit csinálnak, így fogalmam sincs, mi hogy volt. A végén azért megmutatták a magzatvizet. Ezzel nincs gondom, azt is szoktam nézni, ahogy vérvételen csorog a lé, csak magát a szúrást nem bírom nézni. Az ultrahang után egyből meg is csinálták ott helyben, még másik kezelőbe se kellett átmennem. Utána 10 percet pihentem ott, majd 20 percet egy pihenőhelyiségben. Utána jött a kedves doktornő, aki mindent elmagyarázott. A specialista nem volt túl bőszavú, annyit mondott, hogy van orrcsontja, és a belső szervei rendben vannak. Habár valamit nem látott a gyomra körül, arra azt írta, hogy később meg kell még nézni. Én meg úgy voltam vele, hogy nem kérdezgetem vizsgálat közben, nehogy kibillentsem a gondolatmenetéből.
Visszatérve a doktornőhöz: elmagyarázott mindent, kikérdezte a családom betegségeit. Ez jó sokáig eltartott, mert még az unokatesókról is kérdezgetett, nekem meg abból sok van. A magzatvízvizsgálat eredményére 10-14 napot kell várni, de volt rá lehetőség, hogy kérjek egy gyorstesztet. Éltem vele (60 eurónk bánja), így már pénteken megtudtam, hogy nem Down-os a baba. Hát bizony elsírtam magam a telefonban örömömben. Szerencsére nem kellett meghoznom életem legnehezebb döntését. Előtte volt egy kis idegeskedés, mert felhívtak, de süket volt a telefon másik vége. Aztán nekem akadtak problémáim a hangpostámmal, de végül sikerült visszahívnom őket. A labort kellett hívnom, akik megkérdezték a nevem, majd mondták, hogy átkapcsolnak egy másik számra. Na, gondoltam magamban, ez már jót nem jelenthet. Egy ideig ment a tralllala, aztán sikerült az átkapcsolás, de megint süket volt a vonal másik vége. Hát legszívesebben sikítani tudtam volna. Újabb hangposta, újra visszahívom őket, amikor is elnézést kértek a süket vonal miatt és bemondták az örömhírt.
Egyébként iszonyú büszke vagyok magamra, mert végig németül társalogtam, nem volt szükségem arra, hogy „angol-mankót” kérjek. A specialista szép lassan, tagoltan beszélt, így értettem mindent (gondolom nem én voltam az első külföldi, akivel találkozott). A doktornő már gyorsabb beszédű volt, de vele sem volt gond, csak egyszer kellett visszakérdeznem. Sajnos a férjem nem tudott velem jönni, mert a kislányunk pont csütörtökre „kreált magának” egy jó kis lázas torokgyuszit, úgyhogy a „zuram” maradt vele otthon, és lerágta a körmét idegességében miattam. Azt beszéltük meg, hogy ha vége a vizsgálatnak, felhívom. De mivel gyorsan jöttek egymás után a folyamatok, ezért nem tudtam felhívni. Másfél óra múlva hívott, hogy „mivanmá?”, de pont akkor voltam benn a doktornőnél.
Így most újra elkezdhetek tervezgetni, mert az utóbbi időben ezt teljesen háttérbe szorítottam. Imádok nagggyon előre gondolkodni, így már az elején elkezdtem nézegetni a használt babakocsikat, illetve magamnak egy kismama tankinit nyárra, meg terhes melegítőalsókat, mert a simák, amik vannak, már nem kényelmesek. Minden másunk van. Illetve kell még légzésfigyelő is, a kislányunknál csak kölcsönbekapott volt, azt vissza kellett adnunk. Nálunk életmentő volt, kétszer is besípolt, és nem tévesen. Mivel a leánykánk apnoés volt, már a kórházban megmutatták a nővérek, hogy mit kell ilyenkor csinálni. Így számunkra nem is kérdés, hogy a másodiknál is kell légzésfigyelő. Inkább riasszon tévesen ötször. Sajnos az előző babakocsi bepenészedett a pincében, így attól megváltunk. Újat nem akarok venni, mert egyrészt nagyok az igényeim, így ami újonnan tetszik, az egy vagyonba kerülne, másrészt meg eléggé spúr vagyok, és értelmetlennek tartok egy ekkora kiadást még akkor is, ha lenne rá pénzünk. Harmadrészt pedig olyan jó állapotú használt babakocsikat árulnak, amiket vétek lenne kidobni. Azért a lelkivilágom azóta sokkal jobb megint (nem meglepő módon.) Bogyó pedig kitalálta magának, hogy reggel 6 előtt 5 perccel ébreszt már jópár napja, és ha a hasamon fekszem, akkor érzem, hogy bulizik odabenn. Akarjátok tudni a nemét?
Zizik
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
