Tizennégy éves vagyok, Kati néni, nem tudom, hány gyereket szeretnék majd, konkrétan még fiú kezét sem fogtam meg soha, nemhogy mást… amúgy is, kicsit duci vagyok, rám se néznek.
Igen, Kati néni, most töltöttem be a tizennyolcat. Igen, három hónapja vagyok együtt az első barátommal, de nem, a gyerekvállalás még nem merült fel, értetlenül is állok a dolog előtt. Igen, azt is tudom, hogy Önt ebben a korban már megszöktette otthonról és feleségül vette Jani bácsi. Biztos vagyok benne, hogy elmesélte már a történetet a hintóról, amivel érkezett, de meghallgatom megint. Tetszik, hogy az évek múlásával egyre több a ló a hintó előtt…
Már valóban a huszadikat taposom, szép kerek évforduló! Jelenleg nincs barátom, Kati néni, de nem is hiányzik. Igaza van, ha kicsit lefogynék, biztos jobban érdekelném a fiúkat, de jól érzem így magam. Egyetemista vagyok, elfoglalom magam, jön majd valaki, amikor jönnie kell, élvezem, hogy a magam ura vagyok. Még ötletem sincs, mikor fogok szülni, és hány gyereket, és legfőképp, hogy kinek… de már gondolkodtam azon, hogy majd, egyszer, jó lenne egy kisfiú. Nem, nem tudom, hogy harminc előtt vagy után, ha jól figyeltem a biológia órán, egyedül nem leszek elég hozzál, és mint említettem, nincs senkim. Én? Szemtelenkedni? Soha!
Két kettes! Igen, Kati néni, tudom, én se leszek fiatalabb, Ön viszont majd kicsattan, mi a titka? Jól hallotta apától, igen (ezért még számolunk), találkozgatok valakivel, jó családból, rendesen bánik velem, már találkoztam a szüleivel is. Mutatok képet, hogyne. Nem, a gyerekkérdés nincs napirendben, ő is tanul még, én is tanulok, még azt sem tudom, mi lesz ebből, és jó lenne pár évet dolgozni is a szakmámban. Milyen kattogás? Én nem hallok semmit. Ja, hogy a biológiai órámé… szerintem valaki másét hallja, az enyémet szundira nyomtam. Nem aggódom ilyenek miatt, fiatal vagyok, egészséges! De igaza van, tényleg fogyhatnék azért valamennyit, már engem is kezd zavarni.
Negyed évszázad! Hogy hogy érzem magam? Kinyílt a világ! Van egy jó diplomám, épp elkezdtem dolgozni egy nagyszerű helyen, imádom a kollégáimat, imádom a tanítványaim! Jó gyerekek közt lenni egész nap, Kati néni, de egyelőre az is jó, hogy délután négykor elviszik őket a szüleik haza. Egyelőre még szeretném kiélvezni, hogy saját keresetem van és már nem anyuékkal élek. Hogy mióta élünk együtt a barátommal? Megközelítőleg két és fél éve. Futólag beszéltünk már gyerekekről, ő kislányt szeretne, én kisfiút majd, egyszer. Valóban, közeleg az a harminc, én is ismerem számokat, afölött vége egy nőnek, tudom, mondta már. De szerencsére teljesen egészséges vagyok, a családi történetek szerint mindenkinek elég hamar összejött a baba, nem aggódom, ha majd úgy döntünk, hogy belevágunk, biztosan rövid időn belül érkezni fog. Ó, a bókot köszönöm, tényleg fogytam az utóbbi hónapokban!
Huszonhat! Valahogy egyre több baba jön mostanában szembe, biztos hosszú volt a tél. Két-három éven belül szeretnénk gyereket, Kati néni, már szépen lassan elkezdtünk vágyni rá. Kicsit utazgatunk még, rendezzük a dolgainkat, de képzelje, már vannak neveink is. Nem, nem érzem úgy, hogy huszonnyolc évesen el lennék késve a dologgal. A huszonnyolc az új tizennyolc! Voltam orvosnál is, minden rendben velem. Jelenleg minden tökéletes, mi baj lehetne? A súlyom is lassan az ideális tartományba kerül, titkos célom az életmódváltással, hogy így majd könnyebben jön össze a baba.
Lassan huszonhét, valóban. Én is számolom. Milyen jól emlékszik, Kati néni, tényleg azt mondtam, hogy huszonnyolc évesen szülni szeretnék, de jelenleg jegeljük a témát, nem megfelelőek a körülmények. Azok sose lesznek, igaza van. Nem, dehogy hallgatok el valamit. Továbbra is minden rendben.
Hogyan is mondhatnám el Önnek, hogy a világ kiszakadt a sarkaiból és a feje tetejére állt? Hogyan fogalmazhatnám meg, amit én sem értek? Hogyan is értethetném meg Önnel a titkos örömöt, amit akkor éreztem, amikor nem kopogtatott nálam a természet, és a csalódottságot, értetlenséget, mikor két teszt is könyörtelenül negatívat mutatott?
A sok latin szót, az orvosom sajnálkozó arcát, ahogy megpróbálja finoman becsomagolva a tudtomra adni a tényeket? Hogy azóta csak sírnék a sarokban? Hisz ilyenek csak mással történhetnek! Végig jártam szűrővizsgálatokra, és végig azt mondták, nincs semmi bajom!
Pedig csak négy betű. Négy apró betű, ami romba döntötte a világom és a lehetséges jövőm. Nevelem és oktatom más gyerekét, miközben ez a négy betű belül alattomosan kuncog: lehet, neked nem is lesz sajátod soha…
Hogy öntsem szavakba, hogy már nem is érdekel más, csak ez? Hogy már én is hallom a ketyegést? Hogy úgy érzem, belepusztulok annak a hiányába, amire eddig nem is tudtam, hogy ennyire vágyom?
Egy dolgot azonban el tudok mondani. Eleget nyalogattam a sebeimet, eleget mentem a környezetem idegeire, akik szeretettel tűrték ezt, és akik mindenben támogatnak. A saját szervezetem fordult ellenem, amit én ismerek a legjobban, tehát én is tudok ez ellen a legjobban cselekedni. Még nem késő, időben megtudtam.
Felállok, és letörlöm a könnyeim. Pár év múlva, mikor a saját gyerekemet nevelem és oktatom, én nevetek majd a négy betű szemébe.
Caitlin
Cukorbeteg és PCOS-s vagyok. Hogy lesz így gyerekem?
Húszévesen PCOS-t diagnosztizáltak nálam, az orvosom szerint 15 százalék esélyem maradt arra, hogy természetes úton essek teherbe.
Tovább>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
