Az elmúlt napokban óriási port kavart az elsősöknek napközis foglalkozásra szánt kifestő. Millió tiltakozó, aláírásgyűjtés, háborgó szülők és nagyszülők végül elérték, hogy visszagyűjtötték a kiment példányokat, és megsemmisítésre kerül a kiadvány. Mondhatnánk azt is, ez a kérdés megoldódott. De vajon miért lát napvilágot egy ilyen dolog? Mert valaki jó pénzt akar keresni? Valaki jó dolgában már azt se tudja, mivel sokkolja a társadalmat? Sok kommentelő a különféle fórumokon ezt hangoztatta. Mások forgatták a szemeiket, hogy egy elsős ne a szexről tanuljon, hanem írni-olvasni. Majd ha nagy lesz, felvilágosítja az anyukája. Ez a vélemény volt erősen túlsúlyban. A szakemberek a képeket kifogásolták, és a stílust. Az egyszeri anya meg csak kapkodja a fejét, és bár azt tudja, hogy ezt NEM, de akkor mit, mikor és hogyan?
Még mielőtt belevágnék a témába, leszögezném, hogy az egészséges szexuális élethez az élet sok területén kell a készségeknek kifejlődnie. Nem szimplán az aktust kell ismerje, hanem anatómiai ismerete kell, hogy legyen, kell ismerete legyen a párkapcsolatokról, úgyis, mint barátság, szimpátia stb., döntésképes kell legyen, hisz hogyan utasíthatna vissza számára kellemetlen dolgokat, vagy hogyan érthetne meg közeledéseket. Kell ismeretet szereznie arról, mi az, ami neki kellemes, jó, és mi az, ami taszítja. Konfliktuskezelés, a társadalmi normák és még ezer más apróság, ami ide tartozik. Mindezekbe belenő, belenevelődik a gyerek, nem úgy világosítjuk fel ezekről. De ahhoz, hogy felelősen kezdhessen szexuális kapcsolatot, ezek mind szükségesek, és már születésétől kezdve tanítjuk erre a gyerekeinket.
A gyermekünk, mikor megszületik, és mikor az első ölelések, szoptatás, simogatás megtörténik, már tanulja, hogy vannak számára kellemes, és kellemetlen dolgok. Nagyon gyorsan megtanulja, hogy a számára kedves személy érintése jó érzés. Mikor a szülők fürdetik, öltöztetik a gyermeküket, jó, ha mondják a testrészeket, amiket mosnak, amire ruhát húznak. Ezek az első dolgok. A nemi szerveket kizárólag mosdatásnál érintsük, a szeméremnyílásba ne nyúljunk. Senki se érintheti a gyermek nemi szerveit anélkül, hogy a szülő bele nem egyezett. Sajnos extrém módon ebben a piciny korban is lehet visszaélés, szexuális bántalmazás. Minden esetben intő jel a baba bőrén látható esetleges nyom. Ilyen esetben védőnő, gyermekorvos tud segíteni, hogy mit tegyen a szülő.
A bölcsis korosztály kis felfedező. Alaposabb anatómiai ismeretei vannak. Hároméves korig megtanulja minden kisgyermek, hogy van egy intim szférája mindenkinek. Már nem egy vagyok a mamival, nem szeretem Béla bácsi közeledését, ez az én kezem-lábam, az meg a másiké. Látszólag köze sincs a szexualitáshoz, de tanulja, hogy mi a jó neki, tanulja, hogy az intim szférámba vagy én beengedek valakit, vagy oda nincs bejutás másnak. Tapogatja a testét, és felfedezi, hogy vannak helyek, ahol kellemes a tapintás. Szexuális bántalmazásra intő jel a külsérelmi nyomokon kívül a drasztikusan megváltozó viselkedés egyes emberekkel szemben. Pl. valakit, akit addig kedvelt, hirtelen a látványa is rettegéssel tölti el, vagy az addig nyílt és barátságos gyermek teljesen bezárkózik. Segítség szintén a védőnő-gyermekorvos párosnál lehetséges. Tanítsuk meg, hogy se Gizi néni ölelését, se Dezső bácsi pusziját nem kötelező fogadnia, ha nem akarja.
Az ovis korban jön el az ideje annak, amit felvilágosításként szoktunk mondani. Eddigre azonban alapvetően sok ismeretre tett szert gyermekünk. Ismeri korának megfelelően a saját testét, elég alaposan, hisz már nem csak lába-keze van, de combja, térde, könyöke és csuklója is. Tudja, hogy nem egyformák az emberek, nem csak testfelépítésre, hanem nemre nézve is. Ovis korban nagy jelentősége lesz annak, hogy mi lányok vagyunk, ti fiúk. Tudják, hogy nem csak attól lány a lány, hogy hosszú a haja és szoknyát hord, bár ennek elég nagy jelentőséget tulajdonítanak, de azzal is tisztában vannak, hogy a fiúknak fütyijük/péniszük/kukijuk (melyik családban hogy nevezik), a lányoknak puncijuk/szeméremajkuk.
Nemcsak a különbözőségek érdeklik őket, hanem előkerül a kistesó kérdés is. Eleinte csak az, hogy anya/szomszéd néni/Manci anyukája hasában növekszik egy kisbaba, de az hogyan. Később a hogyan került oda, végül a hogy jön onnan ki kérdése is. Alkalmas ez az idő arra, hogy a petesejtről, hímivarsejtről, a méhről, a heréről beszéljünk. Egyszerűen, játékosan, ismereteiknek megfelelő képekben. Pontocska, kis zsák képe ilyenkor kerül elő. Ebben a korban ez jó megoldás. Fogalma sincs, mi az a sejt, de a pontocskát ismeri például. A hogyanra lehet őszintén az a válaszunk, hogy a férfi hímvesszőjéből (családi nevét mondjuk) a nő méhének bejáratához kerül, mikor szeretkeznek. Innentől érdekesebb, hogy ha találkoznak, mi történik, mint a szeretkezés maga. A hüvely kérdése a születés kapcsán is előkerül, úgyhogy ha nem is látja, meg technikai részletekbe nem megyünk bele, akkor is elképzelni el tudja. És én erre itt most nagy hangsúlyt tennék.
Nagyon sokan emlegetik azt a régi-régi könyvet, a Sehány éves kislányt. Ott pont úgy kezdődik a mese, hogy a nagynéni, Magdus lerajzolja a kislány életének kezdetét. Rajzoljunk, akár pálcika embert is, ha kell, de a mesénk lesz a beszédes. Nem feltétlen kell ezt képileg is megjeleníteni ekkor. Az majd iskolás korban válik szükségessé. Egy óvodás fantáziájára bátran számíthatunk. Az ő korosztályukból származik a legtöbb, legfantasztikusabb gyerekszáj-történet. Nálunk a mai napig emlegetett dolog, mikor a harmadik gyereket vártam, és hullámzott a nagy magzatmozgástól a hasam, hogy: Anyuka, a baba most azokkal a játékokkal játszik, amit mi hagytunk bent neki? Vagy az, hogy amikor én még csak kis pontocska voltam anyuka hasában, az apuka pontocska életre keltett. Engedjünk teret a képzeletüknek, még ha az nem pontos is. Kérdez úgyis, ha szüksége lesz rá. Mint a lányom, mikor az öccsével készültünk szülni menni: Most ketté fogsz törni, hogy kijöjjön a kistesó?
Pont ez az a korosztály, ahol bátran számíthatunk arra, hogy amit meg akarnak tudni, azt megtudják tőlünk. Ovis korban van ideje a testképekről beszélni. Nem az a baj, hogy Barbiznak, hanem ha azt tesszük etalonná. Egy óvodás korú gyerek nem csak azt fogadja el könnyedén, hogy fiúk-lányok különbözőek, hanem, hogy én ilyen vagyok, Panni meg olyan. Még büszkék is egyediségükre, ha mi is úgy állunk hozzá.
Ideje, hogy a családformákról beszélgessünk. Egyszülős, mozaik, kis és nagycsaládok, azonos neműek együtt élése, gyermektelenek élete. A döntéshozatal alapjait is ebben a korban rakjuk le. Engedjük bizonyos kérdésekben dönteni! A csökönyösebbjét engedjük saját kárán tanulni. (persze ésszel)
Iskolakezdéskor ehhez hozzájön a szerelem kérdése. Sok ovis nagy érzelmeket él meg, míg másoknál ez nincs. De jó, ha megismerkednek a barátság és a szerelem fogalmával, a köztük lévő különbséggel. Ekkorra szemérmesebbek lesznek. Bátorítani kell őket, hogy bátran, bármiről kérdezhetnek. A miért halt meg a szomszéd bácsitól a szexig mindenről. A döntéseik következményét már megértik, vannak tapasztalataik, így abban erősíteni kell őket, hogy ki is fejezzék, mit szeretnének. Míg egy óvodás a most azonnal állapotában él, a kisiskolás megérti a most nem fogalmát. Vagyis vele nem kell a busz nyilvánossága előtt a nyelves csókról fennhangon beszélni, hogy cikibbet ne emlegessek, hanem érti, hogy nem minden való oda, és képes a válaszára várni hazáig. De akkor fontos, hogy kapja is meg rögtön a választ. Ha sokszor elodázzuk, megszokja, nem is kérdez majd. Ezzel arra is képessé válik, hogy megértse, a szerelem kifejezésének vannak formái, amik nem a nyilvánosság elé valók.
Alapismereteket adhatunk át a kisiskolásoknak a fogamzásgátlásról, hisz ha vannak gyermektelen párok a környezetünkben, adott a kérdés, hogy nekik miért nincs gyerekük. Ismertessük meg velük, hogy minden gyerek megérdemli, hogy várják, és örüljenek neki, így a családok tervezik, hogy lesz-nemlesz gyerekük. Előkerülhet az abortusz kérdése is, mint krízishelyzet. A nemi betegségekről is szót kell ejteni, de csak olyan mélységig, hogy van ilyen, és védekezni kell ellene, valamint, hogy ne féljen tőlük, mert ezek csak szexuális úton terjednek.
Néhány szót a szexuális visszaélésekről, amit ennek az ovis-kisiskolás korosztálynak tudni érdemes. A teste bámulását, érintését visszautasíthatja, ha kellemetlennek érzi. Legyen az bárki, aki nézi, érinti. Ha valaki akarata ellenére mégis megsérti ezt a kérését, anyának-apának-tanítónak… szóljon róla, el ne hallgassa. (Ez a tanács már mentett életet.) Tudnia kell, hogy a zaklatásért kizárólag csak a felnőtt a hibás. Ő semmilyen formában sem. Tudnia kell, hogy az elcsalás próbáját is mondja el a felnőttnek, elsősorban a szülőnek, de a tanítónak is, ha az az iskola hatáskörébe tartozik. Végül tudnia kell, hogy egyaránt érhet zaklatás fiúkat és lányokat.
Nos, most vagyunk ott, ahol az az ominózus színező korosztálya. Vagyis nem az a probléma, hogy túl sok információt ad át a gyereknek, vagy, hogy ez ekkora gyermeknek nem való, hanem én abban látom a hibát, hogy mindezt megbeszélni kellene, nem egy könyvvel-színezővel letudni. Aztán nincs szükség még ebben a korban a szexuális aktus képi megjelenítésére. Egy ekkor gyereket inkább a szerelem-szeretet érzése, a baba fejődése érdekel, és elég fantáziája van ahhoz, hogy ami rá tartozik ebből, azt elképzelje. Évekkel később jön a nézegetés, technikatanulás ideje. Ezt nem kéne előre hozni.
Legközelebb a 9 éves kortól kezdődő időszak ismereteiről írok, amik ezekre az ismeretekre fognak ráépülni.
nagycsaládos
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
