Valahol nagyon szétcsúszott minden. Kiment a lábam alól a talaj, és csak kapkodok a levegő után, mint aki épp a víz alá merül – természetesen nem tudok úszni. Úristen! Lesz következő lélegzet, vagy elmerülök a mélyben? De hát milyen fuldoklás ez?
Még csak jogom sincs hozzá. Hiszen a legnagyobb ajándékot kaptam az élettől: egészséges, okos és gyönyörű gyermekem van! Már egy évtizede vagyok az igazi "IGAZI" szerető felesége. Kertes ház (ugyan hitellel, de tudjuk fizetni), autó hitel nélkül, kutya, macska, virágoskert, madáretető, minden ami a boldogsághoz kell. Mégis romokban az életem.
Nem is tudom, hol kezdődhetett. Talán még az elején, csak elfordultam ahelyett, hogy szembe néztem volna az igazsággal. De amikor találkoztunk, éreztem: megtaláltam a másik felemet. Azt azonban nem vettem figyelembe, hogy a szülei már akkor sem fogadtak el – hiszen elvettem tőlük az egyetlen kicsi (30 éves) kisfiukat. Már jegyesek voltunk, mikor nagyapám egyik éjszaka meghalt. Megakadályozták, hogy eljöjjön hozzám. Kis híján még a temetés után is sikerült szétmarni minket. Hajszálon múlt, hogy együtt maradtunk. Már az esküvő utáni első szilveszterre beszerveztek neki egy "nőcskét". Ő persze nem élt a lehetőséggel, így aztán szépen le is tolták: hogy lehet ilyen mamlasz?!
Aztán csak teltek a veszekedéssel teli évek – mármint a szülei és mi álltunk folyamatosan harckészültségben. Mire kissé lecsendesedett a vihar, eljött a gyerekvállalás ideje. Na, ekkor újult erővel csapott le ránk az égi pusztítás! Ezt azonban már lehet, hogy nem fogja kibírni a kapcsolatunk. Ahogy az lenni szokott, a gyerek miatt már alig jut egymásra időnk, így marad a problémák szőnyeg alá söprése, vagy a sérelmek egymás fejéhez vagdosása. Amikor egy "Vettél kenyeret?" kérdéstől három mondat alatt jutunk el az "Elegem van, el akarok válni!" fájdalmas kiáltásig...pedig dehogy akarok!
Nem, nem válni akarok, csak végre tényleg boldog lenni, együtt! Boldog ott legbelül. Hiszen annyi mindent csináltunk már végig kéz a kézben! Mégsem értem, hogy amikor egy-egy vita után odajön és megsimogat, miért lépek hátra és miért vágom hozzá: "Ne érj hozzám!" Miközben mindennél jobban vágyom az érintésére, arra a biztonságot nyújtó meleg ölelésre!
kacat
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
