Egy hosszú távú magyar kutatás eredményeit írta meg egy egészen mellbevágó cikkben a G7 magazin. A diplomás szülők naponta átlagosan egy órával többet foglalkoznak a gyerekeikkel, mint az alapfokú végzettségűek. Többet költenek játékokra, otthonon kívüli programokra. Egy jobb társadalmi helyzetű családban felnövekvő gyerekhez jelentősen többet beszélnek, nagyobb szókinccsel, több bátorítást és kérdést, kevesebb felszólítást és neheztelést intéznek felé. Többet töltenek ezek a gyerekek a megszokott közegükön kívül, ami több ingert és látókör-szélesedést jelent.
Az ok egyszerű: egyrészt magasabb jövedelemből könnyebb többet költeni a gyerekre. Az a szülő, aki maga is többet - több figyelmet, beszélgetést, tárgyat, foglalkozást, oktatást - kapott gyerekkorában, jellemzően ugyanezt vagy még többet próbálja megadni a gyerekének. Ahol kisebb a létbizonytalanság okozta stressz, több energiát tudnak a gyerekre fordítani. És mivel a diplomás szülők jellemzően kevesebb gyereket nevelnek, így több időt tudnak fejenként az utódokra fordítani.
Az eredmény pedig drámai. Egyéves korban még alig látszik a különbség készségek tekintetében a különböző társadalmi helyzetű kisgyerekek között. Óvodáskor végére azonban már az alapkompetenciákban is nagyok a különbségek, és mivel a magyar iskolarendszer a társadalmi ollót csak tovább nyitja, ez az iskoláskorban még szélsőségesebb különbségekké fog fokozódni, ami a gyerekek felnőttkori esélyeit, boldogulásukat alapvetően határozza meg.
Mit csinálnak máshogyan a magasabb végzettségű szülők? (Itt szögezzük le, hogy “átlagos” és “jellemző” különbségekről beszélünk a kutatás alapján, ami nem igaz minden egyéni esetre.) Egyrészt, tudatosabban állnak a gyerekneveléshez, a gyerekeik készségeit próbálják minél komplexebben és hatékonyabban fejleszteni. Többet költenek játékokra, sportra, házon kívüli programokra. És ami talán a legfontosabb: több időt töltenek a gyerekeikkel. Főleg az édesapáknál nagy a különbség, a diplomás apák heti 7-8 órával többet foglalkoznak a nagyobb (ovis- vagy iskoláskorú) gyerekeikkel, mint alapfokú végzettségű társaik. Ez nemcsak a kötelező köröket (fürdetés, együtt tanulás, altatás stb) jelenti, hanem a közös beszélgetést, társasozást, sportolást, házon kívüli programokat, családi nyaralást is.
A kutatás érdekessége, hogy az alapfokú és középfokú végzettséggel rendelkező szülők között is megfigyelhető különbség, de sokkal nagyobb szakadék van a közép- és felsőfokú végzettség között. A kutatás vezetői a gyereknevelési különbségeket leginkább a felsőfokú tanulmányoknak, illetve a közben összegyűjthető sokféle társadalmi tőkének tulajdonítják. A tanulság rendszerszinten így mindenképpen az, hogy ha a felsőfokú tanulmányok átlagosan tudatosabb, minőségibb gyereknevelést eredményeznek, akkor érdemes lenne minél szélesebb körben hozzáférhetővé tenni a diplomaszerzést, hogy a következő generáció már jobb esélyekkel indulhasson.
Mi lehet az a tanulság, amit egyénileg leszűrhetünk ebből? Egyrészt az, hogy - bizonyos mértékig - a gyerekekbe fektetett idő, energia, pénz alapvető fontosságú. Ha pedig szűkölködünk az anyagi lehetőségekben, időt viszont tudunk szakítani a gyerekeinkre, még mindig rengeteg lehetőségünk van a készségek házi fejlesztésére: a közös rajzolás, kirakózás, társasozás, könyvtárba járás, játszóterezés, kirándulás, szabadstrand-látogatás, múzeumok ingyenes napjainak kihasználása mind olyan dolog, ami kevés pénzbe kerül, mégis sokat jelent a gyerekeknek.
Persze ez csak bizonyos mértékig igaz. A kutatás nem tér ki a gyerekek érzelmi szükségleteire, de talán nem kell hangsúlyozni, hogy azok kielégítése pont olyan fontos, mint a készségeik fejlesztése. A fejlesztéssel viszont könnyű túllőni a célon, a túl sok programmal, játékkal, okosítással elárasztott gyerek egy bizonyos ponton túl nem okosabb, hanem frusztráltabb, izgágább és szorongóbb lesz. Úgyhogy szülőként csak azt tehetjük, hogy odafigyelünk a gyerekeinkre, és megpróbálunk egyensúlyt tartani a szükségleteik, az erőforrásaink és a nagy büdös valóság között.
A végső tanulság pedig azt hiszem, hogy mégiscsak az, hogy igaza volt nagyanyánknak, aki megmondta: “tanulj tinó, ökör lesz belőled!”.
Borzlány
