Mana-napló 5-6. hónap
Az utóbbi időben rendszeresen nálunk töltenek pár hetet anyósomék nyaranta. Korábban mindig volt valami szerelnivaló, de az idei nyár végre a pihenésről szólt, mindenkinek. Hála égnek minden teljesen súrlódásmentes volt, szuper volt, hogy itt voltak. Kicsit felszabadultam a napi teendők alól, felváltva főztünk, felváltva ügyeltünk a gyerekekre. A nagyobbik persze imádott reflektorfényben lenni. Illetve visszamentem ismét pár napot dolgozni, az a kis plusz bevétel is jól jött.
Végre megkaptuk a fiunk eredményét is a cukorbetegséggel kapcsolatban: nem hordozza a mutáns gént! Azaz nem örökölte a cukorbetegségem! Tudtam! Tudtam!
A kisebbik pindur pandúr élte az 5-6 hónaposok megszokott életet. Vigyorral, rengeteg vigyorral. Ránézel és vigyorog. Igazán megoszthatná velünk a boldog élet titkát, én egyszerűen még nem láttam ennyire boldog gyereket. Lehet, a születése volt ennyire könnyed és csodálatos? Ahh, pedig a tesójának a neve jelent jó születést.
Folyamatosan forog, és rengeteget kacag. Nő, mint a gomba: szomorúan pakoltam el a soha rá nem adott ruhákat, amit a tesója olyan sokáig hordott. Tudom tudom, nem kéne hasonlítgatnom, de mintegy két hónappal előrébb jár méretben, mint a Kevin anno. Így jó pár 62-es és 68-as ruha került gyorsan vissza a szekrénybe. Nagy részük azért nem volt hordva, mert egész nyáron meleg volt, szinte nem is kellett rugdalózó. Már most látszik, hogy valószínűleg nem lesz alacsony, 72-73 cm 6 hónaposan 8,5kg es van olyan 74-es ruha, ami már kicsi rá. A téli overállt már rakhatom is el a következő gyereknek, Kevinnek anno majdnem nagy volt (júliusi baba), Manának már most majdnem kicsi.
Mint anno Kevin, Mana is kapott becenevet: ő most éppen Szöszmöt. Mindig matat valamit, ha pedig véletlen elveszem, amit ő épp kinézett, akkor biza görbül az a kis száj. Azt hiszem, kezdhetek felkészülni, hogy esetleg a szent kopott kis BMW keveredik véletlen a mancsába, és jajjajj, akkor mi lesz.
Hozzátáplálásban még sehogy nem állunk. Hat hónapos koráig, azaz szeptember végéig nem is kóstoltattam, viszont azóta se váltottunk ki egy étkezést sem. A baby-zabkása róka formát öltött, nem tetszett. Alma, krumpli szintén, kb. olyan fejjel, hogy apa, na ne már, te ezt komolyan gondoltad, hogy megeszem?! Próbálkozunk azért, de egyelőre kóstoltatás szintjén.
Körülbelül öt hónapos volt, amikor pelusméretet váltottunk, kettesről hármasra. Mindig elcsodálkozom, hogy rendszeresen mondják, kis méretből ne vásároljon be az ember. Na, nálunk öt hónapig simán jó volt a kis méret. Szerintem márkafüggő.
Mivel már elég régóta nyálaskodott, gondoltuk, hamarosan kijönnek a fogai. Kicsit nyűgösebb volt, Kevin meg is jegyezte, miért nyöszörög a testvére. Öt és fél hós volt, amikor az első kettő fogacska előbújt. Azóta már sikerült többször meg is harapnia vele. Ha alma kerül a szájába, akkor pedig elkezdi reszelni azokkal a pöttöm fogacskákkal. Nekem is korán jöttek relatíve a fogaim, négy hósan négy volt szüleim elmondása szerint, nyolc hósan nyolc, a fiamnak négy és fél hósan bújt ki az első kettő, hat és fél hósan a következő kettő.
Tápszerből szerencsére megtaláltuk a neki valót, anyós is hozott párat. Voltunk Magyarországon augusztus végén, jól be is vásároltunk, és kiküldettük. Ha bevált egy és jó, nem fogunk kísérletezni (itt is kapható márka, de a hipoallergén változat nem, a nem hipoallergén meg szorulást okozott). Apropó hazaút, odafele még volt segítségem, de visszafele egyedül jöttem velük, az összes energiám leszívta a nagyobb. Utazásra még kap pelust, amit sikeresen át is pisilt, meg persze szaladt volna el... Na, reptéren ilyet nem játszunk. Valószínű fáradtság lehetett, de ott és akkor átkoztam, hogy ilyen hülye voltam, hogy mertem egyedül elindulni. Azt hittem, könnyebb lesz, hiszen ki is kísértek, meg vártak is itthon.
Imádtam velük itthon lenni! Rengeteget voltunk játszótéren, vagy mentünk valamerre, ha éppen a nagy nem volt oviban. De tudtam, sajnos hamarosan ennek vége.
Nagy szívfájdalommal, de a család érdekében július végén fájó döntést kellett hoznom: áttettem a visszatérést a munkába október végéről október elejére. Bárcsak maradhattam volna jövő márciusig, azaz egyéves koráig! De nem tehetjük meg anyagilag. Pedig annyira belejöttem a gyerekek körüli dolgokba. A szívem szakad meg. Szerencse, hogy tudom, hogy jó kezekben van. Na, majd a következőnél... Nem tettünk le róla.
Így, hogy október lett a kezdés, még volt elég idő a nagyobbnak az ovis beszoktatásra. Ami engem is meglepett, mennyire könnyen ment. Azt hittem, a nyelv majd feszélyezni fogja, de nagyon nem. Lehet amiatt, mert ő ilyen kis extrovertált (nagyon emlékeztet gyerekkori önmagamra, állandóan szerepelni akartam a színpadon), mindenesetre olyan kis szemcsillanósan érdekes figyelnem őt.
Reggel 8-kor kel a fiam, amíg reggelizik, addig én Manát etetem, pelust cserélek, majd magamra kötöm a csatosban (a babakocsinkban közben az egyik kerék csapágyas lett, szerencsére cserélték) és így indultunk. Mióta munkába álltam, ez változott, van, mikor tudom vinni az oviba, van, mikor nem, ekkor férjem viszi. Az oviban időközben pár hét alatt teljesen szobatiszta lett, bár már a nyáron is jól haladtunk, de most már csak nagyjából heti egy „baleset” van.
Most, hogy a hangos nem hangoskodik itthon napközben, így megjött Mana hangja is, na, nehogy már síri csönd legyen?! Gagyarászik, sikongat, persze mikor a tesó hazaér az oviból, pislog, és húzódik vissza a kis hintaszékébe. Este viszont mikor én jövök, meghallja a hangom, és megy az ugrabugra és sikongatás ismét.
A Mana-naplónak itt részemről vége, de remélhetőleg nem maradtok napló nélkül: a stafétát a férjem veszi át, mind itthon, mind itt, remélhetőleg egy Apa-Mana-napló formájában.
Tildy
A babanapló előző részeit itt találod:
Bárcsak minden gyerek ilyen lenne!
Tápszeres lett a gyerekem
Örökölte a kislányom a cukorbetegségemet
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
