Tavaly (2012) októberében szültem a SOTE II. klinikán, akkor megígértem az aneszteziológusnak, hogy megírom a tényeket a császármetszésről, hogy én is próbáljam oszlatni a tévhiteket. Ha viszont már ezt megírom, akkor plusz véleményként megírom a tapasztalatokat is.

Terhesgondozás

Fogadott orvosom volt, hozzá jártam a magánrendelőbe átlagosan havonta egyszer, de vérvételre ingyen mehettem a klinikára. Nekem javasolt volt a genetikai UH vizsgálat a 12. és a 18. héten is (autoimmun betegség miatt), így azt nem a klinikán végezték el, hanem egy magánorvosi rendelőben, azért fizettünk.

A vérvételesekkel a tapasztalatom az volt, hogy természetesen levették a vért, de elég kimértek voltak, és nem nevezném őket segítőkésznek sem. A kérdésekre persze válaszoltak, de még én éreztem magam rosszul, ha kérdezni mertem, olyan stílusban érkezett a válasz – és nem vagyok egy értetlenkedő alkat. Csak egy jókedvű, mosolygós nővér volt ott, üdítő kivétel.

A folyosón lévő vécét nem lehetett bezárni, és volt olyan időszak, amikor egyáltalán nem égett bent a villany, mert minden körte kiégett.

A cukorterhelésnél tényleg jó, ha az ember visz egy fél citromot, azt belecsavarják, de nem bajlódnak a cukor felkeverésével (téged sem kérnek meg rá), hanem odaadják, és idd meg egyből. Nem baj, hogy egy jelentős része az alján maradt...

CTG

A 34-35. héttől kezdve hetente egyszer kellett mennem időpontra. Telefonon kellett egyeztetnem az első időpontot, utána ott mindig megbeszéltük a következőt. A folyosón mindig ezren ülnek – apukák is, akikre azért nem az a jellemző, hogy felugrálnak átadni a helyet, ha érkezik egy kismama. A rövid sötét hajú nővér, aki a vizsgálatot végzi, nagyon kedves, aranyos, persze érződik, hogy neki azért ez rutin, egy-egy lelkesebb "mozgás" azért nem újdonság, azon csak az adott kismama lelkendezik. (Nincs ezzel baj, nem azért írom.)

A készülékek elég elavultak, volt, hogy amire rátettek, rossz volt, nem volt semmi jel, de azért leszidtak, hogy miért nem ettem elég csokit, hogy mozogjon a baba (ez egy másik helyettesítő nővér volt), majd kiderült, hogy a gép rossz, a baba persze, hogy mozgott, hiába mondtam, hogy érzem, látom a hasamon. Áttettek egy másik gépre, addigra meg a baba elaludt és tényleg nem mozgott. Az lett a vége, hogy bár tudták, hogy a készülék a rossz, azért menjek el áramlás mérésre, biztos, ami biztos... Ez egyszer fordult elő, és kb. 2 órámba került. A 38. héttől már heti kétszer kell menni. A CTG ha megvolt, mindig telefonáltam a dokimnak, aki lejött, megnézte, jóváhagyta, úgy vettem észre, a többi orvos is így kérte.

Terhespatológia

Mivel nekem tervezett császár volt (fent nevezett betegség miatt) így a betöltött 39. hét után gyakorlatilag kinéztünk egy időpontot, és előtte egy nappal kellett befeküdnöm. A terhespatológia iszonyúan lelakott, két mosdó-zuhanyozó volt, gyakorlatilag egyiket sem lehetett bezárni és mind a kettőben állt a víz, az egyikben a vécé folyt, a másikban a mosdókagyló. Balkáni, ezen nincs mit szépíteni. Akik folyamatosan bent vannak (nem csak egy napot) nekik igazán rossz, nekem az egy napot és éjszakát ki lehetett bírni. Hatágyasak a szobák, ki is töltöttük, elég nagy volt a forgalom.

Látogató jöhet, van társalgó rész, ott lehet beszélgetni. A nővérek kedvesek, az orvosok is, velem nem sokat foglalkoztak, természetesen vizsgálat volt (méhszáj, CTG, vérnyomás.) A "gyanús császárosokkal" viszont eléggé lekezelően bántak, legalábbis én úgy láttam-hallottam, egyértelműen természetes szülés pártiak. Az étel rettenetes volt, de van hűtő, mikró, lehet bevinni, ha valaki tovább van bent. Másnap reggel hétre kellett mindent összekészítenem (én voltam az első császáros aznap), addigra a férjem is ott lehetett már velem, beszóltak a szobába, hogy megérkezett. Kellett egy kisebb táska, amibe a császár után az őrzőbe szükséges dolgokat vihettem, a többi egyelőre az osztályon maradt. (Ezt szülés után lehozzák a gyerekágyas osztályra.)

Császármetszés

A tervezett dátum előtt még el kellett intéznem a konzultációt az aneszteziológussal. Az ő szobája a vérvétel mellett van, előre kellett vele időpontot egyeztetni. Rengeteg kérdésre kell papíron válaszolni, mérnek vérnyomást, megvizsgálják a légzést stb. Nekem egy 35-40 körüli kedves doktornő volt, akivel mindent megbeszéltünk. Nem próbált meg semmit sem szépíteni, elmondta, hogy a szülés mindegy, hogy hüvelyi, mindegy, hogy császár, valamilyen szinten jár fájdalommal. (Én kicsit csalódott voltam, hogy császáros lesz, nem természetes, de ő igazán sokat segített ezt a helyére rakni, amikor azt mondta, hogy nekem ezt adta az élet, ezt kell elfogadnom és kész.)

A tervezett császárnál három lehetőség van: epidurális, spinális, altatásos műtét. Attól függően, hogy a kismamának milyen a "kórtörténete", milyen rizikófaktorú, döntenek a háromból. Nekem az epidurálist javasolta, el is fogadtam. Ez ugye az, amikor egy icipici tűn keresztül juttatják be egyszerre az érzéstelenítőt. Nincs előtte beöntés meg ilyen rémségek, az fontos, hogy nem szabad már előtte enni estétől, inni pedig éjféltől, ez az érzéstelenítő hatásfokát javítja. Egyetlen mellékhatásra kérdeztem rá, a fejfájásra, erre azt mondta, hogy a tű vékonysága segíti ezt kiküszöbölni, és valóban előfordulhat, de már nagyon kicsi az esélye (régebben a vastagabb tűknél volt ez gyakoribb) szinte nincs is rá példa. (Hát sajnos én voltam az a kivétel, akinél mégis, valóban migrénes fejfájás volt olyan 7-10 napig, nem igazán csillapítható, de teljesen vízszintes fekvéssel és rengeteg ivással – napi 5-8 liter – lehetett rajta javítani. Ettől függetlenül nem kívánom senkinek...).

Reggel tehát lekísértek a terhespatológiáról a földszinti szülészetre, jöhetett a férjem, bementünk, és a vajúdóban rátettek a CTG-re illetve bekötöttek egy kanült, és elkezdett csepegni az infúzió. A férjemet egy idő után kértem, hogy ha lehet, hívják be mellém a folyosóról, ez furcsa volt, hogy nem mondták, hogy bejöhet az elejétől, pedig igen, természetesen zöld lepelben és cipővédőben. Szülésznő végzős hallgató foglalkozott velem, nagyon aranyos volt, a kanült egy kicsit nehezen tudta bekötni, azzal sok idő elment. Olyan fél 9 körül jött a dokim, beadott valamit az infúzióba, beszélgettünk pár szót, majd jött egy műtős egy ággyal, és a szülésznő segített levetkőzi, felfeküdtem az ágyra és toltak a műtőbe. A férjem a folyosón intett még, utána őt bekísérték a műtő melletti szülőszobára, hogy várakozzon, mert neki viszik majd át a picit. Az apuka nem jöhet ennél közelebb, tudom, hogy van ahol igen, itt nem. Nem lát semmit, nincs üvegablak, de például amikor a kislányunk felsírt, azt hallotta.

A műtőben rettenetesen fáztam, hideg volt. Ott volt beöltözve az altatós doktornő és az orvosom is. Letakartak lepellel mindenhol, felhúztak egy paravánt elém, és a mozgatható asztalon furcsán megdöntve elhelyeztek, miután még ülő helyzetben beadták az érzéstelenítőt. A kezeimbe mindenféléket bekötöttek/rákötöttek, nem maradt szabadon egyik sem. A beadás egyáltalán nem fájt, nem kell tőle félni. A doktornő végig beszélt hozzám, őt láttam és a műtősnőket, akik szintén nagyon aranyosak voltak. Folyamatosan beszéltek hozzám, vagy tudósítottak, hogy mi is történik, nem voltam egyedül, figyeltek rám/ránk. Megkérdezték a kislányom nevét, és azon a néven szólították onnantól kezdve. Az orvosomat hallottam, és nagyjából tudtam követni, hogy éppen mi történik. A vágáson át kinyomták a picit, azt éreztem, hallottam, hogy sok a magzatvíz, ilyenek. Nem fájdalmas volt, de kifejezetten kellemetlen.

Amikor kivették, láttam, ahogy mellettem elviszik, láttam-hallottam, ahogy sír. Ott a műtőben egy kis részen megvizsgálták, bebugyolálták és odahozták a fejemhez. Csak annyit tudtam, hogy megpusziltam a kis fejét, és beszéltem hozzá egy picit, utána én maradtam, őt pedig átvitték a férjemnek. Ők töltötték együtt az első fél órát (kb. addig tartott, amíg engem összevarrtak, rendbe tettek) de nem bánom. Ott mérték le előtte egy mérlegen, készíthetett képeket is, utána már nem zavarta őket senki. Amikor engem kitoltak, ott álltunk meg a szülőszoba ajtaja előtt, kijöttek hozzám, és a műtősnő, aki tolt, készített rólunk pár csodálatos fotót, nagyon kedves volt tőle, örökre hálás leszek neki ezért.

Őrző

Ide kerülnek a császáros kismamák, általában egy napra, ha nincs gond. Ez az emeleten van, nagyon modern szép új rész, csend és béke honol. A kismamák el vannak választva egymástól tolóajtókkal, gyakorlatilag mindenki egyedül fekszik. Azonnal vérnyomásmérőt kötnek az infúzió mellé, és az tényleg félóránként (de lehet, hogy gyakrabban, erre már nem emlékszem) mér is, és rögzíti az adatot, amit a nővérek rendszeresen ellenőriznek is. Én rettenetesen fáztam, rázott a hideg, de azt mondták, ez normális és majd elmúlik, szép lassan csökkent is. A fejet nem szabad felemelni pár órán át, de egy idő után jönnek és szívószállal itatnak. Sokszor ránéznek az anyukákra, nagyon kedvesek, segítőkészek. Mindig kérdezgetik, hogy nincs-e gond. Pár óra múlva jönnek, hogy érzed-e már a lábadat, kezdd el mozgatni, automatikusan adják ilyenkor már a fájdalomcsillapítót.

Időnként jönnek és "átnyomkodják" a hasadat, az eléggé fájdalmas. Az érzéstelenítő beadását követő 6. órában pedig fel kell kelni. Jönnek, nincs mese, ki kell menni a mosdóba zuhanyozni, felöltözni hálóingre – addig ugyanis meztelenül vagy, de nem baj, úgyis minden véres. A katéterről nem írtam, az van persze, azt figyelik, hogy rendes mennyiség távozik-e, nem is baj, nem nagyon tudna az ember kiszaladgálni pisilni. Délután van egy óra látogatás, akkor bejöhetnek a szobába, de nagyon szigorúan betartják az egy órát, és csendben kell lenni. Estefelé hozzák fel a babákat, nagyon vicces, mondják a neveket, anyuka meg jelentkezik. A babák nem tudom, meddig vannak ott (kb. 1 órát), a csecsemősök semmit sem segítenek (első gyerekes voltam). Nekem az aneszteziológus doktornő mondta, hogy ne csináljak mást, csak tegyem cicire, szeretgessem, simogassam. Így is tettem, és nagyon jó volt az az együtt töltött idő.

Enni nem lehet csak délután-estétől kekszet, talán joghurtot, és sok-sok vizet kell inni, ezt jó is, ha visz magával az anyuka. (2-3 litert.). A seb húzódik, nem nagyon tud az ember kiegyenesedni, de kibírható. Menni kell, mozogni, sétálni (már amennyit lehet a szobában) felülni, ez az egyetlen gyógymód. (Nekem a fejfájás ezerszer rosszabb volt.) És itt még igazán lehet pihenni egy utolsót. Másnap délelőtt jött gyógytornász, aki próbált segíteni, hogy hogyan kell lélegezni, hogy kevésbé legyen kellemetlen. Egyszer azután jön a nővér és a cuccaiddal együtt – amit elhozott a terhespatológiáról – levisz a gyerekágyas osztályra.

Gyerekágyas osztály

Szintén nagyon lelakott, az egyetlen jó benne, hogy van a szobákban fürdőszoba-vécé. Ötágyasak, teltház van. A császáros kaja rettentő, ebédre pürésítettek, reggeli-vacsora is nagyon egyhangú. A szobákban van hűtő, lehet bevinni, aki akar. Természetesen van mikró is a folyosón. Aki akarja, magánál tarthatja a babát az elejétől, éjszakára is (csak fürdetni viszik el). A csecsemősök nem segítenek, feltételezik, hogy mindent tudsz. Én megkértem, hogy segítsenek, mert első gyerek, akkor jött egy kedves magas szemüveges nővér (másnap), és tényleg megmutatta, amit kérdeztem, és lehetett vele beszélgetni, kérdezgetni. Utólag is köszönjük, mert természetesen nem csak engem érdekelt. Vannak, akik éjszakára is behozzák a babát a szobába, vannak, akik nem, mi nem beszéltük meg, mindenki önállósította magát. Én ha újra szülnék ott, már biztosan a külön szobát választanám plusz pénzért. Nekem nem voltak túl jó szobatársaim, ezért.

Természetesen akinek első baba, még mindig jobban jár így, mert azért biztosan akad, akinek nem első, és ha másban nem, legalább abban tud segíteni, hogy hogyan fogd a gyerkőcöt, mit próbálj, ha sír. A szoptatást sem mutatta meg senki, nem segítettek. Én ösztönösen csináltam, hála Istennek, a kislányomban is megvolt az ösztön, nem volt baj. A császárosoknál később indul be a tej, nem kell ezen izgulni, van, hogy csak hazaérkezés után, addig csak stimulálja a tejtermelés,t ha cicire teszed, de az nagyon fontos! A babát nem nézhetik meg, csak üvegablakon keresztül, de az anyuka kimehet egy kis előtérbe beszélgetni a családtagokkal bármikor. Biztos a babát is kivihetik oda a bátrabbak, én nem tettem, nagyon huzatos volt.

A gyerekágyas nővérek rettenetesek voltak, empátia bennük semmit. Mogorvák, nem segítőkészek. Szerencsére itt sem kell sokáig időzni (két éjszaka) és utána lehet hazamenni.

K.

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?