A sorozatban olvasásról, könyvekről lesz szó.-Magamról: könyvtárosként dolgozom egy szakkönyvtárban, de az érdeklődésem egy részét fenntartottam az ifjúsági és gyerekirodalomnak. Ezt, két gyerekkel és számos kiskorú rokonnal ellátva, a gyakorlatban is próbálgathatom. Van némi közöm az olvasástörténethez és a gyerekkönyv-kiadásba is belekóstoltam réges-rég.

Szeretném, ha a sorozatot közösen alakítanánk. Tapasztalatom szerint bármely könyvesboltban szívesen segítenek, ha pónikról keres az ember könyvet, de nehezen lehet rábukkanni olyan közhasznú kötetekre, amely a gyermekek számára teszi érthetővé a horoszkópok és a léböjtkúrák világát. A tervezett témákat meglepetésnek szánom, de ötleteket szívesen fogadok e-mailben. Bár a rovat nem szponzorált, igyekszem aktuálisan is megvásárolható könyvek közt keresgélni, de lesz csak könyvtárban vagy antikváriumban megtalálható olvasnivaló is.

 

Az olvasás és könyvek fontosságát szerintem mindannyian érezzük, virtuális vállveregetés mindenkinek, aki rendszeresen mesél a gyerekének. Pusztán ezzel két-három év előnyben részesül a gyerek értelmi fejlettség szempontjából iskoláskorra. Mire megszületik a baba, általában van is már pár könyve, részben legalább egy babanaplóval mindenkit ellátnak a rokonok, van, aki még vezeti is, de örökölnek tőlünk is, és persze mi sem biztos, hogy ellenállunk a csábító választéknak, a nyolc hónapos pocakunknak beszerezzük a Harry Potter mind a hét kötetét.

 

Mégsem biztos, hogy ezzel kell kezdjük az olvasgatást, lássuk, az olvasáspszichológia miként is sorolja be a könyveket. Természetesen átfedések lehetnek, és nyilvánvalóan gyerekfüggő is a dolog, de a sorrend mindenképpen pontos.

 

A gyerek egy-két éves koráig az úgynevezett tárgy képeskönyvek a legjobbak. Többféle fajtájuk van, a legalapvetőbb minden oldalon egy-egy tárgy, alma, pohár, stb. Léteznek azonban továbbfejlesztett változatai, színek, minták, és nagyobbacskáknál idesorolhatók a böngészők is, ahol hosszasan keresgélhetünk egy-egy cicát vagy szarkát a képeken. Nem csak klasszikus gyerekkönyvek használhatók ilyen célokra, jól jöhet egy-egy természettudományos munka az állatokról, vagy párunk szép nagy autós albumja, esetleg festménykatalógusok, de akár csak egy bolti katalógus is. A gyerekek örülnek a felismert tárgyaknak, élőlényeknek, mi pedig megmagyarázhatjuk, melyik mire való és hogyan is működik a toló-kotró földmunkagép, kivált, ha tudjuk. Ennek a típusú könyvnek létezik egy közkedvelt, bár rendszerint drága és hamar tönkremenő típusa is, ez elvileg kicsit több aktivitásra sarkallja a gyereket: megsimogatható a cica plüss bundája vagy becsúsztatható a gyerek képe, kinyitható egy ajtócska. Nálunk még sose váltották be a hozzá fűzött reményeket.

 

Szinte észrevétlenül csúszunk át a következő korszakba, mikor a mondókáskönyvek, rövidebb mesék (sok állattal) és az ismerős élethelyzetek a kedvenc esti mesék. A mondókák a ritmus és a zeneiség miatt fontosak, egy kis rajzzal megtámogatva, ezek néha aggasztóan giccses grafikával kerülnek piacra. A hasonló korú gyerekek, családi élethelyzetek bemutatása is tetszik a gyerekeknek, akár századjára is, ennek oka, hogy az unásig ismerős mesék biztonságérzetet adnak. Igen, igen, valószínűleg ez Bartos Erika sikerének is a titka, nem pedig az aszott biopatisszon. Ilyenkor még a legfantáziátlanabb szülők is tudnak fejből mesélni: az aznapi történéseket ültessük át egy cicacsaládra, ha ezt publikáljuk, akár híres írók is lehetünk.

 

Még az óvodában jön el a klasszikus mesék ideje, öt éves kor táján, ezek a bonyolultabb népmesék, tündérmesék, Grimm-mesék. Ugyan ezek már egy szülőnek is élvezetesebbek, mégse meséljük ezeknek a primitívvé butított változatait hamarabb, (főképp valami gagyi versfeldolgozásban) legfeljebb próbáljuk meg a saját szavainkkal előadni a Piroskát. Ilyenformán kihagyhatjuk a legvéresebb részleteket is, amiben az eredeti, egyébként felnőtteknek szánt mese bővelkedik.

 

Valószínű, hogy gyerekünknek lesz kedvenc tündérmeséje, ez gyakran visszavezethető egy élethelyzetre, amely éppen foglalkoztatja. Még akkor is meséljük el a Csipkerózsikát huszadjára, ha már inkább ciánnal altatnánk el örökre a hercegkisasszonyt; a gyereknek egyfajta terápiát jelent az ismételt, sokszor átélhető mese, de nekünk is jelzésértékű lehet a történet. Figyelem: az Andersen-mesék erős kritikával válogatandók, ezek jó része az idősebb korosztálynak való, sok esetben akár 9-10 éveseknek. Hatéves korra kialakul egy szimultán kettőstudatnak nevezett jelenség, a gyerek jól „közlekedik” a varázsvilág és a való élet között, már nem képzel sárkányt a sarokba, és nem hiszi, hogy az állatok valóban beszélnek. Ilyenkor kezd lelepleződni a Mikulás és a húsvéti nyúl is.

Az igazi nagy mesekorszak a hét-nyolc éveseké, ők a reális történetektől az igazi elvarázsolt dolgokig mindent kedvelnek. Ugyan általában már tudnak olvasni, mégse elvesztegetett idő, ha felolvasunk nekik változatlanul, mert ilyenkor még nagyobb szövegek olvasása fárasztó lehet, és apró részletekre bontva nincs már meg a mese varázsa. Kedvelt téma ebben a korban a veszélyes helyzetekből való megmenekülés, meg az iskolával kapcsolatos történetek.

 

Kilenc évesen már nem igénylik annyira a csodákat, viszont hetekig képesek egy „más” világban élni, ilyenkor népszerűek a különböző elszigetelt gyerekcsoportos történetek, fantáziavilágok és az újabban szaporodó ifjúságnak szánt detektívtörténetek is. Innentől gyakran a fiúk-lányok érdeklődése kétfelé ágazik, a fiúk inkább a történelmi regények, gyerekeknek szánt fantasztikus könyve felé fordulnak, a lányok pedig általában érzelmes regényeket, „lányregényeket” olvasgatnak. Ez a példaképkeresés időszaka is, sokszor egy könyv hőse/hősnője, vagy egy történelmi személy lesz a szerencsés kiválasztott.

 

Körülbelül 12 éves korra általában eldől, kiből lesz a rendszeres könyvfaló, és ki fog inkább konkrétan körülvonalazott témákban keresgélni az olvasásra szánt könyvek között. Hogy olvas-e felnőttként szépirodalmat, sokak számára a műveltség fokmérője, de a gyakorlati életben sokkal fontosabb, hogy ennyi idős korára megtanuljon folyamatosan, számára érdekes témákat megértve olvasni, legyen a betű „hordozója” papír, monitor vagy e-könyv-olvasó.

 

Nektek mi volt a kedvenc mesétek?

 

Zolnaid