Idén nincs az, hogy az Újévi Hangverseny utáni napon vagy a következőn már rohanunk munkába-oviba-iskolába. Illetve lehet, hogy munkába igen, de a többi makacsul zárva lesz kilencedikéig a legtöbb helyen. Hurrá? hosszabb téli szünet?
Még csak az ünnepek közti, „szokásos” periódusban járunk (ilyenkor eszünk maradékot, rendezünk büdöspizsama-napot, váltunk vissza dupla vagy nem jó méret ajándékokat, látogatunk távoli rokonokat vagy sose látott kisvárosokat, készülünk az évbúcsúztatóra…), de a menetrend a legtöbb családban idén más, mint szokott. Kilencedikéig se ovi, se iskola – sőt, még ügyeletet se ígérnek nagyon. Valamit kell kezdeni a helyzettel akkor is, ha nekünk viszont már dolgozni szükséges.
A kamaszaim persze már megoldják, én szerencsés vagyok. Vagy két napig ágyban heverve, két plüssmacska és egy igazi társaságában heverik ki először a szilveszteri bulikát, hogy utána seperc pattintsanak össze mozit, kirándulást, összebújós otthoni videojátékozást, beltéri pingpong-vagy kártyacsatát a haverokkal, nekünk legfeljebb a folyamatos popcorn-frutti-zsebpénzellátást kell közben biztosítani, néhány vendégpapuccsal.
Van, ahol családi telelésre is futja, rokonoknál vagy valami szálláson csodálják meg a havas hegyeket, a nyitva maradt gyógyfürdőt (indulás előtt nem árt tájékozódni, de néhány maradt azért), a nyitva hagyott múzeumot (dettó) vagy állatkertet-vadasparkot. Nem kell hazaloholni másodikára, eloszlik a tömeg az utakon meg a vonaton. Szerencsések.
Kevésbé szerencsések meg most esnek abba, amiből én decemberben vagy három hétig ki se veckelődtem. Fuldoklós köhögés, folyamatos orrfújás, végtelen fáradt bámulás valahol félúton az álom meg az ébrenlét közt, végtelen sorok a gyerekorvosi rendelő előtt. De legalább iskolai mulasztással nem jár.
Akinek egyik sem, az zsonglőrködhet szabadsággal, nagymamival, áthelyezett és gondosan, puzzle-szerűen összerakott szabadnapokkal (a keddet tudom itthonról megoldani én, te elviszed az irodába szerdán, én csütörtökön szabin vagyok, kérdezd meg a nagyit, a péntek megy-e neki…), lelkes vidéki rokon felajánlását fogadhatja el (én úgyis itthon vagyok, valaki legalább megeszi a bejglit meg a lencsefőzeléket, Feri meg elviszi őket az erdőbe sétálni, ha nincs nagy sár…), kereshet nappali sportfoglalkozást, táborfélét (rárepült-e a piac?), vagy két nap alkudozás után rásózhatja a kicsiket a nagyobbakra, drukkolva, hogy ne történjen semmi baleset.
Lehetőség, könnyítés vagy hátunk közepére se kívánt nyűg a kiterjesztett téli szünet? Mit tudtok kihozni belőle? Minek az árán? Milyen pluszt hozhat mégis?
Vakmacska
