Hogy mondd el a szülőknek, akik nemrég váltak anyóssá és apóssá, hogy kezdhetnek megbarátkozni még egy újabb státusszal, a nagyszülőséggel?. Vicces egyébként, hogy mondtam a férjemnek: szerintem tudják, és valóban… A bejelentésnél mondták, hogy nem igazán lepődtek meg.
Kik tudjanak ilyen korai szakaszban az esetleges terhességről? Megosztó kérdés. Sokan azt mondják, elég, ha az apuka, vagy az első ultrahangig ő se, mások - akárcsak mi - úgy gondolják, jó, ha a legközelebbi hozzátartozók, azaz a nagyszülők be vannak avatva, így ha történik is valami, tudják támogatni az embert. Persze ahány ház, annyi szokás, és az sem mindegy milyen, a szülőkkel való kapcsolat. Szerencsére támogató és szerető család vesz körül minket.
Na, de mit kap a fiatal pár, ha korán házasodnak össze, és gyereket szeretnének?
„Minek házasodtok össze ilyen fiatalon? Nem is éltetek!”
Ezt több embertől is hallottam már, és mindig nagyon elszomorított. Miért gondolják azt sokan, hogy gyerek mellett nem élet az élet? Nem lehet élvezni? Miért a féktelen bulizás és ivás jelent sokak számára a szórakozást, és miért baj, ha számunkra nem? Ha mi jobban szeretünk mondjuk kirándulni?
„Ugye csak azért, mert jön a baba?”
Az eljegyzés után kaptuk meg ezt, és mikor rá egy évre összeházasodtunk, és nem szültem, meg is jegyezte a kedves rokon, hogy bizony mérget vett volna rá, hogy állapotos vagyok. Még jó, hogy igazából nem tette.
„Jól meggondoltátok, biztosak vagytok benne?”
Nem, csak fejest ugrunk egy komoly kötelékbe szimplán viccből. Sajnos vagy sem, sok korunkbeli teljesen máshogy áll az élethez. Nem szeretnének elköteleződni, felelősséget vállalni, de még csak végiggondolni sem képesek, miről is szól a házasság. Nem kell feladni mellette a célokat, a karriert, a tanulást. Az, hogy mi másmilyen családban nőttünk fel, ahol azt látjuk, hogy a húsz éve házas szülők még mindig boldogok, és nem utálták meg egymást, az hogy megtanultuk megoldani és megbeszélni a problémákat persze nem számít, hiszen ennyire nem ismernek minket.
Anyukám mondhatni elkotyogta magát egy barátnőjének, hogy bizony a valahányadik szülinapjára ő már nagymama lesz. (Egy olyan számot mondott, ami két év múlva lesz, ezt érdemes tudni.)
Mire a barátnő teljesen kikelt magából, és szinte elhordott mindennek, mondván: miért nem tanulok még, és dolgozok előtte x évet, így nem lesz belőlem semmi, nem viszem semmire.
Bevallom, rettentően felbosszantott a dolog. Miért gondolja azt bárki is, hogy gyerek mellett abba kell hagyni az iskolát? Persze biztos van olyan, amit nem lehet megoldani, de az ellenpélda a családunkban egy hölgy, aki két diplomát szerzett, miközben három gyermeke is született. Eszem ágában sincs abbahagyni a tanulást, ahogy nem szeretnék eltartott se lenni. Ezt persze a kedves barátnő nem tudja, ahogy azt se, milyen háttérrel rendelkezünk.
Csupán mert fiatalok vagyunk - sokak szemében még gyerekek -, nem jelenti azt, hogy meggondolatlanul, felelőtlenül hoznánk meg a döntéseinket. A saját családunk példájából kiindulva igenis létezik, hogy fiatalon házasodva és gyereket vállalva is lehet egy csodás karriert, és szép, biztos életet összehozni. Azt nem mondom, hogy nem nehéz, (pláne, ha semmi segítsége nincs a fiatal párnak) de ne állítsuk már be lehetetlennek.
Izzy
Még egy cikk a szerzőtől...
Már megint negatív a teszt...
Szomorúan kiballagok a fürdőből, a párom pedig szintén elszomorodva, de vigasztalóan átölel, és azt mondja: „Ne aggódj, próbálkozunk tovább.”
Tovább>>>
