Facebook-oldalunkon kérdeztük, ki mit tanult a nagymamájától. A válaszokból szemezgettünk.
„Hímezni, palacsintatésztát kikavarni, kártyázni.”
– írta Edina, akinek ezek szerint házias nagyija volt, aki a szórakozást se vetette meg.
Krisztina nagyija is gyakorlatias volt:
„Azokban a hónapokban amelyikben “r” betű van, nem szabad a földre ülni, mert hideg."
Marianna nagymamája keringőzni, Adrienné varrni tanította az unokáját, Ritáé pedig hímezni és horgolni. Böbe is a kézimunkát említette, de kalácsot dagasztani is a mamától tanult. Barbara mostanában hasznosíthatja a nagyi tudását, hiszen ő bejglit sütni tanult meg tőle. Péternek pedig a „recsege” maradt a mamától emlékezetes, bármi légyen is az. A főzéstudást nagyon sokan emlegették. Szerepel a receptek közt az „igazi” szabolcsi töltött kápszta, kenyérlángos, rétes, szilvás gombóc, palacsinta, bableves, krumplis pogácsa, tökfőzelék….(Tényleg, tudja itt valaki, mi az hogy „guggolós kalács”? Valaki ezt is megemlítette…)
Valéria szerint „tisztesség, becsület, az állatok szeretete….” – amit a nagymama példaképként mutatott. Eszter is jól emlékszik, pedig kevés időt tölthettek együtt:
„Kicsi voltam, amikor még élt. De láttam tüzet rakni, kenyeret pirítani, teát főzni. Hallgatni, gyomlálni még tőle tanultam, de sajnos több ideje már nem volt, elment.”
A „háborús” praktikák is előjöttek: Tünde nagyija szerint inflációban valutát kell venni. Száraz szalámi mindig legyen otthon, és nem árt, ha tud németül az ember….
„Legyen mindig tartalékban liszted, sód, szappanod, gyufád, gyertyák!”
A nagyik mutatták meg, hogy lehet semmiből takarékoskodni, vagy a semmiből adni, vagy a semmi felett is örülni. Sokan említik a tartást, önbecsülést is. Nagyon sokan a nagyitól tanultak imádkozni is.
Aki olyan szerencsés volt, hogy két nagymamája is volt, az kaphatott akár ellentétes útravalót is.
„Az egyiktől imádkozni, a másiktól csúnyán nézni tanultam”
– írja Detti. Judit az akaratosságot, a család érdekét látta a nagymamától.
A női szerepekről: volt olyan nagymama, aki szerint megél egy nő férfi nélkül is. „Vége lesz egyszer a bőrfoteles palivilágnak” – mondta egy másik. A sok házimunka mellett azért akadtak táncoló, bridzselő, szórakozó nagymamák is. A többség – ez is egyfajta korrajz – azonban csirkét pucolt, kenyeret sütött, dolgozott, páran egyedül nevelték fel a gyereket, unokát. Így is jutott idő játszani vagy énekelni, többen őrzik a dalt, amit gyerekkorukban vele énekeltek. A mesét, amelyet tőle hallottak először. A vidám kuplét, amire táncolni is lehetett, együtt.
„Mindig legyen rajtad tiszta bugyi, sose tudhatod, mikor üt el egy autó”
– osztotta meg másik olvasónkkal a kissé pikáns tanácsot a nagyija. (Érdemes megfogadni.) A másik nagyi szerint a cipőnk mindig legyen tiszta, bárhová indulunk. Katalin nagyija szerint pedig „Altaróra sose igyál.” Alighanem igaza volt.
Más életbölcsességeket is megosztottak a nagymamák:
"Ha a Jóisten bezár egy ajtót, akkor mindig kinyit egy ablakot"
"Jó annak, akinek van esze, de jobb annak, akinek nincs. Nem vesződik vele."
„Éljek hittel, járjak magamat kihúzva, felszegett fejjel, büszkén. Azt tanultam tőle, hogy minden ételnek lelke van…”
„Úgy bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak.”
„Üres konyhának bolond a szakácsa.”
„Ne menjünk a dolgok elébe!”
"Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy."
"Télen az élelmedet, nyáron a kabátodat el ne hagyd. "
És a kevésbé szerencsések megnyilatkozásai:
"Már olyan öreg vagyok, hogy elfelejtettem...."
"Korán meghaltak, nem emlékszem rájuk"
"Semmit..."
...de szerencsére messze ők voltak a legkevesebben. A többség egy életre őrzi az emlékeket, és mindent, amit megtanult tőlük.
Vakmacska
