10-12. hét
Miért van az, hogy igaza lett azoknak a feliratoknak, miszerint a csengő akkor szól, a telefon akkor csörög, a védőnő/postás/futár akkor jön, ha a gyerek PONT elaludt? Mert ez így igaz. Az alvó gyerek vonzza a zajos környezetet. Szerencsére a legtöbb esetben ilyenkor már rég elhagyta álomország kapuját, és nem riad fel holmi bumfordiságra, mint például ha a postás csomagot hozott apának.
Nem is tudom mióta, de eljött az az idő, amikor a baba átalussza az estét. Este 9 órakor fürdetés, utána altatás, és ha szerencsém van, akkor 6 órakor riaszt csak, hogy éhes. Ha kicsit szerencsétlenebb az este, akkor 3-4-kor is. A vicc az egészben az, hogy én akkor is felébredek pár percre 3-4-kor, ha a baba nem akar felkelni. Nem tudom, meddig fog ez a „jólét” tartani, de egyelőre élvezkedek, hogy én is tudok aludni.
Egyre többször van az, hogy a baba is tudja, hogy álmos, és ha berakom a kiságyba/babakocsiba akkor szépen elnyugszik és elalszik. Nem azt mondom, hogy nem kell altatnom, de néha nem kell a full haderőt bevetnem. A kicsi nem szereti a nagy meleget és én sem. Vagyis szeretném, ha el tudnék jutni valami árnyékos vízpartra. Itt jön be a hiba. A belvárosban árnyékos vízpart nem sok akad, a másik, hogy a babát elvileg nem szabad a három hónapos oltásig vízbe vinni, csak utána. Pedig fürdéskor látszik, hogy imád pancsolni. De hát még várni kell. Nem azt mondom, hogy belefürdetném holmi koszos tóba, de valami tiszta vizű tavacskába, ha jó a víz hőmérséklete, akkor simán.
Tízhetesen kapta meg a két hónapos oltásait, azt kicsit nehezen viselte, mert ő nem akart feküdni, a doki bácsi pedig lefektette. A védőnéni is megdicsérte, hogy már milyen ügyes, hisz ha olyan kedve van, akkor ki is tolja magát, és nézelődik hason. Na, ezek után akárhányszor raktam hasra, csak ordított, nem volt hozzá kedve. Vettem neki pocakpárnát, és újra szeret hasalni. Meg most már van kedvenc játék is: egy babának való béka. Meglátja, mosolyog rá, és húzza az arcához.
Tizenegy hetesen megtörtént az első csajozása is. Kollegina, aki látogatóba jött, teljesen elvarázsolta: húsz percen keresztül bámulta a kisfiam. Majd amikor felállt vízért a kollegina, a kisfiamnál majdnem eltört a mécses, és nézett rám, hogy „na, ne, már elmegy?”. Amikor visszajött, akkor újra boldogság lett, hogy nézheti. Ezt én csajozásnak veszem.
Waczkor
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
